I. Frigyes (németül Friedrich I.; kb. 1050 - 1105. július 21. előtt) sváb herceg 1079-től haláláig. A Stauf-ház első hercegi rangú tagja.
Élete Apja „Büreni” Frigyes volt (ezt a melléknevet a kortársak nem használták), anyja pedig Hildegard, Egisheim-Dagsburgi Gerhard gróf lánya (IX. Leó pápa unokahúga) volt.
Frigyes valószínűleg grófi címet viselt mielőtt hercegi rangra emelkedett volna. Grófként is sikeresen kiterjesztette hatalmát. Várat építtetett a Hohenstaufen-hegy tetején; ez az erődítmény vált a dinasztia székhelyévé és innen vették nevüket. Egy Lorch melletti korábbi erődítményt 1100 körül bencés kolostorrá alakíttatta át, amely később a Staufok családi kolostoraként szolgált.
Birtokai ekkoriban még viszonylag kicsik lehettek, valószínűleg a Hohenstaufen-hegy környéki Stauferland régióra, valamint a Hildegard hozományaként kapott elzászi birtokokra (Sélestat környékén, beleértve a Hohkönigsburg várát, illetve Haguenau közelében) korlátozódtak. 180px|bélyegkép|balra|I. Frigyes freskója a lorchi apátsági templomban 1077-ben a IV. Henrik német-római császár és VII. Gergely pápa közötti invesztitúraharchoz kapcsolódóan fellázadt a német nemesség és ellenkirályt választottak Rheinfeldeni Rudolf sváb herceg személyében. Henrik császár 1079-ben megfosztotta Rudolfot (illetve fiát, Bertoldot, akinek átadta) a hercegi címtől és húsvétkor a hűséges Stauf Frigyest nevezte ki a helyére. Ugyanakkor eljegyezte vele a lányát, a hat éves Ágnest, de a házasság megkötésére, csak 1086/1087-ben került sor. Frigyes az elkövetkező években nem tudott ugyan felülkerekedni Bertoldon (majd annak utódján, II. Bertoldon), de azt megakadályozta, hogy a felkelők uralmuk alá vonják Svábföldet, északi részét biztosan kézben tartotta. 1097-ben (amikor már nyilvánvaló volt, hogy nem tudják elérni IV. Henrik lemondását) II. Bertold kiegyezett Frigyessel és lemondott a Sváb Hercegségről (cserébe továbbra is használhatta a hercegi címet és megkapta a gazdag Zürich városa fölötti védnökséget (Vogtei).
Frigyes elsősorban észak felé igyekezett gyarapítani birtokait, délen csak a Duna-menti Ulm környékén szerzett földeket, a folyótól délre pedig csupán szétszórt, elszigetelt birtokai voltak. Sikerült megszereznie a weißenburgi és a speyeri apátságok feletti világi fővédnöki (Obervogt) tisztségeket is. IV. Henrik itáliai hadjáratakor Frigyest nevezte ki a régió legfőbb katonai parancsnokává.
Frigyes 1105-ben halt meg. A lorchi apátsági templomban (a mai protestáns templom román stílusú elődjében) temették el, de miután elkészült az általa alapított apátság temploma, fia, III. Konrád 1140 körül átszállíttatta oda maradványait. 1475-ben Nikolas Schenk von Arberg apát felnyittatta az összes Stauf-sírt; ezt követően földi maradványait az apátsági templom kriptájában helyezték el.
Felesége, Ágnes 1106-ban másodszor is férjhez ment – a későbbi szentté avatott – III. Babenberg Lipót osztrák őrgrófhoz és 1143-as halálát követően második férje mellé temették a Bécs melletti klosterneuburgi apátságban.
Családja Stauf Frigyesnek és Waiblingeni Ágnes bizonyíthatóan két fia született:
II. Frigyes (1090–1147), sváb herceg, Barbarossa Frigyes császár apja III. Konrád (1093–1152), német király
A Gertrúd lányukra és többi gyerekükre vonatkozó dokumentumok modern kori hamisítványoknak bizonyultak.K. Graf, Pfalzgräfin Gertrud von Stahleck, Briefpartnerin Hildegards von Bingen. Archivalia 30.12.2023, https://archivalia.hypotheses.org/188139.Klaus Graf: Staufer-Überlieferungen aus Kloster Lorch. In: Sönke Lorenz u. a. (Hrsg.): Von Schwaben bis Jerusalem. Facetten staufischer Geschichte. Sigmaringen 1995, S. 209–240; Tobias Weller: Auf dem Weg zum „staufischen Haus“. Zu Abstammung, Verwandtschaft und Konnubium der frühen Staufer. In: Hubertus Seibert, Jürgen Dendorfer (Hrsg.): Grafen, Herzöge, Könige. Der Aufstieg der Staufer und das Reich (1079–1152). Ostfildern 2005, S. 41–63, hier S. 56–63.
Jegyzetek
Források Friedrich I. (1079–1105). Der erste Herzog von Schwaben. Redaktion Karl-Heinz Rueß (Schriften zur staufischen Geschichte und Kunst. Bd. 26.), Göppingen 2007. Thomas Zotz: in: Meinrad Schaab, Hansmartin Schwarzmaier (Hrsg.) u. a.: Handbuch der baden-württembergischen Geschichte. Band 1: Allgemeine Geschichte. Teil 1: Von der Urzeit bis zum Ende der Staufer. Hrsg. im Auftrag der Kommission für geschichtliche Landeskunde in Baden-Württemberg. Klett-Cotta, Stuttgart 2001, , S. 429 ff. Alfons Zettler: Geschichte des Herzogtums Schwaben, Stuttgart 2003, S. 177 ff. Paul Friedrich von Stälin: Friedrich I. (von Hohenstaufen). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 8, Duncker & Humblot, Leipzig 1878, S. 31. Hansmartin Schwarzmaier: Friedrich I., Herzog von Schwaben (um 1050–1105). In: Lexikon des Mittelalters (LexMA). Band 4. Artemis & Winkler, München/Zürich 1989, , Sp. 958–959. Hansmartin Schwarzmaier: Friedrich I. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 5. Duncker & Humblot, Berlin 1961, , S. 588–589
Fordítás
Kategória:1105-ben elhunyt személyek Kategória:Sváb hercegek