Kruševica település Bosznia-Hercegovinában, Lukavac községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 18, közúton 30 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 20 km-re északra, a Ratiš-hegység lejtőin, és a Kruševička-patak völgyében, 250-450 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/doboj_15/tuzla_11/dob_15.html Topografska karta Doboj 425-4-4
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 800 mm.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10Bosnyák10051062Horvát03Jugoszláv80Egyéb7524Összesen10891089
Története Középkor A Kruševica név szláv eredetű. A „kruška” szó jelentése körte, amelyből a kruševica szó vadkörtefákkal benőtt helyet jelent. A középkori Gnojnica falu magában foglalta a mai szomszédos falvak, Kruševica és Berkovica területét is. A falu területe a középkor elején a Boszniai Bánság északi peremvidékéhez tartozott. A vidéket szláv földműves közösségek lakták, amelyek folyóvölgyekben telepedtek meg. A termékeny talaj és a vízfolyások kedveztek a gabonatermesztésnek és az állattartásnak. A település közelében haladtak azok az utak, amelyek a Boszna folyó völgyét kötötték össze a Száva mentével, valamint Tuzla (a középkori sólepárló központ) felé vezettek.
A 15. század végi oszmán hódítás előtt a hasonló falvak korai demográfiai összetétele a kis, rokonságon alapuló, 50–200 lakosú közösségek regionális mintáit követte, elsősorban szláv parasztok, akik önellátó mezőgazdasággal foglalkoztak, és a Boszniai Királyság decentralizált feudális struktúrája alatt a helyi nemességhez kötődtek.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1463-ban foglalta el Bosznia területét és ezt a vidéket a Zvorniki szandzsákhoz csatolta. A falu gazdasága a korszakban elsősorban önellátó mezőgazdaságra épült. lakosság a szpáhi birtokrendszerben művelte a földet. A parasztok a termés meghatározott részét adóként fizették be, valamint egyéb pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokkal tartoztak. A 16–17. század során fokozatosan megjelent, és részben helyi áttérések, részben betelepülések következtében növekedett a muszlim lakosság aránya. A 19. század végén már csak muszlimok éltek a településen.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnjai járáshoz és Gnojnica községhez tartozó településnek 50 háztartása és 367 muszlim lakosa lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Gnojnica községhez tartozó településen 74 háztartást és 338 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o.
Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A földeket fokozatosan felmérték és telekkönyvezték. Javult a közlekedés, így a falusi gazdák könnyebben érték el a piacokat. A lakosság továbbra is főként földművelésből és állattartásból élt.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően Kruševica is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A közeli Lukavac szódagyára és más ipari üzemek egyre több falubelinek biztosítottak kereseti lehetőséget, így sok család részben mezőgazdaságból, részben gyári munkából élt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. A második világháború során Lukavac térségét kétszer is felszabadították a fasiszta megszállók alól. Az első felszabadításra 1943. szeptember 30-án, a másodikra és egyben véglegesre pedig 1944. szeptember 13-án került sor.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Kiépült a villamosenergia- és úthálózat, javult az oktatás és az egészségügyi ellátás, sok lakos dolgozott a lukavaci szódagyárban, cementgyárban vagy a tuzlai bányákban, de továbbra is fontos maradt a mezőgazdaság.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. Kruševica a frontvonalak közelében feküdt, ezért a település lakosságát is súlyosan érintette a háború. Sokan harcoltak a boszniai kormányhadsereg soraiban.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Bosznia-hercegovinai Föderáció entitás és Tuzla kanton részévé vált.
Gazdaság Kruševica régen hagyományosan mezőgazdaságon alapuló település volt, az 1950-es évektől azonban jelentős változás következett be. A közeli Lukavac Bosznia egyik fontos ipari központjává vált, ahol szóda-, cement- és kokszgyár működött. Emiatt Kruševica lakóinak nagy része ingázó munkás lett: nappal a gyárakban vagy a közeli bányákban dolgozott, miközben otthon továbbra is fenntartotta családi gazdaságát. Napjainkban Kruševica elsősorban vidéki, mezőgazdasági jellegű település, ahol a kis családi gazdaságok dominálnak. Az utóbbi években infrastrukturális fejlesztések is történtek a településen, ami a helyi életkörülmények javítását szolgálja.
Infrastruktúra Kezdetben földutak kötötték össze a falut a szomszédos településekkel. Az 1960–1980-as években a főbb bekötőutakat fokozatosan burkolták, ami megkönnyítette a közlekedést Lukavac és Tuzla felé. 2025-ben elkészült a Kruševicát Cage településsel összekötő, több mint 400 méter hosszú új aszfaltút, amely javította a közlekedést és lerövidítette a Srebrenik felé vezető utat. A beruházást a város, a helyi közösség és adományozók közösen finanszírozták. A település legnagyobb infrastrukturális kihívása hosszú ideig a vízellátás volt. 2024–2025-ben új mélyfúrású kút (exploatációs kút) létesítését indították el, amelynek célja a település tartós ivóvízellátásának biztosítása. A projektre a városi költségvetés külön forrást biztosított. A Dobošnica–Kruševica autóbuszvonal elsődleges fontosságú helyi járatnak számít, amely biztosítja a lakosság eljutását az iskolákhoz, munkahelyekhez és egészségügyi intézményekhez.
Oktatás Kruševica oktatása szorosan kapcsolódik a közeli Gnojnica központi iskolájához. A településen működik egy kihelyezett tagiskola (područna škola), amely az alsó tagozatos gyermekek oktatását biztosítja.
Kultúra A helyi művelődési ház (Dom kulture) korszerűsítése folyamatban van.
Vallási élet Az iszlám Kruševicában az oszmán uralom idején (16–17. század) honosodott meg. A térség lakosságának jelentős része ekkor tért át az iszlám hitre, és azóta a település vallási arculata döntően muszlim maradt. Az 1992–1995-ös boszniai háború után a vallási élet újjászerveződött, a mecset és a helyi vallási közösség ismét a falu egyik legfontosabb intézményévé vált.
Jegyzetek
További információk Lukavac város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései