A kullancsok (Ixodida) a pókszabásúak osztályába tartozó, vérrel táplálkozó külső élősködők rendje. Szárazföldi gerinceseken – emlősökön, madarakon, hüllőkön és kétéltűeken – élősködnek. Egyes fajaik a vérszívás során baktériumokat, vírusokat és egysejtű élősködőket terjeszthetnek, ezért közegészségügyi és állategészségügyi jelentőségűek.
Egy 2026-ban közölt, 2026 áprilisáig lezárt világkatalógus 1033 érvényes kullancsfajt ismert el; ezek közül 21 fosszilis faj.
Rendszertan A kullancsok az ízeltlábúak törzsének csáprágó altörzsébe, azon belül a pókszabásúak osztályába tartoznak. A 2026-os világkatalógus négy családot különít el:
Család Nemek száma Fajok száma Megjegyzés Argasidae 17 221 Pajzs nélküli, úgynevezett lágy kullancsok Ixodidae 20 800 Hátpajzzsal rendelkező kemény kullancsok Khimairidae 1 1 Kizárólag fosszíliából ismert család Nuttalliellidae 3 11 Tíz fosszilis faj mellett egyetlen recens faja a Nuttalliella namaqua
Az összesített fajszámba a fosszilis fajok is beletartoznak.
Testfelépítés bélyegkép|balra|A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) nősténye
A kullancslárváknak három pár lábuk van, míg a nimfáknak és az imágóknak – más pókszabásúakhoz hasonlóan – négy pár. A kemény kullancsok (Ixodidae) hátoldalán kitines pajzs található: a hímeken ez csaknem az egész hátoldalt, a nőstényeken annak elülső részét fedi. A keménykullancs-nőstények teste a vérszívás alatt jelentősen kitágulhat.
A szájszervek a bőr átvágására és a rögzülésre szolgálnak. Táplálkozás közben a kullancs nyálat juttat a sebbe; ez a rögzülést és a vérszívást segítő anyagokat tartalmazhat, egyes fajok nyála pedig csökkentheti a csípés érzékelhetőségét.
Életmódja bélyegkép|Egy közönséges kullancs gazdára várakozva
A kullancsok vérrel táplálkozó külső élősködők. Sok faj a növényzeten várakozik gazdára: az elülső lábpárt kinyújtva kapaszkodik rá az elhaladó állatra vagy emberre. A gazda felkutatásában a kilélegzett szén-dioxid, a testszagok, a hő, a nedvesség és a rezgések érzékelése is szerepet játszhat. A kullancsok nem repülnek és nem ugranak.
A vérszívás időtartama fajtól és fejlődési alaktól függően percektől több napig terjedhet. A gazdák között emlősök, madarak, hüllők és kétéltűek egyaránt előfordulnak.
Életciklusa A legtöbb kullancs életciklusa négy fő szakaszból áll: pete, hatlábú lárva, nyolclábú nimfa és nyolclábú imágó. A petéből kikelt állatnak minden további fejlődési szakaszban vért kell szívnia. Sok faj minden szakaszban másik gazdaegyedet keres, míg egyes fajok fejlődésük során ugyanazon a gazdán maradnak.
A közönséges kullancs nősténye a vérszívás után rakja le petéit. A faj fejlődésének ütemét a hőmérséklet és a páratartalom is befolyásolja.
Elterjedése és élőhelye A kullancsok világszerte elterjedtek, de az egyes fajok földrajzi és élőhelyi igényei jelentősen különböznek. Európában a közönséges kullancs az egyik legelterjedtebb faj. Fennmaradásához magas páratartalom szükséges, ezért főként lombos és elegyes erdőkben, erdőszegélyeken, cserjésekben, réteken, valamint megfelelő mikroklímájú városi parkokban és kertekben fordul elő.
Közép-Európában a közönséges kullancs aktivitása rendszerint tavasszal és ősszel éri el a csúcsát, de az időjárási viszonyok módosíthatják a szezon hosszát és intenzitását.
Magyarországi előfordulása A magyarországi keménykullancs-faunát áttekintő, 2020-ban megjelent szakirodalmi ellenőrzőlista 27 fajt sorolt fel, közülük 21-et tekintett őshonosnak. A tanulmány a fajok gazdaállatait, elterjedését és szezonalitását is áttekintette, továbbá felhívta a figyelmet a Rhipicephalus sanguineus sensu lato fajkomplexum 2005 után növekvő számú esettel dokumentált hazai előfordulására.
Közegészségügyi jelentősége bélyegkép|Hím Dermacentor reticulatus
A kullancsok nem mindegyike fertőzött, és nem minden faj terjesz ugyanazon kórokozókat. Európában a közönséges kullancs több, emberben vagy állatban betegséget okozó baktérium, vírus és egysejtű lehetséges vektora. Ezek közé tartoznak többek között a Lyme-borreliosist okozó Borrelia burgdorferi sensu lato baktériumok, a kullancsencephalitis vírusa, továbbá egyes Anaplasma, Rickettsia, Francisella és Babesia fajok.
A Lyme-borreliosis fertőzött kullancs csípésével terjed; Európában fő vektora az Ixodes ricinus fajkomplexum. A Borrelia átvitelének valószínűsége a kullancs tapadási idejével növekszik, ezért a mielőbbi eltávolítás csökkenti a kockázatot.
A kullancsencephalitis vírusos idegrendszeri betegség; európai altípusát elsősorban a közönséges kullancs terjeszti. A fertőzés kockázata védőoltással, valamint a kullancscsípés megelőzésével csökkenthető.
Megelőzés és eltávolítás A csípés kockázata zárt ruházattal, engedélyezett kullancsriasztó szerek előírás szerinti használatával, valamint a test, a ruházat és a háziállatok természetjárás utáni átvizsgálásával mérsékelhető. A kullancsot ajánlott minél hamarabb eltávolítani.
Az eltávolításhoz finom hegyű csipesszel a bőrhöz minél közelebb kell megfogni a kullancsot, majd lassú, egyenletes mozdulattal kihúzni. A kullancs testét nem célszerű összenyomni, és nem ajánlott olajjal, kenőccsel vagy más anyaggal bekenni. A helyét eltávolítás után meg kell tisztítani. Ha a szájszerv egy része a bőrben marad, az önmagában nem növeli a fertőzés kockázatát; a bőr további roncsolása helyett célszerű megvárni, amíg kilökődik.
A csípést követően kialakuló, terjedő bőrpír, láz, fejfájás, izomfájdalom vagy idegrendszeri tünet esetén orvosi vizsgálat indokolt.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Közönséges kullancs Lyme-kór Kullancsencephalitis
Kategória:Atkák Kategória:Paraziták