Gáboriné Csánk Veronika (Budapest, 1929. szeptember 24. – Budapest, 1996. szeptember 21.) magyar ősrégész, muzeológus, tudománytörténész.
Életpályája 1948–1955 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régészet szakon végzett.
1954–1956 között a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Történeti Múzeumának gyakornoka volt. 1956–1960 között az IBUSZ Légiforgalmi Irodájában dolgozott. 1958-ban több hónapon át részt vett a bistricai (Románia) erőmű építéséhez kapcsolódó régészeti feltáráson és megvédte egyetemi doktori disszertációját is.
1960–1996 között Budapesti Történeti Múzeum régész-muzeológusa, osztályvezető-helyettese, végül tudományos tanácsadója volt. 1964-ben fejezte be az érdi paleolit vadásztelep korszerű, teljes feltárását. 1968-ban védte meg kandidátusi disszertációját.
1970-ben a Berni Egyetem meghívott előadójaként Kelet-Európa paleolitikumát oktatta. 1970–1980 között leginkább az őskőkor ökológiájának és természeti környezetének kérdéseivel foglalkozott.
Munkássága Kutatási területe az őskőkor (paleolitikum) kutatása volt. Sokáig foglalkozott lösz-sztratigráfiai vizsgálatokkal és a kronosztratigráfia kérdéseivel. Egy évig Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984) intézetében dolgozott, ahol a rétegtani vizsgálatok kémiai-fizikai módszereivel ismerkedett meg. Elsőként végezte el a magyarországi lösztelepek rétegtani vizsgálatát. Feltárta a ságvári paleolit telepet, ezen belül az első magyarországi őskőkori házat, és meghatározta korát. Fontos állomás volt munkásságában a magyarországi C14-dátumok kritikai elemzése és az ún. Lascaux-Ságvár-interstadiális megállapítása, amely egy nemzetközileg is elfogadott korhatározó szintté vált. 1965-ben lehetősége volt a természeti és ökológiai környezet és az életmód vizsgálatára, a charentien kultúra hazai létezésének bizonyítására, a vadászati zoológia új módszerének kidolgozására (Kretzoi Miklóssal és férjével). Egyre többet dolgozott a „dunántúli Szeletien" kérdéskörén, amely doktori témájának kidolgozását segítette elő. Ezeken kívül több fontos ásatás vezetője, illetve résztvevője volt; nevéhez fűződik a dömösi paleolit lakóépítmény, a Budapest-csillaghegyi felső paleolitikus telep, a Budapest-Remete-Felső- barlang középső őskőkori telepének, a Budapest-farkasréti kovabánya - férjével közösen végzett - feltárása. Muzeológusként többször végzett munkát későbbi korok (a neolitikumtól a kelta korig) ásatásain is (Békásmegyer, Budafoki út, Remete-Felsőbarlang, stb.). Előadóként, felkért hozzászólóként, szekcióvezetőként számos nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevője volt.
Jelen volt a Union International des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques (UISPP) római (1962), prágai (1966) belgrádi (1971) és nizzai (1976) kongresszusán, az International Quaternary Association (INQUA) budapesti (1969), a szovjet INQUA Kaukázuson-túli (1973) és tadzsikisztáni (1977), valamint a Hugo Obermaier Gesellschaft kiel-westerlandi (1970) és erlangen-tübingeni (1984) konferenciáján, az UISPP speciális kollokviumán Párizsban (1973), ugyanezen szervezet Krakkóban és Nyitrán tartott kongresszusközi konferenciáján (1980), és részt vett a hallei (Németország, akkor NDK) Martin Luther Egyetem által a bilzingslebeni előemberi telep kapcsán szervezett tanácskozáson is.
Több tudományos előadást tartott Franciaország, Svájc, Németország, Olaszország, a Szovjetunió és Ausztria nagyvárosaiban is. A tudományok doktora fokozatot Az őskőkori jankovichien-kultúra Nyugat-Magyarországon című dolgozatával szerezte meg (1987). Tanulmány- és munkaútjai Dél-Spanyolországtól egészen Közép-Azsiáig terjedtek. Személyének közismertsége, munkájának elismertsége révén rendszeresen kapott meghívást külföldi ásatásokra. Munkája elválaszthatatlan férje munkásságától. Éveken keresztül az INQUA Magyar Nemzeti Bizottsága Régészeti Szekciójának vezetője, a Sociétés Prehistorique Franchise, a Hugo Obermaier Gesellschaft tagja volt.
Családja Édesapja Csánk Elemér (1897–1969) építészmérnök volt. 1952-ben házasságot kötött Gábori Miklós (1925–1996) régésszel.
Sírja a Farkasréti temetőben található (4/3-4-8).
Művei Études archéologiques et stratigraphiques dans les stations de loess paléolithiques de Hongrie (Gábori Miklóssal; Acta Archaeologica Hungarica, 8. 1957. 3-117.) Der erste paläolithische Hausgrundriss in Ungarn (Gábori Miklóssal; Acta Archaeologica Hungarica, 9. 1958. 19-34.) A ságvári telep abszolút kormeghatározása (Archaeologiai Értesítő, 87. 1960. 125-129.) Un nouveau site Mousterien en Hongrie (Acta Archaeologica Hungarica, 19. 1967. 201-228.) La station du Paléolithique moyen d'Érd/Hongrie (Budapest, 1968) L'industrie mousterienne d'Érd (Hongrie) (in: La Préhistoire. Problémes et tendences. Paris, 1968. 191-202.) Gerätentwicklung und Wirtschaftsänderung im Mittelpaläolithikum (Acta Archaeologica Hungarica, 20. 1968. 21-32.) Az érdi középső-paleolit telep (Budapest Régiségei, 22. 1971. 9-50.) Das Mittelpaläolithikum Osteuropas (in: VIII. Congr. Int. Préhist. Beograd, 1973. 117-124.) La mode de vie et I'habitat au Paléolithique moyen en Europe centrale (in: IXe CISPP. Nice, 1976. Colloque XI. 78- 104.) The ecology of the Hungarian middle Palaeolithic. A magyar középső paleolitikum ökológiája (Gábori Miklóssal; Földrajzi Közlemények, 25. 1977. 175-187.) Une oscillation climatique ä la fin du Würm en Hongrie (Acta Archaeologica Hungarica, 30. 1978. 3-11.) Az ősember Magyarországon (Budapest, 1980) A Remete Felső-barlang és a „dunántúli Szeletien" (Budapest Régiségei, 26. 1984. 5-32.) La grotte Remete „Felső” (superieure) et le „Szeletien de Transdanubie” (Acta Archaeologica Hungarica, 35. 1983. . 249-285.) Spuren des Jungpaläolithikums in Budapest (Acta Archaeologica Hungarica, 38. 1986. 3-12.)
Díjai Kadić Ottokár-érem (férjével együtt; 1977)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002
További információk Bánesz László: Miklós Gábori - Veronika Gábori (Slovenská Archaeologica, 45. 1997. 199-200.) Ringer Árpád-Mester Zsolt: Gábori Miklós - Gábori Csánk Veronika (Budapest Régiségei, 32. 1998. 363-364.) L'oeuvre scientifique de Miklós Gábori et de Veronika Gábori-Csánk. (in: A la recherche de l'homme préhistorique, E.R.A.U.L. 95. Liege, 2000. 13-16.) Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft. 1990. Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Antal Éva, Kovács Mónika, Pásztor Antal. Budapest, Biográf, 1995. Schwarcz Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai és munkatársainak szakirodalmi tevékenysége, 1976-1987. Bibliográfia; BTM, Budapest, 1989.
Kategória:1929-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar régészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar tudománytörténészek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek