Az akkermani egyezmény az Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom közötti szerződés, amelyet a felek Akkermanban (a mai Bilhorod-Dnyisztrovszkijban) kötöttek 1826. október 7-én (Julián naptár szerint szeptember 25-én).

Háttere Az 1806–1812 közötti orosz–török háború az 1812-es bukaresti békekötéssel ért véget; ekkor a területi nyereségekért cserébe kivonta csapatait Moldvából, Havasalföldről és Szerbiából. Kihasználva a görög szabadságharc által előállt helyzetet, 1826. március 17-én I. Miklós orosz cár ultimátumot adott II. Mahmud oszmán szultánnak, amelyben követelte a bukaresti béke pontjainak betartását. Az április 4-i a szentpétervári angol–orosz protokollt követően a Porta, tartva az ellene kötendő nagyhatalmi szövetség kibontakozásától, május 4-én belement az orosz követelések teljesítésébe, és július 13-án elkezdődtek a tárgyalások. A törököket először felháborították a követelések, és kezdetben időnyerésre játszottak, bízva a folyamatban levő orosz-perzsa háború számukra kedvező kimenetelében, de a perzsa vereségek hatására aláírták az egyezményt.

Tartalma Az egyezmény 8 cikkelyből állt, amelyek megerősítették és részletezték a bukaresti békeszerződés feltételeit, valamint tartalmazott egy-egy külön okiratot a Moldvai és a Havasalföldi Fejedelemség illetve Szerbia vonatkozásában. A Porta elismerte az Orosz Birodalom védnökségét a dunai fejedelemségek és a szerb tartomány felett. Az orosz hajók szabadon használhatták a Dunát és a Fekete-tengert, és bármely Oroszországba tartó vagy onnan jövő kereskedelmi hajó szabadon átkelhetett a Boszporuszon és a Dardanellákon.

Moldvai és Havasalföldi Fejedelemségek A fejedelmet a bojárok választják az ország hagyományai szerint, de a választást meg kell erősítenie mind a török Portának, mind a szentpétervári udvarnak. A választás hét évre szól, amelynek lejárta után a kinevezést meg lehet hosszabbítani újabb hét évre, amennyiben a fejedelem ellen nem merült fel semmilyen súlyos, törvényes panasz. A fejedelem akkor mozdítható el, ha tisztségviselésének ideje alatt bűncselekményt követ el; a tényállás ellenőrzését a Porta és Szentpétervár közösen végzi. Az 1821-es havasalföldi felkelést követően az Oroszországba menekült moldvai bojárok szabadon visszatérhetnek hazájukba, és nem indul ellenük eljárás. A fejedelemségekben új közigazgatási szabályzatot kell kidolgozni.

A törököknek fizetendő adót két évre elengedik, utána az 1802-es szinten rögzítik. A fejedelemségek lakosai szabadon kereskedhetnek terményeikkel és terményeivel, leszámítva a Portának járó ellátmányt. A török hadsereg, amely az 1821-es felkelés során megszállta a fejedelemségeket, kivonul az országból. Gyurgyevó, Brăila és Turnu Măgurele kikötői újból havasalföldi ellenőrzés alá kerülnek.

Szerbia A Porta és a szerb nemzet képviselői felállítanak egy bizottságot, amely kidolgozza a tartomány kormányzásának szabályait. Ez a szabályzat az orosz–török szerződés részét fogja képezni. A szerbek számára biztosítják a vallásszabadságot, vezetőik szabad választását, független belső önigazgatást és szabad kereskedelmet. Szerbiához visszacsatolják a korábban elvett területeket, kórházakat, nyomdákat és iskolákat alapítanak, és a különböző adókat egyetlen adónemben egyesítik. A muszlim polgári lakosságnak el kell hagynia a tartományt, csak az erődökben maradhatnak a katonák.

Utóélete A navarinói csatában 1827. október 20-án aratott brit–francia–orosz győzelmet követően a Porta felmondta az akkermani egyezményt; emiatt 1828. április 26-án Oroszország hadat üzent Törökországnak, elindítva az újabb orosz–török háborút. A háborút lezáró 1829. szeptember 14-én kötött drinápolyi békében a Portának egyebek mellett kötelezettséget kellett vállalnia, hogy teljesíti az akkermani egyezmény feltételeit.

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Orosz–oszmán háborúk Kategória:Románia 19. századi történelme Kategória:Szerbia történelme