A Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartója (KVNy) egy alig néhány hónapon át működő magyarországi állami szerv volt a 20. század közepén, a második világháború leverését követő időszakban. A már korábban működő állami hivatalok egyikéből kiszervezve, de lényegében jogelőd nélkül jött létre 1948 februárjában, jogutóda pedig ugyanazon év áprilisának második felétől az Állami Ellenőrzési Központ lett.
Története A Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartóját (továbbiakban KVNy) 1948. február 10-ével hozták létre, az 1620/1948. számú kormányrendelettel, a Pénzintézeti Központ keretében. Működésének személyi és dologi hátterét a központ biztosította, vezetőjét és személyi állományát is annak alkalmazottai köréből jelölte ki a Gazdasági Főtanács főtitkára. A KVNy vezetője és személyzetének minden tagja az 1940. évi XIII. törvénycikk 3. paragrafusa értelmében közhivatalnoknak számított. A szerv felügyeletét a miniszterelnök gyakorolta a Gazdasági Főtanács főtitkára útján, ügyrendjét és szerkezetét is a főtanács állapította meg.
Fő feladata volt a vállalatok belső ügykezelésére és üzletvitelére vonatkozó vizsgálatok központi kezelése, irattárazása és a hatóságok által elrendelt vizsgálatok időbeli összeegyeztetése. Működése során bekérte a vizsgálatot végző hatóságoktól a szakértői jelentéseiket, és vállalatonként csoportosítva, beérkezési sorrendben kezelte és dolgozta fel őket. A hatóságok minden újabb vizsgálat megkezdése előtt kötelesek voltak tájékozódni afelől, hogy a KVNy-ben milyen vizsgálati anyag áll már rendelkezésre, az újabb vizsgálatnak pedig már az előző eredményeinek kiegészítésére kellett irányulnia.
A vizsgálati jelentéseket bizalmasan kezelték, a betekintésre csak az érdekelt személyek szűk körének volt lehetősége, és nekik is erősen korlátozott keretek közt. Bár a jelentések tartalmazták a vizsgálatot lefolytató hatóság nevét, ezt a betekintésre jogosultakkal nem volt szabad közölni. A kis számú kivételek közé tartoztak a köztartozások behajtása tárgyában elrendelt vizsgálatok, az államrendészeti és bírósági vizsgálatok, valamint azok, amelyek ügyében a KVNy Állandó Bizottsága adott felmentést.
Alig egy hónapnyi működést követően, 1948. március 11-től az állami érdekeltségű vállalatok feletti állami felügyeletet és az adott vállalatok ellenőrzését is a KVNy vette át. Ezentúl már vizsgálatokat kellett indítania a pénzügyminiszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára és az illetékes szakminiszter erre irányuló kívánsága esetén, továbbá árkérdésekben az Árhivatal, tervgazdálkodási vonatkozású ügyekben pedig az Országos Tervhivatal kérésére is. Feladata lett a hites könyvvizsgálók és műszaki szakemberek kataszterének elkészítése, ennek segítségével az állami vállalatok ellenőrzéséhez a megfelelő revizor kijelölése, továbbá a revizorok ellenőrzése, irányítása és beszámoltatása is.
1948. április 15-től a 4870/1948. számú kormányrendelet értelmében az elnevezése Állami Ellenőrzési Központra változott.
Kutatható iratanyaga A működési időszakában keletkezett iratai közül 0,84 iratfolyóméternyi (7 doboznyi), maradandó értékűnek minősített iratanyaga került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a XIX-A-29 törzsszámon kutatható (korábbi jelzete M 448 volt).A Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartója iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. október 4. A jogutód Állami Ellenőrzési Központ iratai az Országos Levéltárban külön fondot (nyilvántartási egységet) képeznek, XIX-A-20 törzsszámmal.
A fennmaradt iratanyagban működéssel kapcsolatos iratok nem, vizsgálati jegyzőkönyvek is csak töredékesen őrződtek meg; utóbbiak a vizsgált vállalatok névsorrendje szerint lettek elhelyezve. A jegyzőkönyvek közül egyszerre legfeljebb öt vizsgálat anyagai kérhetők ki a publikus raktári jegyzék alapján, a kutatásra minden más tekintetben a levéltár általános kutatási rendelkezései vonatkoznak.
Jegyzetek
Kategória:Magyar történelmi államszervezet