A Boccaccio ’70 egy 1962-ben készült film, amely négy epizódból áll, s mindegyiküket más rendezte, éspedig: Vittorio De Sica, Federico Fellini, Mario Monicelli és Luchino Visconti.
A külföldi kiadásban a Monicelli által rendezett epizódot kivették a produkcióból; a másik három rendező szolidaritásból nem volt hajlandó részt venni a 15. Cannes-i Filmfesztiválon, ahol a filmet versenyen kívül mutatták be.
Federico Fellini epizódja az EUR-ban játszódik.
Témája Giovanni Boccaccio novellái ihlették az epizódokat, amelyek az 1960-as évek olaszországi szexualitására összpontosítanak, a gazdasági fellendülés és a nagy kulturális változások időszakára.
I. felvonás: Renzo és Luciana Rendezte: Mario Monicelli Forgatókönyv: Giovanni Arpino, Suso Cecchi D’Amico és Italo Calvino, utóbbi Két házastárs kalandja című történetéből
Ez az epizód Alessandro Manzoni: A jegyesek c. művének modern paródiája, Monicelli újraértelmezésében. Két fiatal munkás, Renzo (Germano Gilioli) és Luciana (Marisa Solinas) egy sor kaland után otthonra lelnek, és végre megtapasztalják a hőn áhított intimitást, de a munkabeosztásuk elválasztja őket: a férfi éppen akkor ér haza a munkából, amikor a nőnek mennie kell dolgozni.
Az epizódot Milánóban forgatták, az esküvői jelenetet az SS. Patroni d'Italia plébánia ideiglenes viskójában játszották, amely ma a Via Arzagán van. A főszereplők részt vesznek Roberto Mauri: Vámpírok lemészárlása (1962) című olasz horrorfilmjének vetítésén.
II. felvonás: Doktor Antonio megkísértései Rendezte: Federico Fellini Forgatókönyv: Ennio Flaiano, Tullio Pinelli, Federico Fellini Zene: Nino Rota
Az epizódot egy kislány, egy Cupido narratív hangja vezeti be a történetet, bemutatva Antonio Mazzuolót, a megalkuvást nem ismerő puritán moralistát, aki leszidja azokat a párokat, akik éjszakára „elvonulnak» a római sugárutakon, félbeszakítja a hiányosan öltözött táncosok előadásait a színházban, széttépi az újságosstandokon az általa obszcénnek ítélt magazinokat, és mindenekelőtt – egy olyan körülmény között, amely minden bizonnyal egy hasonló, a fiatal Oscar Luigi Scalfaro köztársasági elnökkel történt esetre emlékeztet – nyilvános helyen megüt egy nőt, akiről azt hitte, hogy botrányosan van öltözve. Miközben Mazzuolo a cserkészek díjátadó ünnepségét elnökli, egy hatalmas hirdetőtábla felállítása zavarja meg, amelyen Anita Ekberg – Az édes élet című filmben már a romagnai rendező múzsája – látható egy kanapén fekve, pontosan úgy öltözve, mint az előző filmben, tejet reklámozva, miközben megpillanthatjuk fenséges kebleit.
Mazzuolót megbotránkoztatja a plakát, és csatározásba kezd magas rangú intézményi személyiségekkel (Commendatore Pappa, akit Antonio Acqua alakít) és egyházi személyiségekkel, hogy távolítsák el a plakátot, amelyet obszcénnek tart.
Mazzuolo anélkül, hogy sikerült volna eltávolíttatnia a hirdetést, egy szenzációs mozdulattal tintabombákkal rongálja meg, végül sikerült elérnie a borítóját.
Az eltávolítási ünnepség alatt a moralista Mazzuolo hallucinációkat kezd érzékelni, amelyek egy látomásokkal teli éjszakában csúcsosodnak ki, amelyben üldözni, imádni és harcolni fog Anita Ekberg, mint az ördög hatalmas képmásával, aki elhagyja a plakátot és a római éjszakában sétál az EUR negyedben.
Másnap, az emberek és családja általános megdöbbenésére, a Neuro leszedálta, majd megkötözte és elvitte a táblától, amelyre felmászott, és egész éjjel ahhoz a táblához volt kötve.
A vicces és álomszerű epizódot Cupido nyilakkal felfegyverzett grimaszainak képe zárja, ahogy Mazzuolót a mentőautóba helyezik, miközben ő Anita nevét sóhajtozza.
Kulturális utalások Celli és Cottino-Jones, az Új olasz mozikalauz szerzői szerint az epizódot paródia szándékával az 1958-as, Nathan H. Juran rendezte, Az 50 láb magas nő támadása című sci-fi film ihlette volna, és olaszul még meg sem jelent.
III. felvonás: A munka Rendezte: Luchino Visconti Forgatókönyv: Suso Cecchi D’Amico és Luchino Visconti, Guy de Maupassant: Az ágy szélén (Au bord du lit) című novellája alapján
Pupe, aki egy megbánást nem tanúsító prostituáltat vesz feleségül, akiről kiderül, hogy egy prostihálózat tagja, büntetésből követeli férjétől a szexuális szolgáltatások kifizetését, amelyeket állítólag ingyenesen kapott.
IV. felvonás: A főnyeremény Rendezte: Vittorio De Sica Forgatókönyv: Cesare Zavattini
A dús keblű Zoe egy lövöldetulajdonos párral együttműködve illegális lottón ajánlja fel magát, hogy kiegészítse szerény keresetét. A nyertes szelvény egy sekrestyéshez kerül, aki a nyomás ellenére sem hajlandó továbbértékesíteni a szelvényt, és ragaszkodik a nyeremény „kiszolgáltatásához”. Az epizód Lugo di Romagnában játszódik (és a külsőket ott is forgatják).
Elemzések Ha beleláthatnánk e négy zseniális rendező gondolatvilágába, mindegyik epizódjukban sajátos jelentésrétegeket fedezhetnénk fel.
Monicelli szerint a munkásosztály helyzete – még a gyors gazdasági és ipari növekedés időszakában is – embertelenítő hatású.
Visconti nézete szerint a polgári érdekházasságba kényszerített nők sorsa nem különbözik a tartós prostitúciótól.
De Sica úgy véli, hogy az olasz kultúra szexualizáltsága abszurd méreteket öltött, így a szép nőknek a túlélés érdekében nincs más választásuk, mint részt venni ebben a folyamatban.
Fellini megközelítése ezzel szemben inkább metafizikai jellegű, és középpontjában Anita Ekberg szépsége áll.
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia
További információk
Kategória:Rómában játszódó filmek Kategória:Vittorio De Sica-filmek Kategória:Luchino Visconti-filmek Kategória:Federico Fellini-filmek Kategória:Filmszatírák Kategória:Filmvígjátékok Kategória:Wikipédia-szócikkek LCCN-azonosítóval Kategória:Wikipédia-szócikkek VIAF-azonosítóval Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal