Edőcs István (Budapest, 1941. március 19. – Budapest, 1984. január 21.) háromszoros magyar bajnok ökölvívó, ökölvívóedző, eredeti szakmája szerint asztalos.
Huszonöt éven át versenyzett: 1955-től 1966-ig a Vasas, 1967-től 1983-ig az Újpesti Dózsa ökölvívója volt. Pályafutása során középsúlytól nehézsúlyig gyakorlatilag minden súlycsoportban öklözött: magyar bajnoki címeit 1962-ben középsúlyban, 1964-ben félnehézsúlyban és 1968-ban nehézsúlyban szerezte. Sokszoros válogatottként két Európa-bajnokságon képviselte Magyarországot (1965, Berlin; 1973, Belgrád), 1973-ban pedig megnyerte a nehézsúly küzdelmeit a Magyar Népköztársasági Kupában.
A sportág köztudatában elsősorban az 1975-ös, a kubai Teofilo Stevenson elleni fellépése őrizte meg a nevét: a nézőtérről önként jelentkezve állt ki a háromszoros olimpiai és világbajnok ellen, miután annak magyar ellenfelei sorra visszaléptek. Emlékét a rákospalotai Edőcs István Ökölvívó Egyesület neve és egy emléktábla őrzi.
Pályafutása
A Vasasban (1955–1966) Tizennégy évesen, 1955-ben kezdett ökölvívással foglalkozni a Vasas SC-ben, amelynek 1966-ig volt versenyzője. Utánpótláséveiben középsúlyban öklözött; 1960 decemberében az egri országos ifjúsági csapatbajnoki döntőben pontozással győzött ebben a súlycsoportban.
Első jelentős felnőtt eredményét 1961-ben érte el, amikor a hétéves versenyzői múlttal rendelkező, akkor 21 esztendős ökölvívó a félnehézsúlyúak (81 kg) mezőnyében a magyar bajnokság negyeddöntőjéig jutott. Egy évvel később egy súlycsoporttal lejjebb lépett, és 1962-ben középsúlyban (75 kg) megszerezte első felnőtt magyar bajnoki címét.
Második bajnoki címét 1964. március 20–22. között, a budapesti felnőtt egyéni bajnokságon nyerte, ezúttal félnehézsúlyban (81 kg), Surány előtt. A klub sporttörténeti összefoglalója a hatvanas évek elejének-közepének két meghatározó ökölvívója közé sorolja, az 1965-től sorozatban négyszer bajnok légsúlyú Junghaus Gusztáv mellett. Ugyanez a forrás megjegyzi, hogy versenyzői évei alatt kidobóemberként dolgozott egy Szent István körúti bárban.
1965-ös Európa-bajnokság A válogatottban 1959-ben, Bulgária ellen mutatkozott be. Az 1965. május 22–29. között Berlinben rendezett Európa-bajnokságra 24 évesen, 178 centiméteres testmagassággal, kétszeres magyar bajnokként és hatszoros válogatottként utazott. A félnehézsúly (81 kg) selejtezőjében pontozással legyőzte a török Hikmet Coşkunoğlut, a negyeddöntőben azonban a harmadik menetben technikai kiütéssel kikapott a szovjet Danas Pozniakastól, aki utóbb megnyerte a súlycsoportot – három évvel később olimpiai bajnok is lett.
Az Újpesti Dózsában (1967–1983) 1967-ben az Újpesti Dózsa ökölvívója lett, és 1983-ig versenyzett a klubban. Ekkor már fokozatosan feljebb lépett a súlycsoportokban: 1967-ben még félnehézsúlyban szerepelt, 1968-tól viszont már nehézsúlyban (+81 kg).
Harmadik – és utolsó – magyar bajnoki címét 1968. május 24–26. között szerezte, a nehézsúly döntőjében Budai előtt végezve; ugyanabban az évben a márciusi Budapest-bajnokságot is megnyerte.
1970-ben a nehézsúlyú bajnoki döntő egyértelmű esélyeseként lépett szorítóba, ott azonban meglepetésre vereséget szenvedett Juhász Lajostól.
1973: Európa-bajnokság, bajnoki döntő és MNK-győzelem 1973 júniusában a Belgrádban rendezett Európa-bajnokságon nehézsúlyban indult; június 5-én első mérkőzésén egyhangú pontozással (5:0) kikapott a román Ion Alexétől, aki a torna során a későbbi győztes Viktor Uljanicsig jutott.
Ugyanezen év októberében, a jubileumi 50. országos bajnokságon a nehézsúly döntőjéig menetelt, ott azonban pontozással alulmaradt a tatabányai Réderrel szemben. December 17-én a Sportcsarnokban rendezett Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) záró versenyestjén visszavágott: a nehézsúlyú összecsapásban pontozással legyőzte Rédert, akire az utolsó percben nyolcat számoltak.
A Stevenson elleni mérkőzés (1975) Nevét leginkább az 1975. március 29-i Honvéd-Felszabadulási Kupán vívott mérkőzése tette ismertté. A tornán a háromszoros olimpiai és világbajnok kubai Teofilo Stevenson kijelölt magyar ellenfelei sorra visszaléptek – a korabeli beszámolók szerint három versenyző jelentett be hirtelen sérülést –, így fennállt a veszélye, hogy a kubai ökölvívó mérkőzés nélkül jut a döntőbe. A 33 éves, a Hétfői Hírek jellemzése szerint már „pocakosodó” Edőcs a nézőtérről önként jelentkezett a kiállásra.
A mérkőzés mindössze két és fél percig tartott, ezalatt kétszer is rászámoltak, a közönség azonban állva ünnepelte. A Képes Sport tudósítása szerint Stevenson gyomron találta és padlóra küldte, Edőcs azonban felállt és folytatta a küzdelmet. A Vasas sporttörténeti összefoglalója szerint „komoly veréstől kellett tartania”, végül „kisebbet kapott a vártnál, és nagyobb ovációt keltett a karibi óriásnál”. Stevenson az egész kupán összesen négy percet töltött a szorítóban. A mérkőzésről Abody Béla is megemlékezett Kesztyűs kézzel című, 1982-es sportzsebkönyvében.
Pályafutása vége Az 1970-es évek második felében a mezőny egyik legidősebb versenyzője volt: 1976-ban 35 évesen még nehézsúlyban öklözött, 1977-ben pedig már huszonnegyedik versenyévére készült. 1974-ben a magyar bajnokságon a legtechnikásabb versenyzőnek járó díjat nyerte el. 1977-ben magyar bajnokcsapat tagja volt, 1978-ban, 37 évesen bajnoki harmadik helyezéssel búcsúzott a versenyzéstől.
Edzői munkássága 1971-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében (TFTI) ökölvívóedzői oklevelet szerzett. Tanítványai közé tartozott Buga Kálmán, aki később a nevét viselő rákospalotai egyesületet alapította.
Filmes szerepei A nyolcvanas években népszerű magyar filmekben statisztált, illetve kaszkadőrként működött közre, többek között a Linda című sorozatban. Filmes adatbázisok a következő alkotásokban tartják számon: Talpuk alatt fütyül a szél (1976) – Bedő Hívójel (1980) – teherautósofőr Kopaszkutya (1981)
Halála és emlékezete 1984. január 21-én, életének 43. évében váratlanul elhunyt. A Népsport nekrológja „sokszoros válogatott ökölvívó, többszörös egyéni bajnok, MNK-győztes” néven búcsúztatta, a Képes Sport pedig „a sportág kedves Falstaffjaként” emlékezett rá. Az Óbudai temetőben nyugszik.
Nevét a Budapest XV. kerületében, Rákospalotán működő Edőcs István Ökölvívó Egyesület viseli. Az egyesületet a 2000-es évek közepén tanítványa, Buga Kálmán alapította Csóka Gyulával közösen; a névhasználathoz Edőcs családja adott engedélyt. Rákospalotán emléktáblát is állítottak a tiszteletére.
Sporteredményei háromszoros magyar bajnok középsúly (75 kg): 1962 félnehézsúly (81 kg): 1964 nehézsúly (+81 kg): 1968 magyar bajnoki 2. helyezett (nehézsúly: 1970, 1973) Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (nehézsúly: 1973) Budapest-bajnok (nehézsúly: 1968) magyar bajnokcsapat tagja (1977) Európa-bajnoki negyeddöntős (félnehézsúly: 1965, Berlin) Európa-bajnoki résztvevő (nehézsúly: 1973, Belgrád)
Jegyzetek
Források
Csapó Zoltán – Laszip Gábor: Újpesti sportkrónika II–III. Budapest, 2022 Ocsovai Gábor et al.: Száz év lila-fehérben 1885–1985. Budapest, 1985
Kategória:Magyar ökölvívók Kategória:Magyar ökölvívóedzők Kategória:1941-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Az Óbudai temetőben eltemetett személyek en:István Edőcs