A De Koninklijke Porceleyne Fles a delfti fajansz egyetlen fennmaradt eredeti manufaktúrája valamint múzeuma Delft városában, Hollandiában. 1653-ban alapították De Porceleyne Fles néven (magyarul „A porcelánpalack”), 1919 óta viselheti a „királyi” elnevezést, nemzetközileg pedig márkaneve, a Royal Delft használatos.
Története Holland fazekasok olasz hatásra már a 16. század második felében is gyártottak fehér alapon többszínű díszítésű kerámiákat Amszterdamban, Haarlemben és Middelburgban. Az első delfti vállalat valószínűleg csak a 16. század végén alakult meg.
A németalföldi szabadságharc idején a holland watergeuzen, „tengeri koldusok” hajói portugál karakkokat is elfogtak, amelyek nagy mennyiségű kínai porcelánt szállítottak. A Holland Kelet-indiai Társaság 1602-es megalapítása után szintén zsákmányolt portugál hajókat kínai szállítmányokkal. A fehér alapon kék díszítésű kínai porcelán nagyon népszerűvé vált az országban, hatalmas bevételeket hozott. Ezek első elnevezése hollandul kraakporselein (kraak porcelán lett, a karakkok nevéből. Utánzására Delftben és környékén a 17. század közepén már több mint 30 kerámiamanufaktúra jött létre, amelyek helyi agyag felhasználásával kísérleteztek; közülük a De Koninklijke Porceleyne Fles az egyetlen, amely a 21. századig fennmaradt.
A De Porceleyne Fles (A porcelánpalack) nevű gyárat 1653-ban David Anthonisz van der Pieth alapította, és eredetileg az Oosteinde 175. szám alatt működött Delftben. Már két év múlva tulajdonosváltásra került sor, mi az évtizedek során többször megismétlődött. A tulajdonosok ekkoriban maguk is részt vettek a termelésben, céhbeli mestervizsgával rendelkeztek. 1695-től márkajelzést is alkalmaztak a termékeiken.
A delfti kerámiaipar a 18. század folyamán különféle nehézségekkel nézett szembe. Európában is sikerült létrehozni kínai mintára az igazi porcelánt felfedezték a porcelánt, ez a termék félelmetes versenytársává vált a delfti cserépedényeknek. A 19. század végére az egykor virágzó mesterségnek már csak árnyéka maradt. Az összes gyár közül csak ez a gyár maradt talpon, ami 1849-től Geertruida Piccardt tulajdonában volt, aki nagyrészt felhagyott az „Old Delftware” gyártásával, és áttért az olcsó nyomtatott fajansz tömeggyártására, de ezzel sikerült fenntartania a vállalatot. 1876-ban egy delfti mérnök, Joost Thooft megvásárolta a gyárat azzal a szándékkal, hogy visszaállítsa régi hírnevét, új, minőségi termékek gyártásával. Fehér, kemény és szívósabb fajansz keverékét dolgozta ki Abel Labouchere-rel együtt, akivel 1884-ben kezdett együttműködni, és sikerült visszaszerezni hírnevüket világszerte. Joost Thooft a JT monogramját és a „Delft” szót adta a termékhez. Thooft halála után Labouchere egyedül vezette a gyárat. 1904-ben a céget részvénytársasággá alakították. A vállalat a delfti kerámiaipar hírnevének visszaállítására irányuló erőfeszítéseinek elismeréseként 1919-ben megkapta a „királyi” megnevezést.
A Delft Blue fajansz mellett 1895-től 1977-ig között épületkerámiát, rekeszmázas csempéket is gyártottak a manufaktúrában. Többek között a hágai Béke Palota belső díszítését is itt készítették. Az 1900-as párizsi világkiállításon ezzel a termékükkel aranyérmet nyertek.
A Royal Delft Group 2008-ban alakult meg a Glasfabriek Leerdam kristálygyártó és a Koninklijke Van Kempen & Begeer ezüstműves cég felvásárlásával.
Jegyzetek
Fordítás
Források
A múzeum tájékoztató feliratai
További információk
Volker, T. Porcelain and the Dutch East India Company, 1602–1683, Leiden, 1955.
Kategória:Hollandia múzeumai Kategória:Delft Kategória:Kerámiaipar