Gondor egy fiktív államalakulat J. R. R. Tolkien Arda-mitológiájában. A legnagyobb emberi királyság a Harmadkor végén. "A Gyűrűk Ura" harmadik kötete, "A király visszatér" foglalkozik vele behatóbban, a könyvhöz tartozó függelékből pedig az állam történelme ismerhető meg.
Isildur és Anárion, Elendil fiai alapították Númenor bukása után. Gondor testvérkirálysága az Elendil által alapított északi Arnor. Gondor Mordortól nyugatra helyezkedik el, a Belfalasi-öböl mellett. A neve annyit tesz, hogy Kőföld, a sindarin gond (kő) és (n)dor (föld) szavakból, leginkább a területén elhelyezkedő hegyláncok miatt, mint például az Ered Nimrais. Egy másik feltételezett magyarázat a quenya Ondonóre szóra vezeti vissza Gondor nevét. A két királyság a száműzött dúnadanok birodalmaiként is ismert. A kezdetben erős királyság a Harmadkor során fokozatosan lebomlott, köszönhetően a belső viszályoknak és a Sauron szolgáival történő állandó konfliktusoknak. A Gyűrűháború idején Gondor trónja már régóta üres volt, a kisebb uradalmak és hercegségek azonban továbbra is hűségesek maradtak Gondor helytartójához. A királyság egykori dicsősége csak Sauron legyőzése, és Elessar király megkoronázása után állt helyre a Negyedkorban.
Gondor földrajza és történelme "A Gyűrűk Ura" írása közben munkálódott ki. A kritikusok rámutatnak az ország hasonlóságára a normannok, az ókori Róma, a vikingek, a gótok, a longobárdok, és a Bizánci Birodalom történetével, továbbá arra, hogy a művelt, de erőtlen gondori helytartók milyen ellentétben állnak az egyszerű, de erős rohani királyokkal, akiket Tolkien az általa favorizált angolszászok alapján alkotott meg.
Leírása
Etimológia Tolkien a Gondor nevet sinda eredetűnek gondolta, ami "köves földet" jelent. Ez összhangban áll "A Gyűrűk Ura" szövegével, amikor a Pelennor-mezei csatában a rohírok Kövesföldnek nevezték az országot. Tolkien korai munkái szerint a név arra utalt, hogy a civilizált lakosság rendkívül tehetséges volt a kőművesmesterségben, aminek köszönhetően lenyűgöző építményeket hoztak létre, szemben elmaradott szomszédaikkal. Ezt alátámasztja az is, hogy a drúadanok (vadonlakók) a gondoriakat kőház-népnek hívja, Minas Tirith-t pedig Kővárosnak. Másik nevén Déli Királyság, amit Arnorhoz képesti elhelyezkedése alapján kapott. Mordor orkjai a gondori embereket a "Tark" jelzővel illetik.
Földrajz Az ország térképét J.R.R. Tolkien leírásaiból, valamint a fia, Christopher Tolkien által készített térképekből ismerhetjük. Gondor Középfölde nyugati partvidékén található, az Anfalas északi partján és a Belfalas-öböl mentén. Pelargir nagy kikötője az Anduin torkolatvidékén épült fel, a termékeny és népes Lebenninben. Határai egészen a Fehér-hegységig (Ered Nimrais) húzódnak. Hozzá tartozik még Tolfalas szigete az Anduin torkolatánál.
Gondortól északnyugatra fekszik az egykori Arnor királysága, északról Vadonfölde (Rhovanion) és Rohan határolja, északkeleten Rhûn, keleten az Anduin folyó, illetve Mordor, délen pedig Harad.
Rohantól nyugatra fekszik Enedwaith széles területe, mely Tolkien művei alapján nem egyértelműen Gondor része (egyes írásokban igen, másokban nem). A forró klímájú Dél-Gondor a Gyűrűháború idején vitatott hovatartozású, elhagyatott terület, amire Harad is igényt tart. Gondor északkeleti részén található a termékeny Lamedon és Morthond, tőlük nyugatra pedig a kopár Erech Köve. A szintén sűrűn lakott Lossarnach éppen Minas Tirith-től délre fekszik. A város kikötője is itt, Harlondban található, ahol az Anduin a legközelebb kanyarog. Lamedont és Lebennint a Ringló-völgy választja el.
A Szürke-hegységtől északra fekvő terület történelmi neve Calenardhon, mely korábban Gondor része volt, míg át nem engedték a rohírok részére, akik itt alapították meg Rohan királyságát. Északkeleten az Anduin az Emyn Muil hegyei közt kanyarog, majd veszélyes szorosok közt felgyorsulva ér el egy tavat, a Nen Hithoelt. Történelmileg itt található Gondor északi határa, amit az Argonath Oszlopai névre hallgatő óriási kőszobrok jeleznek. A tó déli végénél található Amon Hen és Amon Lhaw hegycsúcsa, alattuk pedig Parth Galen. A folyót itt Tol Brandir szigetecskéje duzzasztja fel, majd amellett elhaladva a Rauros hatalmas vízesése következik.
Minas Tirith Gondor fővárosa Minas Tirith, a Gondor megalapítását követően épült első városok egyike. Eredeti neve Minas Anor, azaz a Felkelő nap tornya. A város a Fehér-hegység legkeletibb tagjának, a Mindolluin hegyének lábánál épült fel. Miután Osgiliath elesett, ide költözött át a királyi udvar, ez lett Gondor fővárosa. A Harmadkor 2002. évében, Minas Ithil elestével új nevet kapott, így lett Minas Tirith, az Őrtorony. A város az Őrhegyen épült, amely egy kisebb, csaknem kör alakú hegy volt. A város jellegzetessége a hatalmas kőbástya, sziklakiszögellés, amely a hét szintű város legalsó szintjétől a fellegvárig magasodott, és "éle, mint a hajóorr nézett keletre". Tolkien leírása alapján a város "olyan erős és olyan régi" volt, "mintha nem is emberkéz építette volna, hanem óriások faragták volna ki a sziklakőből".
A város hét szinten épült, mindegyik szintjét egy fal védte. Mindegyik falnak külön kapuja volt. Az első szinten, a Nagykapuval szemben húzódott a sziklakiszögellés lába. A Fellegvárba vivő kacskaringós útra bal kéz felé lehetett rátérni. Erről ágazott le egy utca, ahol a Régi Vendégház áll, ez volt a Mécseskészítők utcája, a Rath Celerdain. Tovább folytatva az egyszer jobbra, majd balra kanyarodó utat egyre feljebb jutunk az Őrhegy lejtőin. A hatodik szint déli oldalán volt az Ispotály épülete és az istállók. Az istállók mellett közvetlenül egy alagút vájta át a sziklakiszögellést. Ezt az utat követve egy lépcsős feljárón lehetett feljutni a Fellegvárba. A Fellegvárban állt a királyok Fehér Fája és itt magasodott Ecthelion Fehér Tornya, valamint a Királyi Palota.
Az Őrhegyet egy lapos hegyhát kötötte össze Mindolluin hegyével, ezen a hegyháton álltak a hajdani királyok és helytartók sírjai. A hatodik szintről út vezetett ide, de ezt a Fen Hollen, a Zárt Ajtó őrizte. A kapun átlépve húzódott a Rath Dínen, a Csendes Út.
Gondor vezetője a Város Ura, amely tisztséget a helytartók töltöttek be. Fontos tisztség még a Kulcsok Őre és az Ispotály Őre. Előbbi felel a város és a kincstár biztonságáért.
Dol Amroth Dol Amroth egy erődváros, mely Gondor nyugati részén, egy félszigeten épült, a Belfalas-öbölben. Gondor öt legjelentősebb városának egyike, hatalmas kikötő, és a Galador által alapított fejedelemség székhelye is. A "Bombadil Toma kalandjai" című könyvben szereplő "Túl korán jött a holdbéli ember" című versben itt zuhant le a Holdbéli Ember. A város ura Dol Amroth fejedelme, aki a gondori uralkodó hűbérese. Határai nincsenek egyértelműen meghatározva, annyi bizonyos, hogy Belfalas hozzá tartozik, ahogy a térképeken Dor-en-Ernil néven jelölt területek is ("a fejedelem földje"). "A Gyűrűk Ura" idején ez a fejedelem Imrahil, aki egyszerre rokona Gondor helytartójának és Rohan királyának (Finduilas testvéreként Boromir és Faramir nagybátyja, és Éomer feleségének apja). Imrahil fontos szerepet játszott Minas Tirith ostromában, ugyanis az ő katonái képezték a védelem fő vonalát. Dol Amroth zászlaja egy világoskép alapon ezüst színű hattyú-hajó.
A város lakóinak egy része númenori leszármazott, és még mindig tündenyelven beszélnek. A legendák szerint Imrahil őse, Imrazôr egy tündelányt vett el feleségül.
Osgiliath Gondor megalapítása után e város lett Gondor fővárosa, ahol elhelyezték a fő palantírt. Védelmére építették Minas Anort (A Felkelő Nap tornya) és Minas Ithilt (A Felkelő Hold tornya). Kezdetben ebben a városban kormányoztak a királyok, ám a későbbi háborúk nyomán Ithiliennel együtt perifériává süllyedt, közigazgatási szerepét Minas Tirith (egykor Minas Anor) vette át.
Mivel az Anduinon egyedül Osgiliathban épült kőhíd, ezért a város mindig fontos célpontja volt Mordor seregeinek. Boromir távoztával Denethor gondori helytartó kisebbik fia, Faramir kapitány parancsnokságára volt bízva a város védelme (Cair Androssal és Ithiliennel együtt). Az offenzívát azonban a gyengébb gondori sereg nem tudta megállítani – Osgiliath elesett. Minas Tirithbe visszatérve azonban Denethor megparancsolta fiának, hogy feltétlenül szerezze vissza azt, amit hozzá nem értése folytán elvesztett. Így Faramir kénytelen volt kilovagolni lovasaival Minas Tirithből, ám Osgiliathot nem sikerült visszafoglalniuk. Menekülésük során Faramir halálosnak tűnő sebet kapott, ráadásul a Nazgûlok is súlyos pszichikai sérülést okoztak neki, ám Aragorn, Gondor későbbi királya meggyógyította őt.
Pelargir Pelargir Gondor legősibb városa, ami a hűségesek menedéke volt a Másodkorban. Itt kötöttek ki Elendil fiai Númenor bukása után és itt horgonyoztak Gondor hajóskirályainak hajóhadai. A Harmadkorban Pelargir Gondor többi részéhez hasonlóan hanyatlásnak indult, de továbbra is forgalmas kikötő maradt. A Negyedkor kezdetén a királyság visszaállítása után Pelargir ismét Gondor kereskedelmének kiindulópontja.
Ithilien Neve a korábbi kiadásokban helytelenül Ithilia-ként szerepelt, de az új, Tolkien fordítási utasításait követő A Gyűrűk Ura-kiadásban már a szerző kívánalmainak megfelelően Ithilien. p.1705. (Füzessy Tamás utószava a javított kiadásban szereplő változásokról) Sokan Gondor legszebb vidékének tartják. Ez volt Isildur hercegsége: egy kellemes, erdős-ligetes, virágos rétekkel tarkított terület, ahol számtalan vízesés csobog le a keleti hegyoldalból (Árnyék-hegység) a nyugaton hömpölygő Anduinig. A föld még Sauron uralma alatt sem veszített szépségéből, amikor a dúnadanok közül már csak a legéberebbek maradtak meg itt, majd Faramir herceg és Éowyn, a Fehér Hölgy gondoskodása és a Legolas vezette erdőtündék segítségével a vidék hamar magához tért. Az Anduin nyugati partján elterülő Anóriennel szemben Ithilien soha nem volt erős művelés alatt, a folyók partját és Minas Ithil (később Minas Morgul) környékét leszámítva. A Morgul-völgy az egyetlen hely, amit a Negyedkorban nem állítottak helyre. A földjét felégették, a tornyot lerombolták, s a romot nem látogathatja senki, nehogy felébressze a gonoszt, ami talán még most is ott lappang.
Erech Erech köve a Fehér-hegység déli oldalán, a Holtak ösvényének Gondor felőli kijáratánál található. A fekete követ Isildur állította ide, majd ide idézte meg a hegyi embereket utóda, Elessar király.
Történelme A kezdetek A terület legelső lakói a drúadanok voltak, a vadonlakók. Ők vadászó-gyűjtögető életmódot éltek az Első kor óta. A későbbi telepesek kiszorították őket földjeikről és az erdőkbe kellett települniük a Fehér-hegység északkeleti részén. Később a hegységben megjelentek a hegyi emberek, akik Dúnharg vidékén egy észak-déli átjárót, valamint építményeket emeltek a hegy alatt (ezt ismerték később a Holtak Útjaként). Később ezek az emberek Sauron szolgálatába szegődtek. Egyes területek nevei, mint Erech, Arnach, vagy Umbar, megőrizték ősi elnevezésüket.
A Másodkor során Númenorról érkező tündebarátok kezdték el létrehozni gyarmataikat a tengerparton. A királyság bukása után ezek az emberek, Elendil vezetésével, keletre menekültek. Númenor Hűségeseit többnyire szívesen fogadták a korábban már gyarmatosított parti területek lakói és telepesei. Az Anduin torkolatától északra élő emberek alávetették magukat Elendil uralmának, ellenben a Nagy Folyótól délebbre élők nem voltak hajlandóak elismerni a Száműzötteket új uraiknak. Gondor alapításakor a númenoriak már megosztottak voltak, egy részük a gonosz oldalára állt (Fekete Númenoriak). Az ő telepeik (mint például Umbar) később is ellenségesek maradtak Gondorral szemben.