Jasenje település Bosznia-Hercegovinában, Teočak községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Jasenje településnek a Föderáció területénél maradt, nagyobbik része.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 29, közúton 39 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északra, a Majevica-hegység északkeleti lejtőin, 300-350 méteres magasságban található. https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3
Éghajlata Teočak község éghajlata átmeneti jellegű, alapvetően mérsékelten kontinentális, de a magasabb fekvésű, dombvidéki részeken pedig már hegyvidéki hatások is érvényesülnek. A község a Majevica-hegység északkeleti lejtőin fekszik, nagyjából 300–600 m tengerszint feletti magasságban, ezért éghajlata hűvösebb és csapadékosabb a közeli síkvidéki területeknél. Az éves középhőmérséklet nagyjából 10–11 °C körül becsülhető. A leghidegebb hónap a január, az átlagos minimumok fagypont körül, a maximumok többnyire 5–7 °C körül alakulnak. A legmelegebb időszak a július és az augusztus, amikor a nappali maximum rendszerint 27–30 °C, de hőhullámok idején 35 °C fölé is emelkedhet. Az évi csapadékmennyiség 900–1100 mm közötti, tehát viszonylag csapadékos a terület. A csapadék egész évben előfordul, nincs kifejezetten száraz évszak. A kontinentalitás miatt azonban a késő tavaszi–kora nyári időszak különösen csapadékos lehet. A júniusi csapadékmaximum általános jelenség Észak-Boszniában. A hó télen rendszeres, de a hótakaró tartóssága erősen függ a magasságtól és az adott évtől. A magasabb településrészeken több hóra lehet számítani. A nyár meleg, időnként forró, de a domborzat miatt az éjszakák általában kellemesebben lehűlnek. A tél hideg, gyakran ködös és párás; időnként erősebb fagyok is előfordulnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10Bosnyák1818Horvát00Jugoszláv80Egyéb3740Összesen40118 Története A romák lakta település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Jasenje történetének egyik legsötétebb része a második világháború. Egy újabb történeti kutatás szerint Jasenje azok közé a helyek közé tartozott, ahol a roma lakosságot összegyűjtötték/deportálás céljából őrizetbe vették, majd helyben meggyilkolták. A túlélők emlékezete később továbbadta ezeknek az eseményeknek a történetét. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A település a boszniai háború előtt Bosznia-Hercegovina egyik ritka, többségében roma lakosságú falva volt. Jasenje története azonban nem egyszerűen egy roma falu története, hanem egy jelentős, részben önállóan szerveződő, földdel rendelkező és viszonylag jómódú muszlim roma közösségé. Egy részletes, roma történettel foglalkozó kutatás szerint a háború előtt körülbelül 500 muszlim roma élt itt mintegy 135 házban. Más helyi források valamivel alacsonyabb, mintegy 317–400 fős népességet adnak meg, tehát a pontos szám forrásonként eltér. A helyi roma közösség jómódú volt: számos lakos dolgozott nyugat-európai országokban – elsősorban Ausztriában és Németországban –, és nagy házaik díszítették a falu központját. Néhány jasenjei roma föld- és erdőterülettel is rendelkezett; sokan a közeli Ugljevik városának bányájában dolgoztak. A faluban négyosztályos általános iskola működött, és a roma gyerekek többsége rendszeresen látogatta az órákat.
A boszniai háború alatt az itteni roma lakosságot számos atrocitás érte. A falu ma is két község határán fekszik és a háború alatt mindkét harcoló féltől szenvedett. Jasenjei származású romák arról számoltak be az ERRC-nek és a HCHRRS-nek, hogy a háború kezdetén szerb katonák kényszerítették őket a falu elhagyására. Egy jelenleg Bijeljinában élő, 46 éves jasenjei roma férfi elmondta: „A Boszniai Szerb Köztársaság hadserege vitt el minket a faluból. Két napig Ugljevikben maradtunk, majd Bijeljinába szállítottak minket. Ott egy külföldön élő roma férfi házában telepedtem le, de a jasenjei romák többsége hamar elhagyta Bijeljinát. Tizennyolc jasenjei család maradt Bijeljinában a háború teljes ideje alatt, és minden férfit besoroztak a hadseregbe. Én is szolgáltam a hadseregben. A háború alatt két helyi roma férfi vesztette életét a Majevica-hegységben zajló harcokban.”
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nagyobb része a Föderációhoz és Teočak községhez, míg egy kis, lakatlan rész Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) és a Szerb Köztársaság Helsinki Emberi Jogi Bizottsága (HCHRRS) 2002. novemberi helyszíni kutatása szerint a „Társaság a Veszélyeztetett Népekért” (Society for Threatened Peoples) nevű német civil szervezet 1997-ben projektet indított a romák Jasenjébe történő visszatelepítésére, és támogatókat talált 45 kiválasztott ház helyreállításának finanszírozására. A munkálatok megkezdését 1998 tavaszára tervezték, ám a tervezett kezdés előtti télen a szomszédos falvak nem roma lakosai teljesen lerombolták a roma házakat; mindent elvittek, ami hasznosítható volt. A projekt ennek következtében meghiúsult, és 1997 óta nem történt újabb kísérlet Jasenje újbóli benépesítésére. Amikor az ERRC 2003 januárjában terepszemlét tartott Jasenjében, a falu képe azt mutatta, hogy lakossága túlnyomórészt szerbekből állt, és nem maradtak ott romák. Azok a házak, amelyekben egykor romák éltek, romokban hevertek, a környék pedig kihalt volt. Egy idős, szerb nemzetiségű asszony – aki „Borkaként” mutatkozott be – arról is tájékoztatta az ERRC-t, hogy „az utolsó dolog, amit a romák távozásuk előtt tettek, az volt, hogy felgyújtották a saját házaikat […], mivel nem akarták, hogy a távozásuk után a szerbeké legyenek az épületek. Más forrás szerint annak, hogy a háború után a lakosok közül senki sem tért vissza, az az oka, hogy a falut még mindig nem aknamentesítették.A 2018-as állapot szerint.
Jegyzetek
További információk Teočak község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései