Az ázsiai kőris-karcsúdíszbogár vagy kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis), egy díszbogár faj, amely Északkelet-Ázsiában őshonos, és kőrisfajokkal ( Fraxinus spp.) táplálkozik. A nőstények a kőrisfák kéregrepedéseiben rakják le petéiket, a lárvák pedig a kőrisfák kérge alatt táplálkoznak, majd egy-két éven belül kifejlett bogárként kelnek ki. Eredeti elterjedési területén jellemzően alacsony sűrűségben található és nem okoz jelentős károkat a területen őshonos fákban. Eredeti elterjedési területén kívül azonban invazív faj , és rendkívül pusztító hatással van az Európában és Észak-Amerikában őshonos kőrisfákra . Mielőtt Észak-Amerikában megtalálták, az őshonos elterjedési területén nagyon keveset tudtak a kőrisrontó karcsúdíszbogárról, ez oda vezetett, hogy a biológiájával kapcsolatos kutatások nagy része Észak-Amerikára összpontosul. Az észak-amerikai hatóságoka terjedésének nyomon követésével, a fafajok diverzifikálásával, valamint rovarirtó szerek és biológiai védekezés használatával próbálják megfékezni .
Történelem Armand David francia pap és természettudós az 1860-as és 1870-es években a birodalmi Kínában tett egyik útja során gyűjtött egy példányt a fajból . Pekingben találta meg a bogarat, és Franciaországba küldte, ahol Léon Fairmaire entomológus 1888-ban publikálta az Agrilus planipennis első rövid leírását a Revue d'Entomologie-ban. Fairmaire leírásának ismerete nélkül Jan Obenberger 1930-ban egy külön leírást publikált , amelyben Agrilus marcopoli néven nevezte el a fajt.
Megjelenése A kifejlett bogarak jellemzően élénk fémes zöldek, körülbelül 8,5 mm hosszúak és 1,6 mm szélesek . A szárnyfedők jellemzően sötétebb zöldek, de réz árnyalatúak is lehetnek. A kőrisrontó karcsúdíszbogár az egyetlen észak-amerikában megtalálható Agrilus faj, amelynek a felső oldala élénkvörös, ha a szárnyaival és a szárnyfedőit feltárjak. A fajnak egy kis tüskéje van a has csúcsán, és a negyedik csápszegélytől kezdődően a csápjai fűrészesek. A lárvák a károsított fák kérge alatt jellegzetes nyomokat hagynak, amelyek néha láthatóak.
Életciklus A kőrisrontó karcsúdíszbogár életciklusa egy vagy két évig tarthat, ez a peterakás évszakától, a fa egészségi állapotától és a hőmérséklettől függően.
A kifejlett egyedek 10 °C (50 °F) felett, 400–500 fok hőösszegnél, késő tavasszal kezdenek kikelni, a csúcskelés 1000 fok hőösszeg körül következik be. A kikelés után a kifejlett egyedek egy hétig kőrisfa levelekkel táplálkoznak a lombkoronában, mielőtt párosodnának, de csak csekély lombvesztést okoznak. A hímek a fák körül keringenek, vizuális jelzések alapján keresik meg a nőstényeket párzás céljából. A párzás akár 50 percig is tarthat, és a nőstények több hímmel is párosodhatnak életük során. Egy átlagos nőstény körülbelül hat hétig él, és körülbelül 40–70 petét rak; a tovább élő nőstények akár 200 petét is rakhatnak.
Petéit a kéreg repedéseibe rakja le, azok két héttel később kelnek ki. A peték átmérője nagyjából 0,6-1,0 mm , kezdetben fehérek, később, ha termékenyek, színük vörösesbarnává válik. Kikelés után a lárvák átrágják magukat a kérgen a belső háncsig, a kambiumig és a külső xilémig , ahol táplálkoznak és fejlődnek. A kőrisrontó karcsúdíszbogárnak négy lárvastádiumuk van. Táplálkozásuk során a lárvák hosszú, kígyózó járatokat hoznak létre. A teljesen kifejlett negyedik stádiumú lárvák 26-32 mm hosszúak. Ősszel a kifejlett negyedik stádiumú lárvák körülbelül 1,25 cm mély üregeket ásnak a szijácsba vagy a külső kéregbe , ahol J alakot vesznek fel. Ezek a lárvák előbábokká rövidülnek és a következő tavasszal bábokká, majd kifejlett egyedekké fejlődnek. A fáról való kijutáshoz az imágók lyukakat rágnak az üregeikből a kérgen keresztül, ami egy jellegzetes D alakú kijáratot hagy maga után. Az éretlen lárvák áttelelhetnek a lárvajáratukban, de további táplálkozásra lehet szükségük nyáron, mielőtt újra áttelelnének, és a következő tavasszal előbújnának. Ez a kétéves életciklus gyakoribb a hűvös éghajlaton, például Oroszország európai részén.
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Bogarak