Gebhard (néha Ifjabb Gebhard, hasonló nevű nagyapja, lahnhaui gróf miatt; kb. 865 - 910. június 22.)Eduard Hlawitschka: Lotharingien und das Reich an der Schwelle der deutschen Geschichte. (= Monumenta Germaniae Historica. Schriften. Bd. 21), 1968, , S. 189–193 lotaringiai herceg 903-tól haláláig.

Élete Apja Udo lahngaui gróf, anyja I. Konrád auxerre-i gróf ismeretlen nevű lánya volt.

Gebhardot először 888-ban említik. 897-ben és 906-ban Oberrheingau grófja, 909-ben pedig már Wetteraugau grófja is volt. Mindkét grófság korábban a frank Babenbergek (Popponidák) birtoka volt. Gebhard nemzetsége, a Konrád-ház az akkori Keleti Frank Birodalom egyik legbefolyásosabb családjának számított; Arnulf császár és fia, Gyermek Lajos király egyetlen közeli rokonaként központi szerepet játszottak a 9. és 10. század fordulóján. Arnulf 887-től kezdődően fokozatosan elvette a Babenbergek birtokait és rokonainak osztotta ki azokat.

Gebhard bátyját, idősebb Konrádot Türingia őrgrófjává, öccsét, Rudolfot pedig Würzburg püspökévé nevezték ki, így a család biztosan tartotta kezében Frankföldet. A Konrádok és a Babenbergek közötti viszály 902-ben fegyveres konfliktussá fajult, amikor a Konrádok megostromolták Babenberg várát (amely körül a mai Bamberg alakult ki). A felmentési kísérlet során Babenberg Henrik gróf meghalt, testvérének, Adalhardnak kilőtték a bal szemét, majd miután elfogták, Gebhard lefejeztette. A Konradok részéről Gebhard bátyja, Eberhard súlyosan megsebesült és néhány nappal később meghalt.Robert Holtzmann: Geschichte der sächsischen Kaiserzeit (900–1024). 6. Auflage, München 1979, , S. 40

Gyermek Lajos uralkodása alatt a család megtartotta befolyását. Gebhard 903-ban megkapta a Wetterau grófja címet, 904-ben pedig kinevezték Lotaringia hercegévé: dux regni quod a multis Hlotharii dicitur („a sokak által Lotharinak nevezett királyság hercege”). Ez azt jelentette, hogy Reginhar gróf mellett ő volt Lotaringiában a király hercegi rangú kormányzója (vagyis nem kapta meg Lotaringiát dinasztikus tartományul). Ezenkívül többnyire nem a tartományában, hanem az udvarban tartózkodott.

A bambergi csatában nem törték meg végleg a Babenbergeket. 906. február 27-én újabb ütközetre került sor Fritzlar közelében, amelyet ezúttal a Babenbergek nyertek meg. Gebhard legidősebb bátyja, idősebb Konrád elesett, míg a Popponida Adalbert elmenekült és Theres várában keresett menedéket. Adalbertet ezt követően árulóként elítélték és 906. szeptember 9-én lefejezték.Thilo Offergeld: Reges pueri. Das Königtum Minderjähriger im frühen Mittelalter (= Monumenta Germaniae Historica. Schriften. Bd. 50). Hahn, Hannover 2001, (Zugleich: Bonn, Universität, Dissertation, 1999/2000: Das Königtum Minderjähriger im fränkisch-deutschen Mittelalter. Offergelds Schrift enthält eine differenzierte Analyse der Machtpolitik der Konradiner gegenüber den Babenbergern, Anmerkungen zur Rolle Hattos, des Herzogs Otto von Sachsen und anderer, sowie der Parteilichkeit der Schilderungen Reginos).Wilhelm Störmer: Die konradinisch-babenbergische Fehde um 900. Ursachen, Anlass, Folgen. In: Hans-Werner Goetz (Hrsg.): Konrad I. Auf dem Weg zum „Deutschen Reich“? Winkler, Bochum 2006, , S. 169–183.

Gebhard nem volt népszerű hercegségében, idegen, frank helytartónak tekintették. A Babenberg-viszály idején, 906 elején II. Adalhard metzi herceg fiai, Matfried és Gerhard elfoglalták a trieri Szt. Maximin és az oereni apátságokat, amelyeknek Gebhard volt a világi felügyelője (vogtja). Gebhard unokaöccse, ifjabb Konrád vonult ellenük és visszafoglalta tőlük a kolostorokat. Rövid fegyverszünetet követően 906 őszén Lajos király közbelépett, hogy Gerhard és Matfried grófok minden vagyonát elkobozza. Gebhard öccse, Rudolf 908. augusztus 3-án Türingiában elesett, ezzel a négy fivér közül Gebhard maradt egyedül életben.

911-ben meghalt Gyermek Lajos és vele kihalt a Karolingok keleti ága. A német főnemesség Gebhard unokaöccsét, ifjabb Konrádot (ekkor már mint frankföldi herceget) választotta királlyá és ezzel a Konrádok befolyása elért a csúcsra.

Genhard azonban ezt már nem érte meg. 910-ben a kalandozó magyarok ismét betörtek Bajorországba. Lajos király Augsburg mellé hívta össze a seregét és a Gebhard vezette frankföldi csapatokra vártak, amikor a magyarok június 12-én meglepetésszerűen megtámadták, majd a színlelt megfutamodás taktikájával legyőzték őket. Tíz nappal később a rednitzi csatában megsemmisítették a késlekedő frankföldi sereget is; az ütközetben Gebhard elesett, akárcsak riválisa, Metzi Gerhard. Idősebb fia, Udo Wetteraut és Oberheingaut örökölte, míg a kisebbik fiú, Hermann Engersgaut kapta (belőle később sváb herceg lett). Lotharingiai hercegének címét Reginhar gróf kapta.

Családja Gebhard I. az Ezzo-nemzetséghez tartozó Erenfried bliesgaui érsek lányát, Hiddát (Idát) vette feleségül (az ő halálának éve nem ismert, november 19-én hunyt el). Két fiuk született:

I. Udo (kb. 895 - 949 december 12.) Wetterau és Oberrheingau grófja; 914/915-ben megalapította a wetzlari Szűz Mária apátságot, itt is temették el; I. Heribert vermandois-i gróf lányát, Kunigunda/Adelát vette feleségül I. Hermann (kb. 898 - 949. december 10.), Engersgau grófja, 926-tól Svábföld hercege, II. Burchard sváb gróf özvegyét, Regelindát vette feleségül

Jegyzetek

Források Eduard Hlawitschka: Untersuchungen zu den Thronwechseln der ersten Hälfte des 11. Jahrhunderts und zur Adelsgeschichte Süddeutschlands. Zugleich klärende Forschungen um „Kuno von Öhningen“. 3. Auflage. Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen 1987, Paul Friedrich Stälin: Geschichte Württembergs (Bis 1268). Teil 1, Gotha 1882 Johannes Fried: Prolepsis oder Tod? Methodische und andere Bemerkungen zur Konradiner-Genealogie im 10. und frühen 11. Jahrhundert. (In Papstgeschichte und Landesgeschichte. Festschrift für Hermann Jakobs zum 65. Geburtstag), 1995 Köln Thilo Offergeld: Reges pueri. Das Königtum Minderjähriger im frühen Mittelalter (= Monumenta Germaniae Historica. Schriften. Bd. 50). Hahn, Hannover 2001, (Zugleich: Bonn, Universität, Dissertation, 1999/2000: Das Königtum Minderjähriger im fränkisch-deutschen Mittelalter. Offergelds Schrift enthält eine differenzierte Analyse der Machtpolitik der Konradiner gegenüber den Babenbergern, Anmerkungen zur Rolle Hattos, des Herzogs Otto von Sachsen und anderer, sowie der Parteilichkeit der Schilderungen Reginos). Wilhelm Störmer: Die konradinisch-babenbergische Fehde um 900. Ursachen, Anlass, Folgen. In: Hans-Werner Goetz (Hrsg.): Konrad I. Auf dem Weg zum „Deutschen Reich“? Winkler, Bochum 2006, , S. 169–183, (Störmers Artikel enthält die Zusammenfassung der aktuellen Forschungsergebnisse zum Thema sowie eine Eigenanalyse der Umstände der Babenberger Fehde).

Fordítás

Kategória:Lotaringia uralkodói Kategória:A 860-as években született személyek Kategória:910-ben elhunyt személyek