Samuel Hood, Hood 1. vikomtja (Butleigh, Somerset, Anglia, 1724. december 12. – Bath, Somerset , Egyesült Királyság, 1816. január 27.) brit arisztokrata, a Brit Királyi Haditengerészet tisztje, tengernagy, flottaparancsnok, az amerikai függetlenségi háború elleni brit tengeri hadműveletek egyik irányítója, a Bath-rend nagykeresztjének (GCB) birtokosa. Testvéröccse Alexander Hood admirális, Bridport 1. vikomtja (1726–1814).
Élete Származása Apja, id. Samuel Hood (1691–1777) volt, a somerseti Butleigh község vikáriusa, anyja Mary Hoskins. Testvéröccse volt Alexander Hood admirális (1726–1814), Bridport 1. vikomtja.
Haditengerészeti pályafutása Ifj. Samuel Hood 1741. május 6-án belépett Brit Királyi Haditengerészethez. tengerészkadétként szolgált különféle hajókon, köztük a Ludlow fedélzetén, George Brydges Rodney tengernagy, Rodney 1. bárója parancsnoksága alatt. 1746-ban tengerészhadnaggyá léptették elő. A parancsnoki gyakorlat egy részét igen aktív főtisztek keze alatt szerezte, főleg az Északi-tengeren. 1753-ban kinevezték a HMS Jamaica szlúp parancsnokává, és az észak-amerikai hadműveleti területre küldték. A hétéves háború kitörésével a flotta bővítése és az előléptetések üteme felgyorsult. Hoodot 1757-ben átmenetileg az 50-ágyús HMS Antelope hadihajó parancsnokává nevezték ki. Május 15-én Brest környékén az 50-ágyús francia Aquilon hadihajót beszorította a sziklás Audierne-öbölbe, ahol zátonyra futott és összezúzódott. 1758. október 31-én a somerseti Portishead közelében az Antelope tűzharc nélkül elfogta a 64-ágyús Belliqueux francia hajót, egy Québecből visszatérő század egyik egységét, mely Ilfracombe előtt horgonyzott. További két kalózhajót is elfogott.
A Admiralitás elismerte érdemeit. Rövidesen önálló hajóparancsnoki megbízást kapott, a HMS Grafton parancsnoka lett. 1759-ben a HMS Vestal fregatt kapitányaként tüzérségi csatát vívott a francia Bellone hadihajóval, melyet megadásra kényszerített és elfoglalt. A hajót az angolok HMS Repulse-ra keresztelték át. Hood a háború tartama alatt végig a La Manche-on szolgált. 1759-ben Rodney tengernagy flottájában részt vett a Le Havre elleni támadásban. Ennek során a brit hajók elsüllyesztették a kikötőben horgonyzó francia csapatszállító hajókat, melyeket a francia hadvezetés a Nagy-Britannia ellen tervezett invázió céljából gyűjtött össze.
1775-ben megkezdődött az amerikai függetlenségi háború, mely mind a hadiflotta állománya, mind a brit lakosság körében rendkívül népszerűtlen volt. Több brit tengerésztiszt is visszautasította, hogy Lord Sandwich, az Admiralitás Első Lordja vezetése alatt szolgáljon. 1778-ban Hoodot kinevezték a portsmouth-i hadikikötő felügyelőjévé és a Haditengerészeti Akadémia kormányzójává. Ezt a kinevezést általában idősebb tengerésztisztek kapták, karrierjük végén, nyugállományba vonulásuk előtt. 1778. május 19-é III. György király Portsmouth-ba látogatott fiának, Vilmos hercegnek a haditengerészethez történő belépését megbeszélni. Ebből az alkalomból a tapasztalt és népszerű Hood kapitányt a király Catherington bárója rangra emelte.
Az amerikai telepesek elleni háború népszerűtlensége miatt a Nyugat-Indiákon szolgáló Rodney tengernagy panaszkodott alárendelt parancsnokainak hiányzó motivációja miatt. Beosztott parancsnokait érdektelenséggel vádolta. Az Admiralitás igyekezett a tapasztalt és megbízható tiszteket a flottánál tartani, így Hood kapitányt 1780. szeptember 26-án ellentengernaggyá léptette elő, Rodney tengernagy helyettesévé nevezte ki és a Karib-tengerre küldte. Hood 1781 januárjában csatlakozott Rodney-hoz, a HMS Barfleur tengernagyi zászlóshajó fedélzetén, és az amerikai függetlenségi háború lezárulásáig az észak-amerikai partvidék és a Karibi-tenger közötti vizeken ténykedett.
Bár Rodney régóta jól ismerte Hoodot, együttműködésük mégsem volt zavartalan. Levelezésük tanúsága szerint viszonyuk nem volt barátságos. Hoodnak vitái voltak elöljárójával, de mindig lojálisan végrehajtotta Rodney utasításait. Hood kiemelkedő képességei miatt Rodney sohasem kérte helyettesének elmozdítását. Az 1781-es brit hadjárat kudarcát, és a háború menetének a britek számára kedvezőtlen irányba fordulását főleg olyan döntések okozták, ahol Rodney tengernagy elvetette Hood javaslatait.
A brit flotta Hood által javasolt manővere valószínűleg megakadályozta volna, hogy François de Grasse gróf, tengernagy francia flottája 1781. áprilisában jelentős, anyaországból érkező erősítéseket tegyen partra Fort Royalban. 1781 őszén Rodney tengernagy, mielőtt rossz egészségi állapota miatt visszatért Angliába, előtte utasította Hood ellentengernagyot, hogy a flotta zömét a hurrikán-szezon idején vonja vissza az észak-amerikai partvidékre. Hood flottája csatlakozott Thomas Graves báró, tengernagy flottájához, amely megpróbálkozott a körülzárt brit szárazföldi hadsereg tengerről történő felmentésével. Szeptember 5-én a Chesapeake-öbölbeli csatában De Grasse tengernagy francia flottája vereséget mért Graves tengernagy brit flottájára, és a megmaradt hajókat elűzte az amerikai partoktól. A felmentési kísérlet kudarcot vallott. A brit és amerikai szárazföldi erők között 1781. szeptember 28. – október 19. között lezajlott yorktowni csatában a brit hadsereg döntő vereséget szenvedett.
bélyegkép|jobbra|A francia Ceres korvett és az Amiable fregatt elfogása a Mona-szorosban (1782)
1782. április 12-én Hood, mint Rodney tengernagy egyik flottaparancsnoka a Guadeloupe-hoz tartozó Les Saintes-szigeteknél részt vett abban a tengeri csatában, ahol britek vereséget mértek egy spanyol–francia kombinált flottára. A francia parancsnokot, De Grasse grófot fogságba ejtették és Nagy-Britanniába vitték. A saintes-i győzelem lehetővé tette a briteknek Jamaica elfoglalását. 1782. április 19-én a Karib-tengeren, a Hispaniola és Puerto Rico közötti Mona-szorosban elfogott még négy francia hajót. Karib-tengeri szolgálata során ismerte meg a fiatal Horatio Nelson fregattkapitányt, akinek később segítője és mentora lett. (Hood jó barátja volt Nelson anyai nagybátyjának, Maurice Suckling kapitánynak). 1782-ben Nelson kapitányt Hood tengernagy mutatta be Clarence hercegének, a későbbi IV. Vilmos királynak, aki ekkor New Yorkban szolgált a brit haditengerészet tisztjeként.
1787-ben Hood-ot altengernaggyá léptették elő. 1793-ban a brit Földközi-tengeri flotta főparancsnokává nevezték ki. Azt a parancsot kapta, hogy vegye blokád alá Toulont, a Földközi-tenger legfontosabb francia hadikikötőjét, a francia Földközi-tengeri flotta (Flotte du Levant) fő támaszpontját. 1793-ra a helyi francia royalisták segítségével Hood flottájának sikerült megostromolnia és bevennie Toulont. Rövidesen azonban ki kellett ürítenie a várost, mert a francia forradalmi hadsereg ellentámadást kezdett. A fiatal Napoléon Bonaparte tüzér százados merész manőverrel tűz alá vette a kikötőben tartózkodó brit hajókat, súlyos károkat okozva bennük.
1794-ben Hood flottája elfoglalta Korzikát, a helyi nacionalistákat hozzásegítette a rövid életű Angol-Korzikai Királyság kikiáltásához. Ezért tengernaggyá léptették elő. 1796-ban felvették a Nagy-Britannia főnemesi családjainak listájára (Peerage of Great Britain), megkapta a Hood 1. vikomtja (1st viscount Hood) örökletes címet. Nemesi birtokot kapott a Warwicki grófságban fekvő Whitleyben. Ugyanebben az évben visszavonult az aktív haditengerészeti szolgálatból. Nyugállományba került, kinevezték a Greenwichi Haditengerészeti Kórház kormányzójává, e tisztséget haláláig, 1816-ig megtartotta.
Magánélete, halála Lord Hood 1749-ben vette feleségül Susannah Linzee-t (1726–1806), Edward Linzee-nek, Portsmouth polgármesterének, a hadikikötő fő kötélverő mesterének leányát. 1753-ban született egyetlen fiuk, Henry.
Feleségét, Lady Suzanne Hoodot 1795-ben Hood of Catherington bárónőjévé kreálták. A megözvegyült Hood tengernagy 1816. január 27-én hunyt el Bath-ban. A greenwich-i kórház temetőjében temették el. Vagyonát és nemesi címét fia, Henry Hood, Hood 2. vikomtja (1753–1836) örökölte.
Emlékezete George Vancouver tengerésztiszt és felfedező Hood tengernagyról nevezte el a mai Oregon szövetségi állam legmagasabb csúcsát, az 1792-ben feltérképezett Mount Hood vulkáni hegyet, valamint a Hood-csatornát (Hood Channel), a szétágazó Puget Sound fjordrendszer egyik ágát, a mai Washington szövetségi állam területén.
A Brit Királyi Haditengerészet legnagyobb csatacirkálóját, a HMS Hoodot a tengernagyról nevezték el. A hadihajót 1918-ban építették, 1920-ban állították szolgálatba. 1941. május 24-én a Dánia-szorosban a német Bismarck csatahajóval vívott tűzpárbajban telitalálatot kapott, felrobbant és elsüllyedt.
Jegyzetek
További információ
Kategória:1724-ben született személyek Kategória:1816-ban elhunyt személyek Kategória:Brit haditengerészek Kategória:A Lordok Házának tagjai Kategória:A napóleoni háborúk brit katonái Kategória:Az amerikai függetlenségi háború résztvevői Kategória:18. századi brit katonák