Grosschmid Gábor (Máramarossziget, 1813. szeptember 23. – Zombor, 1895. november 15.) törvényszéki bíró, ügyvéd, műkedvelő történész.
Életpályája Szülei: Grosschmid János (1778–1849) és Országh Mária (?–1844) voltak. Pesten jogot végzett. Pozsonyban joggyakornok, majd Zomborban ügyvéd, törvényszéki bíró volt.
1836-ban ügyvéd lett; Bácsmegye tiszti aljegyzője volt.
Az 1840-es országgyűlés résztvevője volt. 1840-ben táblabirája; 1848–49-ben a megye újonc biztosa volt.
1850-ben Bécsben és Olaszországban tartózkodott; ekkor irodalommal foglalkozott.
1861-ben behívták a pesti királyi táblához; 1861-ben főispáni titkár lett Zomborban; majd törvényszéki birónak nevezték ki.
1870-től úrbéri alispánként dolgozott. 1872-ben a királyi törvényszék birájának nevezték ki.
1885-ben nyugdíjba vonult. 1887-től a zombori székhelyű Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat titkára volt; a társulat évkönyvének szerkesztője, cikkírója.
Munkássága Fontos szerepe volt a társulat mellett működő múzeum megalakításában – Schwerer Jánossal együtt, aki a múzeum első őre lett. Szinte teljesen egyedül hozta létre az érem- és régészeti gyűjteményét és a könyvtárat. A régészet mellett Bács-Bodrog vármegye újkori történelmével is foglalkozott.
Művei Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája. I. (Zombor, 1896; az V. VII.-X. fejezet szerzője)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
További információk
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
Kategória:1813-ban született személyek Kategória:1895-ben elhunyt személyek