Shirley Hazzard (Sydney, 1931. január 30. – Manhattan, 2016. december 12.) ausztrál-amerikai regényíró, novellaíró és esszéíró. Ausztráliában született, és amerikai állampolgársággal is rendelkezett.

Hazzard 1970-es regénye, a The Bay of Noon bekerült a 2010-es Lost Man Booker-díj rövid listájára; 2003-as regénye, a The Great Fire elnyerte az Egyesült Államok Nemzeti Könyvdíját szépirodalmi kategóriában, a Miles Franklin-díjat és a William Dean Howells-érmet."National Book Awards – 2003", National Book Foundation website; retrieved 27 March 2012. Hazzard ismeretterjesztő műveket is írt, köztük két könyvet, amelyek az ENSZ Titkárságán szerzett tapasztalatain alapultak, és amelyek rendkívül kritikusan viszonyultak a szervezethez.

Fiatalkora Hazzard Sydneyben született, walesi apa (Reginald Hazzard) és skót anya (Catherine Stein Hazzard) fiatalabb lányaként. Mindketten az 1920-as években emigráltak Ausztráliába, és akkor ismerkedtek meg, amikor annál a cégnél dolgoztak, amely a Sydney Harbour Bridge-et építette. A Queenwood leányiskolába járt Mosmanben, Új-Dél-Walesben, de 1947-ben otthagyta az iskolát, amikor apja diplomata lett, és Hongkongba helyezték.Lawson, Valerie (2004) "Hazzard country", in The Sydney Morning Herald, 19–20 June 2004, p. 31.

Szülei az ottani egyetemen akarták taníttatni, de az elpusztult a háborúban. Ehelyett 16 éves korában a Brit Egyesített Hírszerző Szolgálatnál kezdett dolgozni, mígnem „a sors brutálisan el nem távolította” – először Ausztráliába, mivel nővére beteg volt, majd Új-Zélandra, ahol édesapja ausztrál kereskedelmi biztos lett. Keleten szerzett tapasztalatairól azt mondta, hogy „elkezdtem érezni, hogy az emberek élvezhetik az életet, és élvezniük is kellene az életet”.

1951-ben, 20 éves korában Hazzard és családja New Yorkba költözött, és körülbelül 10 évig gépíróként dolgozott az ENSZ Titkárságán. 1956-ban egy évre Nápolyba helyezték, és elkezdte felfedezni Olaszországot; ezt követően több éven át évente látogatta meg a helyet.

Irodalmi pályája Hazzard 1960-ban, sienai tartózkodása alatt írta első novelláját, a "Woollahra Road"-ot, amelyet a következő évben a The New Yorker magazin elfogadott és kiadott. Lemondott az ENSZ-nél betöltött tisztségéről, és teljes munkaidőben kezdett írni. Első könyve, az 1963-ban megjelent Cliffs of Fall, olyan novellák gyűjteménye volt, amelyek korábban már megjelentek a magazinban. Első regénye, The Evening of the Holiday (Az ünnep estéje), 1966-ban jelent meg. Második regénye, The Bay of Noon (A déli öböl), 1970-ben jelent meg, és röviddel a második világháború után Olaszországban élő britekről szól. A The Guardian a The Transit of Venus (A Vénusz átvonulása) című regényt, Hazzard harmadik regényét „áttörésének” nevezte. Ausztráliából származó nővérpár történetét követi nyomon, akik nagyon eltérő életet élnek a háború utáni Nagy-Britanniában. Michael Gorra amerikai tudós ezt írja: „Társadalmi környezete ismerős lesz Lessing, Murdoch vagy Drabble bármely olvasója számára, mégis nem angol regény. Hazzardból hiányzik az a törődés – akár mellette, akár ellene –, amely generációjának szinte minden angol íróját jellemzi. A legélesebb szeme van az osztályok árnyalataira... mégis úgy tűnik, semmi köze sincs ahhoz, hogy mindezt leírja.”

Hazzard utolsó regénye, The Great Fire (A nagy tűzvész), több mint 20 évvel később jelent meg. Főszereplője egy brit háborús hős Ázsiában, néhány évvel a háború után.

A szépirodalom mellett Hazzard két ismeretterjesztő könyvet is írt, amelyek kritikusan viszonyulnak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez: a Defeat of an Ideal (1973) és a Countenance of Truth (1990) címűeket. Az a Defeat of an Ideal (Egy ideál veresége) bizonyítékot szolgáltat a Titkárságon 1951 és 1955 között látszólag széles körben elterjedt mccarthyzmusra. A Countenance of Truth (Az igazság arca) azt állítja, hogy magas rangú nemzetközi diplomaták tudtak Kurt Waldheim náci múltjáról, mégis hagyták, hogy feljusson a Titkárság ranglétráján a főtitkári pozícióig, ezt az állítást először egy 1980-as New Republic cikkében tette közzé. Novellagyűjteménye, a People in Glass Houses (Emberek üvegházakban), szatíraként jelenik meg, a "The Organisation" című művét nyilvánvalóan az Egyesült Nemzetek Szervezete ihlette.

Megírta a Greene on Capri című emlékiratát, amely Flaubert-kutató férjével, Francis Steegmullerrel és irodalmi és utazási társával, Graham Greene-nel való barátságáról szól, akivel az 1960-as években ismerkedett meg, és akit befolyásoló tényezőnek tartott. Utolsó ismeretterjesztő műve, az Ancient Shore: Dispatches from Naples (2008) egy Steegmullerrel közösen írt Nápolyról szóló írások gyűjteménye.

Stílusa és témái Hazzard csodálta Henry James és Ivy Compton-Burnett írásait, és a kritikusok hasonlóságokat észleltek munkáikkal, különösen a párbeszédek használatában. A kritikusok Hazzard stílusát is „szigorúnak” és tömörnek nevezték.

Szereplői és cselekményei gyakran tükrözték saját életének eseményeit és személyeit. Egy kommentátor szerint Hazzard korai élete „Helen Driscoll (a The Great Fire hősnőjének) másolata” volt. Helen és testvére, a haldokló Benedict „csodálatosan művelt, költőpárosként” vannak leírva, Hazzard pedig egyszer azt mondta, hogy a költészet mindig is élete középpontjában állt. Ezenkívül Helen Driscollnak Új-Zélandra kell költöznie, ahogy Hazzardnak is. Hasonlóképpen, Elizabeth karaktere Hazzard "Sir Cecil's Ride" (Sir Cecil utazása) című novellájában fiatal, Hongkongban él, és a Kombinált Szolgálatok Hírszerzésénél dolgozik.

Christine Kearney azt írta a The Canberra Timesban, hogy Hazzard „kifinomult és formális prózájában nemes gondolkodású főszereplők szerepelnek, akik nagyra értékelik a szerelmet, a szépséget és a művészetet, és akiket gyakran megbénítanak a nyárspolgárok vagy a köztük lévő érzéketlenek”, hozzátéve: „míg Hazzard páratlan eleganciával és könnyed uralással bír az anyaga felett, időnkénti gőgje naivnak tűnhet a kortárs közönség számára.”

Richard Eder azt írta a The New York Timesban, hogy a Greene on Capri „egy két évtizedes keresztrejtvény, amelyet Shirley Hazzard regényíró azon a napon kezdett el megoldani, szokásos visszafogottságából és udvariasságából a parányi irodalmi szabadkőművesség kiváltságára építve, amely még mindig képes volt méternyi verset kívülről elmondani.”

Díjak és kitüntetések 1977-ben Hazzard "A Long Story Short" című novellája, amely eredetileg a The New Yorkerben jelent meg 1976. július 26-án, O. Henry-díjat kapott. A The Transit of Venus elnyerte az 1980-as National Book Critics Circle díjat, és bekerült a The Australian Collection-be, Ausztrália legnagyobb könyveinek gyűjteményébe. A The Great Fire elnyerte a 2003-as Nemzeti Könyvdíjat, a 2004-es Miles Franklin-díjat és a 2005-ös William Dean Howells-érmet; emellett bekerült a Nők szépprózai díja rövidlistájára, a 2004-es Man Booker-díj hosszúlistájára, és a The Economist 2003-ban az Év Könyvének választotta. A The Bay of Noon című művet 2010-ben jelölték a Lost Man Booker-díjra.

Hazzard az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia és Intézet, valamint a Brit Királyi Irodalmi Társaság tagja volt, valamint az Ausztrál Bölcsészettudományi Akadémia tiszteletbeli tagja. 1984-ben az Ausztrál Műsorszóró Társaság meghívta, hogy tartsa a Boyer-előadásokat, egy rádiós előadássorozatot, amelyet minden évben egy kiemelkedő ausztrál tartott. Az előadások a következő évben megjelentek Coming of Age in Australia címmel.Coming of Age in Australia: book details, nla.gov.au; accessed 14 December 2016. 2012-ben konferenciát rendeztek a tiszteletére a New York Society Library könyvtárában és a Columbia Egyetemen.Shirley Hazzard Symposium , unsw.edu.au; accessed 14 December 2016.

Magánélete 1963-ban Hazzard feleségül ment Francis Steegmuller íróhoz, és a pár Európába költözött. Kezdetben Párizsban éltek, majd ellátogattak Olaszországba, és az 1970-es évek elején Caprin telepedtek le. Emellett New Yorkban is tartottak fenn egy lakást. Hazzard és Steegmuller augusztusban New Yorkba utaztak, „hogy békében írjanak, mivel senki sincs ott”, majd ősszel visszatértek Olaszországba.

Steegmuller 1994-ben halt meg.

Hazzard 2016. december 12-én hunyt el New Yorkban, 85 éves korában. A jelentések szerint demenciában szenvedett.Shirley Hazzard, Novelist Who Charted Storm-Tossed Lives, Dies at 85, nytimes.com, 13 December 2016; accessed 14 December 2016.

Művei Regények The Evening of the Holiday (1966) The Bay of Noon (1970), bekerült a Lost Man Booker Prize rövidlistájára The Transit of Venus (1980), a National Book Critics Circle díjának nyertese szépirodalmi kategóriában The Great Fire (2003), a National Book Award for fiction és a Miles Franklin-díj nyertese

Novellásgyűjtemények Cliffs of Fall and Other Stories (1963) People in Glass Houses (1967) Collected Stories (2020)

Tényirodalom Defeat of an Ideal: A Study of the Self-destruction of the United Nations (1973) Coming of Age in Australia (1985) Countenance of Truth: The United Nations and the Waldheim Case (1990) Greene on Capri: A Memoir (2000) The Ancient Shore: Dispatches from Naples (2008) (with Francis Steegmuller) We Need Silence to Find Out What We Think: Selected Essays (2016)

Jegyzetek

Irodalom Birgitta Olubas: Shirley Hazzard: a writing life, New York: Farrar, Straus and Giroux, 2022,

Fordítás

Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:Ausztrál írók Kategória:Amerikai emlékírók Kategória:Ausztrál nők