A Székesfehérvári Gázgyár és később Fűtőerőmű, manapság gyakran Király sori Fűtőerőműhttps://eromuvekejszakaja.hu/szepho-zrt-kiraly-sori-futoeromu/ egy nagyüzem Székesfehérvár területén.
Története A 19. század első felében Székesfehérvár közvilágítását még repceolajjal működő lámpák biztosították, amelyeket az éjjeli őrök kezeltek. A város világítása 1873-ban lépett új fejlődési szakaszba a székesfehérvári gázgyár üzembe helyezésével, amely lehetővé tette a légszeszvilágítás bevezetését. A gázlámpák korszerűbb és megbízhatóbb közvilágítást nyújtottak, működtetésükről pedig külön gázgyújtogatók gondoskodtak. A századfordulón a villamos energia megjelenése újabb jelentős változást eredményezett. A Magyar Schuckert Művek kivitelezésében megépült a város első villanytelepe, amely 1903. január 1-jén kezdte meg működését. A kezdeti hálózat mintegy 32 kilométer hosszú légvezetékből állt, míg a földkábelek kiépítése csak az 1910-es években kezdődött meg. Az első világháború idején az üzemet a Phoebus Részvénytársaság működtette, azonban a tüzelőanyaghiány és a gazdasági nehézségek miatt Székesfehérvár városa 1920. április 20-án megvásárolta a villamosművet. Az erőmű ekkor 1900 lóerő teljesítménnyel, 220 voltos egyenáramot termelt.https://www.szekesfehervar.hu/120-eve-indult-a-szekesfehervari-villamosenergia-termeles-i-resz
A városi tulajdonba kerülést követően jelentős korszerűsítések valósultak meg. Az 1920-as években új vasbeton kazánház, Steinmüller-rendszerű kazánok, Zolley-rendszerű gőzturbinák, hűtőtornyok és egy 60 méter magas kémény épült. A villamos hálózat fejlesztésével nőtt az üzembiztonság, miközben az energia-előállítás hatékonysága is javult: az 1 kWh villamos energia előállításához szükséges szén mennyisége 1920 és 1936 között 5,5 kilogrammról 1,7 kilogrammra csökkent. A hálózat hossza ekkorra elérte a 70 kilométert, az erőmű pedig 1927-től már nyereségesen működött. Az 1940-es évek elején egy 3000 lóerős turbina üzembe állításával tovább bővült a villamosmű kapacitása. Ennek eredményeként az ellátási terület Székesfehérváron kívül további húsz környező településre is kiterjedt. A fejlesztések során a megtermelt gőz hasznosítását is megkezdték, amely elsősorban az Árpád Gyógyfürdő ellátását szolgálta, és egyben megalapozta a város későbbi távhőszolgáltatását. A második világháború jelentős károkat okozott a villamosműben és az elosztóhálózatban, azonban 1946 végére mintegy 76 kilométer hosszú vezetékszakaszt sikerült helyreállítani.
1949-ben a villamosenergia-ipar államosításával a székesfehérvári erőmű is állami tulajdonba került. A létesítmény előbb az Állami Villamosenergia Szolgáltató Nemzeti Vállalat, majd a Várpalotai Erőművállalat, 1955-től pedig az ÉDÁSZ irányítása alá tartozott. Az 1950-es években az energiatermelés jelentősebb változás nélkül folyt. A korszerűsítés az 1960-as években gyorsult fel. 1960-ban a II. számú turbógépet ellennyomásos turbinára cserélték, amelynek fáradt gőzét már a távhőellátásban hasznosították. Ezzel párhuzamosan fokozatosan nőtt a hőszolgáltatás szerepe, míg a villamosenergia-termelés háttérbe szorult. A város lakótelepeinek kiépülése miatt 1968-ban három, egyenként 10 tonna/óra teljesítményű olajtüzelésű gőzkazánt helyeztek üzembe. Az erőmű 1968 és 2000 között fűtőolajjal működött, amelyet vasúton szállítottak a telephelyre. Az 1970-es és 1980-as években a távfűtési rendszer jelentős bővítésére került sor. A lakásszám növekedésével a hőigény is folyamatosan emelkedett, ezért új vízlágyító berendezést, valamint négy, egyenként 40 MW hőteljesítményű pakuratüzelésű forróvízkazánt telepítettek a Király sori fűtőerőműben. Az 1990-es évek elején a hőtermelés irányítását számítógépes rendszerrel korszerűsítették, majd 1994-ben két új, egyenként 20 MW teljesítményű forróvízkazánt állítottak üzembe.https://www.szekesfehervar.hu/120-eve-indult-a-szekesfehervari-villamosenergia-termeles-ii-resz
1992-ben az erőmű Székesfehérvári Fűtőerőmű Kft. néven önálló gazdasági társasággá alakult. Az önkormányzat és az ÉDÁSZ közötti tulajdonjogi vita lezárását követően 2000. július 1-jén a létesítmény ismét a város tulajdonába került. Ezt követően megkezdődött a korszerűbb és környezetkímélőbb földgáztüzelésre való átállás. A forróvízkazánokat fokozatosan vegyes, majd teljes egészében gázüzeművé alakították, miközben a fűtőolaj tartalék tüzelőanyagként maradt meg.
A hőtermelés további fejlesztésére 2004-ben új beruházási program indult. Ennek keretében a Bakony utcában egy korszerű fűtőerőmű épült, amely hat, egyenként 3 MW villamos és 3 MW hőteljesítményű Jenbacher gázmotorral kezdte meg működését, emellett a Tóvárosban is új hőtermelő egységeket létesítettek. A két telephelyet távvezeték kapcsolta össze, növelve a rendszer üzembiztonságát. 2014-ben Székesfehérvár önkormányzata megvásárolta a Fűtőerőmű Kft. vagyonelemeit, amelyeket a SZÉPHŐ Zrt. kezelésébe adott, így a hőtermelés és a hőszolgáltatás ismét egy szervezet irányítása alá került. A következő években decentralizált hőtermelő rendszer épült ki: korszerű kazánházak és gázüzemű berendezések váltották fel a régi Király sori egységek jelentős részét. A fejlesztések eredményeként javult az energiahatékonyság, csökkent a földgáz-felhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás, miközben a 120 éves Király sori erőmű napjainkra már csak tartalék hőtermelő szerepet tölt be.
Érdekesség, hogy a fűtőerőmű kéménye 2024-ben Magyarország 34. legmagasabb építményének számított 105 méteres magasságával, egyben az ország 5. legmagasabb kéményének.https://fmc.hu/2024/02/05/ket-fehervari-epitmeny-is-az-orszag-legmagasabbjai-koze-tartozik
Iparvágány thumb|Az üzemet a 2000-es években ilyen M47-es dízelmozdonyokkal szolgálták ki vasúton
A gyár saját, igen hosszú iparvágánnyal rendelkezett. Ez Székesfehérvár vasútállomásba volt bekötve, és az állomás végén, a Bicske–Székesfehérvár-vasútvonal vágányából ágazott ki. Keresztezte a Mártírok útját, majd észak felé haladt. A Hadiárva utcánál volt egy kis kitérő egy másik telephelyre (azaz szigorúan véve vontatóvágánynak minősült).Google műhold A Budai út keresztezése után szokatlan környezetben, lakótelepek között haladt a vágány. A Gőzmalom utcát keresztezve haladt be a gázgyár / erőmű területére.
Az iparvágányt a 2000-es években felújították. Vasúti forgalom internetes képek szerint 2006-ban még volt rajta M47-es dízelmozdonnyal.https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=52249435&t=9101631&token=829c17e82b0bcaa12d1d5bf36ff04471 Elbontása 2014 körül történt meg, egyes részeken 2019-ben még látható volt. Google utcaképek:
Mártírok útja: 2012, 2014 Dobó utca: 2011, 2022 Madách Imre utca: 2011, 2024 Bem József utca: 2011, 2019 Budai út: 2011, 2014, 2018 Gőzmalom utca: 2011, 2014, 2018 Gázgyári vágányok felülnézetből
Jegyzetek
További irodalom Sárvári Elemér: A Székesfehérvári gázszolgáltatás története 1872–1972, Déldunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat, Székesfehérvár, 1972 Sárvári Elemér: A székesfehérvári gázgyár története 1872–1973. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. Fejér Megyei Levéltár, Székesfehérvár, 1976. 8.
További külső információk Fejér Tamás: Rejtélyes pincék és ipari emlékek a régi fűtőerőmű épületében (szekesfehervar.hu, 2021. nov. 7.)
Kapcsolódó szócikkek Magyarországi gyárak listája területi bontásban
Kategória:Magyarországi cégek