Pandolfo Petrucci (Siena, 1452. február 14. – San Quirico d’Orcia, 1512. május 21.) itáliai kereskedő és politikus, a Sienai Köztársaság tényleges ura (signore) a reneszánsz korában. Bár tekintélyelvű és zsarnoki uralkodóként tartják számon, jelentős mértékben hozzájárult Siena gazdasági és művészeti virágzásához, amiért megkapta az Il Magnifico („A Nagyszerű”) jelzőt.
Életrajz Fiatalkora és a száműzetés Pandolfo Petrucci Sienában született egy tehetős kereskedőcsaládban. 1456-ban a család száműzetésbe kényszerült, miután nagybátyja, Antonio Petrucci részt vett egy meghiúsult összeesküvésben a Sienai Köztársaság ellen. A család Pisába költözött. 1480-ban, Calabria hercegének toszkánai jelenléte révén a száműzöttek visszatérhettek.
1481-ben testvéreivel felvételt nyert a Nép Tanácsába (Consiglio del Popolo). A Petrucci család a Monte dei Nove („Kilencek Maja”) nevű politikai tömörüléshez tartozott. 1483-ban a hatalmon lévő populista kormány ismét száműzte a noveschi tagokat, de 1487. július 22-én egy államcsíny révén visszatértek és átvették a hatalmat.
Hatalomra jutása 1487-ben Pandolfo feleségül vette Aurelia Borghesit, Niccolò Borghesi befolyásos humanista és politikus lányát. Ebben az évben a Városi Őrség kilenctagú testületének (Nove di Guardia) tagja lett, ahol nyolc évig szolgált, megalapozva politikai és katonai hatalmát. Francesco di Giorgio Martini építészt is bevonta a város védelmi rendszerének korszerűsítésébe.
Testvére, Iacopo 1497-ben bekövetkezett halála után Pandolfo átvette annak vagyonát és tisztségeit. Apósa támogatásával számos nyilvános tisztséget szerzett meg, melyeket hűséges követőinek adott el vagy adományozott, így ő vált Siena legbefolyásosabb emberévé. Politikai ellenfeleit kíméletlenül kiiktatta:
Lucio Bellanti: A rivális frakció vezetőjét 1496-ban száműzték, majd 1499-ben Firenzében meggyilkolták. Niccolò Borghesi: Apósa az önkényuralom miatt ellene fordult. Petrucci leleplezte a szervezkedést, és 1500 júliusában meggyilkoltatta apósát.
Uralkodása és külpolitikája Apósa halála után Petrucci egyeduralkodóként irányította a várost. Fejlesztette a gazdaságot, megreformálta a pénzrendszert, és kerülte a nyílt háborút a régi rivális Firenzével.Encyclopædia Britannica: Pandolfo Petrucci
Politikai és katonai események
1502–1503: Látszólag támogatja Cesare Borgiát, de titokban csatlakozik a ellene szervezett Magione-i összeesküvéshez. A terv lelepleződése után Luccába menekül. 1503: XII. Lajos francia király segítségével két hónappal később visszaszerzi hatalmát. 1509: Katonai kontingenst küld a francia seregek megsegítésére Velence ellen az agnadellói csatában. 1510–1512: Titokban szövetkezik Spanyolországgal és II. Gyula pápával a franciák ellen. A pápa nyomására átadja Montepulcianót Firenzének; cserébe fia, Alfonso Petrucci bíborosi rangot kap.
Művészetpártolás és öröksége Petrucci kora legkiválóbb művészeit foglalkoztatta Sienában (többek között Pinturicchiót, Luca Signorellit és Girolamo Gengát). Saját palotáját (Palazzo Petrucci) pazar freskókkal díszíttette. Különösen nagylelkű támogatója volt a Basilica dell’Osservanza templomnak, ahol halála után eltemették.
1512-ben átadta a hatalmat fiának, Borghese Petruccinak, majd nem sokkal később meghalt San Quirico d’Orcia-ban. A Petrucci-család 1524-ig uralkodott Sienában.
Kapcsolata Niccolò Machiavellivel Firenzei követként Machiavelli többször is járt Sienában Petruccinál, és az ott szerzett tapasztalatait beépítette híres politikai elméleti munkáiba.
Diplomáciai küldetések Sienában Machiavelli, mint a Firenzei Köztársaság II. Kancelláriájának titkára, 1502 és 1510 között több alkalommal teljesített diplomáciai küldetést Siena uránál. A két rivális várostól (Firenze és Siena) függő feszült viszony közepette Machiavelli feladata az volt, hogy kiismerje Petrucci szándékait. Jelentéseiben (Legazioni) Petruccit rendkívül óvatos, szűkszavú és kiszámíthatatlan uralkodóként írta le, akinek a szavaiból nehéz volt kikövetkeztetni a tényleges szándékait.
Petrucci szerepe A fejedelem (Il Principe) című műben Machiavelli a későbbi főművében mintaként és tanulságként is hivatkozik Petruccira:
A jó tanácsadó kiválasztása (22. fejezet): Machiavelli itt fogalmazza meg az emberi elme három típusát (aki maga is mindent megért; aki mások jó gondolatait felismeri; és aki egyikre sem képes). Petruccit a második kategóriába sorolja: felismerte, hogy jogásza és minisztere, Antonio da Venafro kiemelkedő képességű, így az ő támogatásával tudta hatékonyan kormányozni Sienát.
Túlélés a Borgiák árnyékában: Machiavelli nagyra értékelte, ahogy Petrucci átvészelte Cesare Borgia terjeszkedését. Amikor Borgia felmorzsolta a Magione-i összeesküvés résztvevőit, Petrucci időben elmenekült Luccába, majd francia segítséggel visszatért a hatalomba.
A hatalom megtartása: Petrucci a látszólagos köztársasági intézményeket megtartva, a háttérből irányító egyeduralkodóként tudott fennmaradni a francia és spanyol hatalmi érdekszférák metszéspontjában.
Halála és emlékezete Élete utolsó hónapjaiban egészsége súlyosan megromlott.
Érezve közeli halálát, még 1512 elején átadta Siena irányítását fiának, Borghese Petruccinak.
A korabeli források szerint a gyógyvízéről híres közeli fürdővárosba, Bagno Vignoniba tartott kezelésre, amikor útközben életét vesztette. 1512. május 21-én hunyt el a Sienától délre fekvő San Quirico d’Orcia településen.
Halálát követően a Sienai Köztársaság fejedelmi pompával rendezte meg a gyászszertartást.
Sienában, a Basilica dell’Osservanza ferences kolostortemplomban temették el édesapja mellé.
(Kapcsolata a bazilikával: A templom különösen fontos volt számára; uralkodása alatt nagylelkű mecénásként támogatta annak bővítését és átépítését, amelyet kedvenc művész-építésze, Giacomo Cozzarelli irányított.)
Művészeti és építészeti öröksége Petrucci tudatosan formálta újjá Siena városképét a firenzei Lorenzo de' Medici mintájára.
Palazzo del Magnifico 1508-ban építtette meg fényűző rezidenciáját Sienában (a Piazza San Giovanni sarkán). A palota a kor egyik legfejlettebb és legpompásabb reneszánsz lakóépülete volt.
Világhírű freskóciklusok A palota főszalonját a kor legnevesebb reneszánsz mestereivel díszíttette fel:
Pinturicchio: Odüsszeusz visszatérése Luca Signorelli: Amore legyőzése és a Kasztitás diadala, valamint Coriolanus Girolamo Genga: Eneász menekülése Trójából
Jegyzetek
Irodalom Sergio Bertelli (szerk.): Niccolò Machiavelli. Legazioni e commissarie. 3 kötet folyamatosan, Milánó 1964, 889. oldáltól (= Machiavelli harmadik követsége Sienába 1505 júliusában). Maurizio Gattoni Da Camogli: Pandolfo Petrucci e la politica estera della Repubblica di Siena (1487 - 1512), Siena, Ed. Cantagalli, 1997. Emmanuella Lugnani Scarano (szerk.): Opere di Francesco Guicciardini. Storia d'Italia. Turin 1981, 1. kötet Andrea Matucci (szerk.): Piero di Marco Parenti. Storia fiorentina II (1492-1502). Firenze 1994.
Kategória:A 15. században született személyek Kategória:1452-ben született személyek Kategória:Sienaiak