A Re‑Invention World Tour (a promóciókban Re‑Invention World Tour 2004) az amerikai énekesnő, Madonna hatodik koncertturnéja volt, amelyet kilencedik stúdióalbuma, az American Life (2003) támogatására indított. A turné 2004. május 24‑én kezdődött az Inglewoodi Forum arénában, és szeptember 14‑én ért véget a Pavilhão Atlântico csarnokban, Lisszabonban. A koncertsorozat Madonna hároméves szünet utáni visszatérését jelentette, és ez volt az első alkalom, hogy Portugáliában és Írországban is fellépett. A turnéről először 2003 végén jelentek meg pletykák, hivatalosan pedig 2004 márciusában jelentették be. A cím a művésznő „folyamatos megújulásáról” kialakult hírnevére utalt, valamint arra a koncepcióra, hogy korábbi dalait újragondolt, átdolgozott formában adja elő. A 24 számból álló műsor öt tematikus felvonásra tagolódott: „Marie Antoinette”, „Military”, „Circus”, „Acoustic” és „Scottish–Tribal”. A jelmezeket többek között Arianne Phillips, Stella McCartney, Christian Lacroix és Karl Lagerfeld tervezték.
A kritikai fogadtatás a pozitívtól a vegyesig terjedt. Sok kritikus dicsérte Madonnát azért, hogy előadta azokat a „klasszikus” dalokat, amelyek hiányoztak az előző, 2001-es Drowned World Tour műsorából, míg mások a koncert tematikáját és politikai elemeit bírálták. Ennek ellenére a turné kereskedelmi szempontból kiemelkedő siker volt: az 56 teltházas fellépésből több mint 125 millió dollár bevételt termelt (2025-ben ez $213.07 millió dollárt jelent), és több mint 900 000 nézőt vonzott, így 2004 legmagasabb bevételű turnéjává vált. A koncertsorozat elnyerte a Top Tour díjat a 2004-es Billboard Touring Awards gálán. Rövid ideig botrány is övezte a turnét, amikor Elton John azzal vádolta Madonnát, hogy playbackel — ezt a vádat az énekesnő csapata tagadta, John pedig később visszavonta állítását. A turnét később a 2005-ben bemutatott, Jonas Åkerlund által rendezett I’m Going to Tell You a Secret dokumentumfilm örökítette meg.
Előzmények
2002 augusztusában Madonna Steven Klein fotóssal együttműködve létrehozta az X‑STaTIC PRO=CeSS című multimédiás művészeti installációt, amelynek célja az volt, hogy feltárja és dekonstrualja a róla kialakult nyilvános imázst. A „nyers” vizuális elemeket és dezorientáló felvételeket alkalmazó projekt szürreális, uralkodói környezetben ábrázolta az énekesnőt; 2003 márciusában mutatták be New Yorkban, majd több európai városba is eljutott. Ezzel egy időben jelentette meg kilencedik stúdióalbumát, az American Life‑ot, amelyet fellépésekkel népszerűsített az MTV Total Request Live című műsorában, a londoni HMV áruház Oxford Street-i üzletében, valamint szereplésekkel a Top of the Pops és a Friday Night with Jonathan Ross című műsorokban. Emellett címlapokra került azzal is, hogy Britney Spears és Christina Aguilera társaságában lépett fel a 2003-as MTV Video Music Awards gálán.
A koncertturné lehetőségéről szóló hírek 2003 végén kezdtek terjedni, Madonna menedzsere pedig megerősítette, hogy 2004 végére vagy 2005 elejére terveznek egy turnét. Januárra maga Madonna is azt nyilatkozta, hogy már vannak ötletei a műsorhoz, márciusra pedig arról számoltak be, hogy a próbák is elkezdődtek. A korai munkacímek között szerepelt a Whore of Babylon World Tour 2004, és a skót dudás, Calum Frase elárulta, hogy meghívást kapott a részvételre. 2004. március 23-án hivatalosan is bejelentették a Re‑Invention World Tourt. Menedzsere, Caresse Henry úgy nyilatkozott, hogy ez Madonna karrierjének egyik csúcspontja lesz, és olyan visszatérés, amely emlékezteti majd a közönséget arra, milyen erős élő előadó. A turné részben az X‑STaTIC PRO=CeSS projektből merített inspirációt, és Madonna első turnéja volt három év után; emellett ez jelentette debütálását Írországban is. A Tel-Avivba tervezett koncerteket biztonsági okok miatt törölték, bár Madonna csalódottságának adott hangot, mondván, ha rajta múlna, elment volna. A turné 2004. május 24‑én nyílt meg Inglewoodben, és szeptember 14‑én ért véget Lisszabonban, Portugáliában.
Összetétel Koncepció és számlista A 2001-es Drowned World Tour egyik fő kritikája az volt, hogy Madonna kihagyta „klasszikus slágereit” a műsorból. Henry szerint ez a visszajelzés arra késztette az énekesnőt, hogy újragondolja megközelítését a Re-Invention turné esetében, és pályafutása teljes ívét lefedő dalokat válasszon előadásra. Ahogyan a Total Request Live műsorában fogalmazott: „Régi és új dalokról beszélünk […] úgy, ahogyan még soha nem csináltam őket.” A turné címe, a *Re-Invention*, a Christianity Magazine szerint önreflexív utalás volt azokra a kritikákra, amelyek hosszú ideje Madonna folyamatosan változó imázsát emlegették. Madonna maga úgy nyilatkozott, hogy a név azt a szükségletet tükrözi, hogy régebbi dalait új szemszögből közelítse meg, kiemelve azok iróniáját. Tematikájában könnyedebb volt, mint a Drowned World, és a Re-Invention a „egység és erőszak” ellentétére épült. A műsor öt tematikus felvonásra tagolódott: Marie Antoinette, Military, Circus, Acoustic és Scottish-Tribal. Henry „briliáns előadói show”-nak nevezte, amely extravagáns, de közelebb áll ahhoz, ahogyan a korábbi korszakok koncertjei felépültek.
A számlistat a próbák során gondosan finomították, kezdetben több mint harminc lehetséges dalból válogatva. Olyan számok, mint a „Dress You Up” (1985) és az „I'm So Stupid” felmerültek, de végül kikerültek — részben technikai nehézségek miatt, például a gitárakkordok megtanulása miatt. A „Vogue” (1990) eredetileg a nyitódal lett volna, mielőtt a „Justify My Love” váltotta fel. Más, próbákon eljátszott, de végül elvetett dalok közé tartozott a „Love Profusion” (2004) Headcleanr Mixe, a „Swim” a Ray of Light (1998) albumról, a „Take a Bow” (1994) és a „Live to Tell” (1986). A végleges számlista huszonnégy dalt tartalmazott, köztük John Lennon „Imagine” (1971) című számának feldolgozását, amelyet Madonna „a végső békedalnak” nevezett. A „Don't Tell Me” (2001) két változatban hangzott el — az egyik francia városkép hátterével, a másik pedig The Verve „Bitter Sweet Symphony” (1997) című dalának mintájával. A „Ray of Light” a vokális megterhelés miatt került ki a műsorból. A folyamat során két új dal is született: a „The Devil Wouldn’t Recognize You” és az „I Love New York”, amelyeket később átdolgozva stúdióalbumokon jelentetett meg.
Próbák és színpadi előkészületek
Jamie King visszatért a turné kreatív igazgatójaként, folytatva Madonna hosszú évekre visszanyúló együttműködését. A produkciós csapat tagjai között volt továbbá a gitáros Monte Pittman, a billentyűs és zenei vezető Stuart Price, a dudás Lorne Cousin, a háttérénekes Siedah Garrett, valamint a régóta Madonna mellett dolgozó háttérénekes és táncos Donna De Lory. A csapatot egy 12 fős tánckar egészítette ki — közülük három trapézművész volt. A táncosválogatásokat 2004 februárja és márciusa között tartották New Yorkban és Los Angelesben, a próbák pedig a Forum arénában zajlottak. A koreográfus Allan Dekko kifejezetten az „Express Yourself” (1989) számhoz csatlakozott a csapathoz, amely katonai tematikát kapott; később úgy nyilatkozott, hogy Madonna kellemes személyiség volt a közös munka során, és teljes mértékben képes volt megfelelni a show fizikai követelményeinek.
A mintegy 1 millió dollárra becsült produkció ambiciózus színpadi kialakítást vonultatott fel. A színpad része volt egy átmérőjű forgó emelvény, amely közel magasra tudott felemelkedni, és akár sebességgel is képes volt forogni, valamint egy futószalag, amely a színpad első peremén futott végig. Öt hatalmas videóképernyő — közülük az egyik hét tonnát nyomott — alkotta a multimédiás hátteret, amelyet 160 különálló motor mozgatott. További elemeket jelentettek a 130 függesztési pont, a bonyolult világítási rendszer és a négytonnás |Claire Brothers line array hangrendszer. A mennyezetről egy hosszú, V alakú kifutó függött le, amely bizonyos dalok alatt a közönség fölé ereszkedett. A show látványos kellékeket is alkalmazott, például egy gördeszkás félcsövet és egy villamosszéket, valamint az X‑STaTIC PRO=CeSS installációból származó videóanyagokat, amelyek végig jelen voltak a műsorban. Figyelemre méltó módon nem volt előzenekar.
Fellépőruhák A Re-Invention turné ruhatárát Arianne Phillips tervező felügyelte, aki elmondta, hogy a jelmeztervezés ugyanazt a megközelítést követte, mint maga a turné: a korábbi anyagok újragondolását és új formában való bemutatását. Madonna öt jelmezt váltott a koncert során, amelyekhez Stella McCartney, Christian Lacroix és Karl Lagerfeld (a Chanel számára) is hozzájárult. Minden felvonás saját vizuális stílust kapott. Lacroix — aki korábban az X‑STaTIC PRO=CeSS projekten is együtt dolgozott az énekesnővel — újraalkotta az egyik ott használt fűzőt a turné nyitányához: egy pezsgőszínű, kristályokkal díszített, Barokk ihletésű darabot.
A második szegmens — az American Life albumhoz kapcsolódva — katonai ihletésű öltözékeket tartalmazott, amelyeket Phillips „igazi rock ’n’ roll”-ként jellemzett. A harmadik felvonást Federico Fellini munkássága és a hagyományos cirkuszi esztétika inspirálta; ehhez Lagerfeld merész chorus girl fűzőket tervezett. A visszafogottabb negyedik felvonáshoz McCartney minimalista ruhadarabokat tervezett, amelyek a fellépők sziluettjét hangsúlyozták. Az utolsó szegmensben USA Kilts által készített kiltek jelentek meg, amelyek a hagyományos skót elemeket kortárs utcai viseletre jellemző részletekkel ötvözték. A ruhatár további elemei között voltak Jean-Paul Gaultier által tervezett pólók és Miu Miu cipők. A turné hivatalos posztere az X‑STaTIC PRO=CeSS egyik képét használta, amelyen Madonna 17. századi stílusú ruhában, a kamera felé kúszva látható.
Koncert szinopszis
A show a „The Beast Within” című számmal nyílt, amely a Jelenések könyvének spoken-word értelmezése volt, az X‑STaTIC PRO=CeSS installáció képi anyagával kísérve. Amint a vetítés véget ért, Madonna a színpad alól emelkedett fel a Lacroix-féle fűzőben, és jóga-ihletésű pózokkal adta elő a „Vogue” című dalt. Ezt követte a „Nobody Knows Me”, amelyet Madonna egyedül táncolva adott elő a futószalagon, miközben a dalszöveg részletei a képernyőn villantak fel. A felvonás a „Frozen” előadásával zárult, amelyet szárazjégfelhők között énekelt, és Chris Cunningham víz alatti birkózásban látható, meztelen, androgün párt ábrázoló videóvetítései alatt.
A Military szegmens helikopterhangokkal nyílt, miközben a katonának öltözött táncosok kúszva és egymást átölelve jelentek meg a színpadon. Madonna ezután egy tévékészülékekből felépített emelvény tetején tűnt fel, katonai egyenruhában és barettben, hogy előadja az „American Life” című dalt. A háttérvetítéseken az eredeti videóklip részletei váltakoztak háborús képsorokkal, sebesült gyermekekkel és George W. Bushra, illetve Szaddám Huszeinre emlékeztető színészekkel. A produkció közepén a V alakú kifutó leereszkedett a mennyezetről, lehetővé téve, hogy az énekesnő és a táncosok a közönség fölött mozogjanak. Az „Express Yourself” előadása puskaforgatást tartalmazott, míg a „Burning Up” és a „Material Girl” rockosított változatai zárták a felvonást, Madonna pedig elektromos gitáron játszott.
A Circus felvonás egy „Hollywood” remix-közjátékkal kezdődött, amelyben egy tűztáncos, egy hastáncos, egy stepptáncos, egy gördeszkás és Rider–Waite tarot-animációk szerepeltek. A „Hanky Panky” burleszk stílusban került színpadra, míg a „Deeper and Deeper” lassú, lounge-hangzású átdolgozásban hangzott el. A „Die Another Day” koreográfiát kapott, és azzal zárult, hogy Madonnát egy villamosszékbe szíjazzák, amely átvezetett az Evita „Lament” című balladájába. A felvonás egy videóközjátékkal zárult, amely a „Bedtime Story” remixére épült, és olyan képsorokat mutatott, ahol Madonna egy óriási szkenneren fekszik, illetve egy tükör előtt énekel. A videó vetítése közben légi táncosok ereszkedtek le a mennyezetről hintákon.