Rastošnica () település Bosznia-Hercegovinában, Sapna községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 26, közúton 41 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re északra, a Majevica-hegység lejtőin, 300-660 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3
Éghajlata Sapna község teljes területére mérsékelt kontinentális éghajlat jellemző, négy jól elkülönülő évszakkal. Az átlagos éves hőmérséklet 10 °C körüli; a maximum elérheti a 40 °C-ot, a minimum pedig -15 és -20 °C között alakul. Az éves csapadékmennyiség 964 mm, a legtöbb csapadék pedig az április–májusi időszakban hullik. A területen az északnyugati szelek dominálnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb2314192Bosnyák630Horvát21Jugoszláv10Egyéb120Összesen2335223
Története Ókor A régészeti leletek tanúsága szerint Sapna vidéke már az ókorban lakott terület volt. Az ebből az időszakból származó lelőhelyek közé tartozik a Sapna melletti Gradina (egy késő ókori, i. sz. 4–6. századi menedékhely), valamint a Sapna és Goduš közötti úton fekvő, római kori „gradina” (hegyi erődítmény), a Stara Kuća; itt fal-, tégla- és habarcsmaradványokat tártak fel, amelyek egy kisebb római épület jelenlétére utalnak. Szintén említést érdemel a Sapna melletti Šetići területén található Gradina lelőhely, ahol őskori kerámiát, kovakövet és római kori kerámiát találtak (Basler, 1998). Emellett a mai napig fennmaradtak a Gradina és Gradac helynevek Goduš település közelében, akárcsak a Grad helynév Savići településnél (Halilović & Zulić, 2003). Szintén említik a Gradac-dombot és Gradina településrészt; mindkét helyen kőből épült erődítmény állt egykor (Djedović, 2009). Ismeretesek továbbá egy hegyi erődítmény maradványai Baljkovica és Nezuk települések között is. Mindez élénk emberi jelenlétre utal a térségben.Jusuf Omerović, Antropogeografski prikaz Sapne, Baština Sjeveroistočne Bosne, časopis Baština, broj 4. 2011.
Középkor A középkorban ez a terület a Soli (Sói) régióhoz tartozott, amely Usora (Ozora) vidékével együtt az akkori Bosznia részét képezte. Sapna már Bosznia-Hercegovina történelmének korai szakaszától kezdve önálló közigazgatási egység (župa) volt. Abban az időben ez a név közigazgatási egységként működő területet jelölt. A župa a Drina folyótól a Majevica-hegységig terjedt, magában foglalva a Sapna folyó völgyét és a környező vidékeket, valamint számos települést foglalt magában. Élén a törzsi gyűlésen választott „župan” (vezető) állt. Az Edhem Omerović által oszmán források és összeírások (defterek) alapján ismertetett adatok szerint a középkori Sapna župa nagy valószínűséggel legalább 34 falut foglalt magában – vagyis egy olyan területet, amely az oszmán korban nagyrészt Sapna náhijeként létezett tovább. Ezek között a falvak között volt Rožanj is.
A Sapna környékén zajló aktív emberi tevékenységre számos stećak (középkori sírkő) utal, amelyek a mai napig megtalálhatók olyan településeken, mint Hanđelici, Međeđa és Gornja Sapna. Rastošnicában három fontos lelőhely is található: Mramor, Herići és Krčevine. Ezeken a lelőhelyeken összesen 54 darab (38, 6 és 10) ilyen sírkövet találtak, mely annak az egyértelmű bizonyítéka, hogy a település területén a középkorban több lakott hely is volt.
A középkorban Sapna fontos közlekedési összeköttetést biztosított Zvornik és Teočak városa között. A térség a középkori boszniai állam és annak északkeleti területi szervezetéhez kapcsolódott. A későbbi középkorban a tágabb terület Ozora politikai-földrajzi keretébe került.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1460-ban foglalta el Északkelet-Boszniát. A terület az oszmán hódítás után hosszú időre az Oszmán Birodalom része lett. Az oszmán hódítást követően Sapna a Zvorniki szandzsák (amelyet 1478 és 1483 között hoztak létre) egyik nahijéjeként (alsóbb szintű közigazgatási egységként) szerepelt a feljegyzésekben. Létrejöttétől egészen 1851-ig a szandzsák székhelye Zvornikban volt; ezt követően helyezték át Tuzlába.
A 16. század első felében a Sapnai náhije 14 faluból állt: Križevići, Gornji Grabovac (Petkovci), Javornik, Vitna Rika, Rožanj, Vitinica, Sapna, Gušteri, Glumina, Balikova Kruška (Baljkovica), Donji Grabovac, Nezuke (Nezuk), Snježnica és Vrh Rika. Az akkori Vitna Rika a mai Rastošnica, Čaklovica és Čaira területén helyezkedett el és 50 háza volt. Ezen adatok alapján Vitna Rika magas rangú katonai és polgári tisztviselők, valamint vallási méltóságok otthona volt, ami mecset, iskola és tekke jelenlétére utal a mai Rastošnica területén.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Teočak községhez tartozó településnek 107 háztartása és 671 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 186 háztartást, 1201 ortodox keresztény, 58 muszlim és 2 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 142. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A környék gazdasága továbbra is elsősorban a földművelésre, az állattenyésztésre, a gyümölcstermesztésre és a kisebb helyi kereskedelemre épült. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Az 1929-es közigazgatási reform után a terület a Drinai bánsághoz (Drinska banovina) került. Ennek székhelye Szarajevó volt. Ebben az időszakban nyíltak meg az első elemi iskolák (például az 1937-ben alapított rastošnicai iskola).
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. 1941. augusztus 30-án Rastošnica közelében fegyveres harcra került sor: a Majevica térségében működő partizán alakulat visszaverte a Bijeljinából érkező usztasa erők támadását. A település és környéke a partizánmozgalom egyik fontos kelet-boszniai területe volt. 1943 nyarára a partizánok helyzete Északkelet-Boszniában jelentősen megerősödött. A helyi forrás szerint a Drina, Száva, Boszna és Spreča közötti hatalmas térség nagy része partizánellenőrzés alá került, miközben Tuzla, Brčko és Zvornik közvetlen környéke továbbra is fontos ellenőrzési pont maradt. 1944–45-ben a partizánok fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmi és kollaboráns erőket.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően Sapna egészen 1958-ig községközpontként működött; ekkor a Zvorniki járást felszámolták és a Tuzlai járáshoz csatolták, Sapna községet pedig beolvasztották a Zvorniki községbe.
A település a háború után egy hagyományosan falusias, muszlim többségű, dombvidéki közösségből fokozatosan modernizálódó vidéki térséggé vált. Ugyanakkor fejlődése erősen függött a közeli nagyobb településektől. A háború utáni első években a legfontosabb feladat a helyreállítás volt. A régi társadalmi és birtokviszonyokat a kommunista rendszer fokozatosan átalakította. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Megjelent a vendégmunkás-migráció is. Sok boszniai fiatal az 1960-as évektől Nyugat-Európában, különösen Ausztriában, Németországban és Svájcban vállalt munkát. A hazaküldött pénz jelentős szerepet játszott a vidéki települések modernizációjában.
Rastošnica történetének különösen érdekes fejezete a Sniježnica-tó (jezero Sniježnica) létrehozása. A víztározó építése során Rastošnica egy része víz alá került, lakóházakat kellett elköltöztetni, és az 1972-ben épített helyi szerb ortodox templomot is érintette a víztározó. Más forrás szerint a templomot, melyet Szent Lázár fejedelemnek szenteltek, az 1980-as években részben elöntötte a víz, majd a tó vízszintjének későbbi csökkenésekor a templom maradványai ismét hozzáférhetővé váltak.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira.
Sapna körzetében 1992. május 5-én indult meg a szerb erők nagy támadása, és május 6-án Sapnát rövid időre el is foglalták, majd a bosnyák védők visszaszerezték az ellenőrzést. Május 10–11-én pedig döntő összecsapások zajlottak, amelyekben a bosnyák erőknek sikerült megállítaniuk az előrenyomulást, majd ellentámadásba mentek át. A rendelkezésre álló források szerint 1992. szeptemberében kényszerítették a még ott élő szerb lakosságot a falu végleges elhagyására. Így 1992 őszén a teljes lakosság elmenekült.
A háború után