India Brit Kelet-indiai Társaság által elfoglalt területén, majd a Brit India élén álló brit gyarmati tisztségviselőket – Bengália főkormányzói (1773–1833), India főkormányzói (1833–1858), India alkirályai és főkormányzói (1858–1947) és India domínium főkormányzói (1947–1950) – sorolja fel ez a szócikk.
Rövid áttekintés 130px|bélyegkép|Bengália a mai határok feltüntetésével 130px|bélyegkép|Indai főkormányzójának zászlaja (1885–1947) 130px|bélyegkép|Az India domínium főkormányzójának zászlaja (1947–1950) Az 1773-as szabályozási törvény (Regulating Act 1773) létrehozta a Fort William elnökségének főkormányzója, illetve bengáli főkormányzó tisztséget. A főkormányzót a Kelet-indiai Társaság igazgatótanácsa nevezte ki. Az igazgatótanács egy négytagú, Indiában működő tanácsot is kijelölt a főkormányzó munkájának segítésére; 1773 és 1784 között a tanács döntései kötelezőek voltak a főkormányzóra nézve.
Az 1833-as Charter Act a tisztséget India főkormányzója néven újította meg. 1833-ban William Bentinck lett az első, aki hivatalosan az India főkormányzója címet viselte.
Az 1857-es indiai felkelést követően megszűnt a Kelet-indiai Társaság indiai uralma, és Brit India, valamint a fejedelmi államok a brit Korona közvetlen fennhatósága alá kerültek. Az 1858-as Government of India Act létrehozta az India-ügyi államtitkár tisztségét India ügyeinek felügyeletére. Az államtitkár munkáját egy új, , Londonban működő India Tanács segítette. A korábbi négytagú tanácsot hivatalosan India főkormányzójának tanácsává, illetve India Végrehajtó Tanácsává nevezték át. Az India Tanácsot később az 1935-ös Government of India Act szüntette meg.
Az 1858-as Government of India Act elfogadását követően a Koronát képviselő főkormányzót alkirályként (Viceroy) kezdték emlegetni. Bár az „alkirály” megnevezést a mindennapi szóhasználatban széles körben alkalmazták, annak nem volt törvényi alapja, és a brit Parlament hivatalosan soha nem használta. Az 1858-as kiáltvány, amely bejelentette India kormányzásának a Korona általi átvételét, Lord Canninget ugyan „első alkirályként és főkormányzóként” említette, utódai kinevezési okirataiban azonban az „alkirály” cím nem szerepelt. A megnevezést elsősorban rangelsőségi ügyekkel kapcsolatos okiratokban és nyilvános közleményekben használták, és alapvetően az uralkodó képviselőjének állami és társadalmi reprezentációs feladataihoz kapcsolódó ceremoniális cím volt.
A Korona egyedüli hivatalos képviselője továbbra is a főkormányzó maradt, India kormányzását pedig továbbra is az India főkormányzója tisztségéhez kötötték; a főkormányzót a brit Korona nevezte ki az India-ügyi államtitkár javaslatára. A főkormányzói tisztség India és Pakisztán új domíniumaiban is fennmaradt, immár ceremoniális szerepkörben, egészen addig, amíg India 1950-ben, Pakisztán pedig 1956-ban köztársasági alkotmányt nem fogadott el.
A kormányzók és főkormányzók listája A következő táblázat felsorolja a kormányzókat és főkormányzókat. Azok, akik helyettesként látták el a feladott, jelzi. Az utolsó oszlopban levő jegyzet foglalja össze nagyon tömören a kormányzóság ideje alatti eseményeket.