Archibald Douglas és Douglas első és utolsó hercege (1694–1761), James Douglas, Douglas legfiatalabb és egyetlen életben maradt fia.

Élete Apja halálakor, amikor csak hatéves volt, gyámok gondozása alá került, akik jól ügyeltek érdekeire. Megszerezték számára Douglas hercegi címét Anna királynő kelt oklevelével, amely egyúttal Angus márkija, Angus és Abernethy grófja, Jedburgh-erdő vikomtja, valamint Boncle, Preston és Roberton lordja címeket is ráruházta. Birtokait hercegséggé emelték, és mivel azok adósságokkal voltak terhelve, a királynő két járadékot – évi 400 és – biztosított számára. Amikor 1707-ben elfogadták az egyesülési törvényt, nevében tiltakozást nyújtottak be, hogy a szerződés ne sértse örökletes kiváltságait: az első szavazat leadását a parlamentben, a korona hordozását állami alkalmakon és az elővéd vezetését csatában. Az utolsó skót parlament berekesztésekor Douglas vitte a koronát a parlament épületéből az edinburgh-i várba, ahol a koronázási ékszereket elhelyezték.

Az 1715-ös jakobita felkelés idején Douglas ezredet állított fel az uralkodóház támogatására. Forfarshire főhadnagyává nevezték ki. A sheriffmuiri csatábanA seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe. Argyll hercegének törzséhez tartozva volt jelen, és önkéntesként a lovasság élén rohamozott. Hűségét 1745-ben is megőrizte, noha kastélyát ekkor az Angliából visszatérő felföldiek megszállták, és jelentős károkat okoztak benne. 1725-ben, féltékenységi rohamában, saját vendégeként a Douglas kastélyban megölte unokatestvérét, John Ker kapitányt, és egy időre Hollandiában kellett bujkálnia.

Viselkedésében olyan különcséget mutatott, hogy az elmeállapotával kapcsolatban kétségek merültek fel. Korábban nagyon ragaszkodott egyetlen nővéréhez, Jane Douglashez, és mivel maga nem kívánt megházasodni, felajánlotta, hogy bőkezű juttatásokat biztosít számára, ha férjhez megy. Amikor azonban értesült titkos házasságáról és ikerfiainak állítólagos születéséről, megvonta tőle járandóságát, nem volt hajlandó hinni gyermekeiben, és megtagadta, hogy találkozzon vele. Azt mondták, hogy olyan bizalmasai befolyása alatt állt, akik a címei és tekintélyes vagyona férfiági várományosa, Hamilton hercege érdekeit képviselték. A beszámolók szerint amikor nővére a kastély kapujánál várakozott, egy szolga, akinek tanácsát a herceg kikérte, bezárta a herceget egy szobába, és ott tartotta, amíg Jane el nem távozott.

Douglas 1758 márciusában feleségül vette Margaret Douglast, aki a Mains családból származott, a Morton grófok leszármazottja volt. Szép és művelt hölgy volt. Házasságuk után egy évvel különváltak, és a herceg a tartásdíj folyósításának egyik feltételéül azt szabta, hogy felesége ne próbálja őt látni vagy megszólítani, hacsak ő maga meg nem hívja. Néhány hónapon belül azonban kibékültek, és ezután a herceg haláláig együtt éltek. Douglas hercegnéje hátralevő életének fő feladatává tette, hogy jóvátegye a herceg nővérével, Jane-nel szemben elkövetett sérelmet. Rávette a herceget, hogy saját maga vizsgálja ki az ügy körülményeit, ezt nagy költséggel és fáradsággal meg is tette. Végül meggyőződött az igazságról, szenvedélyes megbánást tanúsított, visszavonta birtokainak korábbi hitbizományi rendelkezését, és azokat nővére életben maradt fiára hagyta, akinek igényeit a híres Douglas-perben állapították meg.

Douglas saját bevallása szerint nem tudott jól írni és olvasni, ezt William Petty, Shelburne , később Lansdowne előtt is elismerte, aki meglátogatta őt az edinburgh-i Holyrood házban, és feljegyzett néhány részletet külsejéről. A herceg idején a Douglas kastély tűzvészben elpusztult, és a jelenlegi épületet részben ő építtette Robert Adam tervei alapján, amelyeket azóta sem valósítottak meg teljesen.

Edinburgh-ban halt meg 1761. július 21-én. Halálos ágyán tett egyik kérése az volt, hogy Douglasban, a tekepálya füvén temessék el. Végül azonban a plébániatemplom sírboltjában helyezték nyugalomra. Douglas hercegnéje élt. A hagyomány szerint a hercegné alabárdos kísérettel járta az országot. Saját szerepét, amellyel elősegítette, hogy a Douglas-birtokok unokaöccsére szálljanak, úgy örökítette meg, hogy bizonyos földeket testvére fiára, (egy másik) Archibald Douglas kapitányra hagyott. Ezeket Douglas-támogatás birtokoknak kellett nevezni, birtokosuknak a Douglas nevet kellett viselnie, címerében pedig Douglas és Mains egyesített címerét kellett használnia, kiegészítve egy nő alakjával, aki lábával kígyón tapos, karjában pedig babérkoszorúval koronázott gyermeket tart.

A Douglas-per A Douglas-per (Douglas Cause) a egyik legjelentősebb brit jogi esete volt, a nyomozás és per 1767 és 1769 között zajlott. Archibald Douglasnak, Douglas 1. hercegének nem volt törvényes leszármazottja, egyetlen húgával, Jane Douglas-szel gyerek kora óta rossz viszonyban volt. A jog szerint így Hamilton hercege volt a legközelebbi rokona, címeinek és vagyonának örököse. 1746-ban negyvennyolc éves húga titokban összeházasodott a hatvan éves John Stewart ezredessel, egy szerencsevadásszal. Házasságkötésük után „Gray” néven Párizsba szöktek a hitelezőik elől. 1748-ban Párizsban Jane ikreknek – Sholtoés Arhibald Stewart – adott életet. Stewart-t lecsukták csalásért, Sholto és anyja meghalt 1753-ban, Archibaldot rokona, Charles Douglas, Queensberry 3. hercege neveltette. 1758-ban általános megdöbbenésre az akkor hatvanhárom éves Douglas herceg feleségül vette Margaret Douglast. Douglas hercegné hátralévő élete fő feladatává tette, hogy kibékítse a testvéreket. Douglas hercege hosszú folyamat eredményeképp Archibald Stewart-ot tette meg vagyona örökösének . Tíz nappal később a herceg meghalt. A címei automatikusan Hamilton szálltak jog szerint, de birtokai nem. A hercegnek kastélyai, ingatlanjai és kiterjedt földjei voltak nyolc skót megyében, a hozamuk 2022-es áron forint volt.

Hamilton hercege pert indított. A fő kérdése az volt, hogy Archibald Douglas valóban Douglas herceg örökösének tekinthető-e vagy szélhámos? A perben olvasott fel beszédet annak a , akik előtt az ügyet tárgyalták. A meghallgatások tartottak, így ez volt a leghosszabb beadvány a Bíróság előtt. A bíróság 1767. július 14-én nyilvánított véleményt. Hét bíró Hamilton, hét pedig Douglas javára döntött. Az elnök döntő szavazatát Hamiltonra adta. A közvélemény nem kedvelte a Hamiltonokat, a második (skót) hercegség megszerzését ellenezték, ezért a bíróság ítélete annyira népszerűtlen volt, hogy a bírósági elnök élete is veszélybe került.

Archibald Douglas (időközben vezetéknevet váltott) a Lordok Házához fellebbezett. Az ítélet, amikor végül 1769 februárjában megszületett, egyhangúlag Archibald Douglas javára szólt. Archibald Douglas Skócia egyik leggazdagabb mágnása lett. Figyelemre méltó, hogy nem kapott azonnal magas címet. Csak 1790-ben kapta meg a Douglas bárója címet, amely a legalacsonyabb brit főrendi cím. A Douglas Cause az angol és a skót jog történetének egyik legismertebb örökösödési ügye maradt, mivel nemcsak jogi, hanem társadalmi és politikai kérdéseket is felvetett a nemesi címek és birtokok öröklésével kapcsolatban.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Kategória:Skót hercegek Kategória:1694-ben született személyek Kategória:1761-ben elhunyt személyek