I. Benjámin Alexandria 38. pápája és Szent Márk székének pátriárkája volt. A kopt egyház egyik legnagyobb pátriárkájaként tartják számon. Olyan rendkívül viharos időszakban vezette a kopt egyházat, amikor Egyiptom előbb a Szászánida Perzsa Birodalom fennhatósága alá került, majd a bizánciak visszafoglalták, végül pedig 642-ben az arab muszlimok hódították meg. Benjámin ekkor száműzetésben élt, de az arab hódítás után engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen Alexandriába és újra elfoglalja pátriárkai székét.

Élete Benjámin körülbelül 590-ben született Barshütben, a Nílus nyugati deltájának Beheira nevű vidékén. Korai életéről viszonylag keveset tudunk. Egy jó körülmények között élő kopt családból származott. Mivel szülőhelye Alexandria közelében volt, feltételezik, hogy tanulmányait részben ott végezhette. Családjáról kevés adat maradt fenn. Egy testvére volt, Mennasz, akit később kegyetlenül megkínoztak és megöltek, mert nem volt hajlandó elfogadni a kalkedóni hitvallást, és nem árulta el, hol rejtőzik Benjámin, aki akkoriban maga is menekült. Benjámin már fiatal korától fogva aszketikus életmódjáról volt ismert. 620-ban, harmincéves korában szerzetesi fogadalmat tett a kánóposzi kolostorban Egyiptomban. (A kolostort elszigetelt fekvése miatt a perzsák a korabeli háború alatt nem pusztították el.) Benjámin ezt követően tovább mélyítette aszketikus életét azokban a közösségi szerzetesi telepeken, amelyek Szent Pakhomiosz szerzetesi szabályát követték. Kánóposzban találkozott először egy idősebb szerzetessel, Theónasszal, aki átadta neki a szerzetesi ruhát, a schémát. Theónasz bevezette Benjámint a szerzetesi élet erényeibe, többek között a szentségbe, türelembe és önfegyelembe, valamint a Biblia tanulmányozásába. Theónasz különösen János evangéliuma iránt volt elkötelezett, amelyet a hagyomány szerint kívülről is megtanult.

Egyik éjszaka Benjámin látomást látott, amelyben egy hang ezt mondta neki: „Örvendezz, Benjámin, mert Krisztus nyáját fogod pásztorolni.” Amikor ezt elmondta lelki atyjának, az így válaszolt: „Az ördög akar akadályt gördíteni eléd. Óvakodj a büszkeségtől.” Később Theónasz bemutatta Benjámint az akkor hivatalban lévő Andronikosz pátriárkának. Andronikosz nagyra értékelte Benjámin jámborságát és képességeit, ezért szolgálatába fogadta. Később pappá szentelte, majd segítőjévé nevezte ki, így Benjámin lett a pátriárkai szék egyik legesélyesebb örököse. A pátriárka segítőjeként Benjámin alaposan megismerte az egyházi ügyek működését és a kopt keresztény közösség belső életét. Az egyházon belül és kívül végzett munkájával nagy megbecsülést szerzett, ami hozzájárult ahhoz, hogy Andronikosz halála után őt válasszák pátriárkává (623).

Benjámin pátriárkaságának első éveiről kevés feljegyzés maradt fenn. Ismeretes, hogy körleveleket adott ki a húsvét megünneplésének időpontjáról, valamint útmutatásokat adott a papságnak hitbeli és tanbeli kérdésekben. Az egyházat a Szászánida perzsa uralom végén is igyekezett átsegíteni a nehézségeken. 623-ban a perzsák elfoglalták Egyiptomot. A koptok vallásgyakorlását korlátozták, és emberi, illetve nemzeti jogaikat is súlyosan megsértették. Ugyanakkor egyes koptok bizonyos szempontból megkönnyebbülést is éreztek, mivel a bizánciak többé nem neveztek ki olyan idegen pátriárkákat, akik elnyomták az egyiptomi egyházat. A perzsa uralom alatt azonban számos templomot és kolostort leromboltak.

628-ban a bizánciak visszaszerezték Egyiptomot. 631-ben Kürillosz, Phaszisz kalkedóni püspöke, Herakleiosz bizánci császár kinevezésével egyszerre lett Egyiptom melkita pátriárkája és a tartomány katonai kormányzója. Feladatai közé tartozott a vallási különállás felszámolása. Ha lehetett, meggyőzéssel, ha pedig szükségesnek látta, erőszakkal kellett eljárnia. Benjámin, aki Kürillosz riválisa volt az alexandriai pátriárkai székért, elmenekült Alexandriából, és a Szent Makariosz-sivatagban, majd Felső-Egyiptomban keresett menedéket. Amikor a meggyőzés nem bizonyult eredményesnek, Kürillosz erőszakhoz folyamodott. Ebben az időszakban Benjámin testvére, Mennasz is csatlakozott a Kürillosz uralma elleni ellenálláshoz, amiért később kivégezték. Kürillosz elkobozta azoknak a papoknak és egyházi személyeknek a vagyonát is, akik a menekülő Benjámint követték, és számos egyiptomi templomot erővel átadott a melkitáknak. Mennaszt a Kürilloszhoz tartozó katonák elfogták. A hagyomány szerint fáklyákkal égették, majd kitépték a fogait, homokkal teli zsákba tették, és csónakkal a parttól távolabb vitték. Háromszor ajánlották fel neki az életét, ha elfogadja a kalkedóni zsinat tanítását, de mindháromszor visszautasította. Végül a tengerbe dobták és megfulladt.

639-ben az arab muszlim hadvezér, Amr ibn al-Ász megkezdte Egyiptom meghódítását. 642. szeptember 17-én seregei magát Alexandriát is elfoglalták. Nem tudjuk biztosan, hogy a koptok segítették-e az arabokat a hadjárat során, bár ismert, hogy a melkiták segítették őket. Egy szír krónika szerint azonban Benjámin – aki ekkor Egyiptom ortodox kopt pátriárkája volt – Kürillosz iránti ellenszenvből átadta az országot Amr ibn al-Ásznak. A hódítás idején több templomot kifosztottak és felgyújtottak. Szent Márk tengerparti templomát, valamint a körülötte található templomokat és kolostorokat is kifosztották. Amr azonban biztonságos visszatérési engedélyt adott Benjáminnak. Benjámin nem azonnal tért vissza, hanem csak 643 végén vagy 644 elején érkezett meg Alexandriába.

Benjámin valószínűleg támogatást kapott Sanutiustól, a Thebaid vidékének uralkodójától a Szent Márk-templom újjáépítéséhez. Ezután Benjámin hozzálátott az egyház életének rendezéséhez. Igyekezett: helyreállítani a kopt egyház rendjét, javítani a korábbi üldözések által megtört kopt lakosság lelkiállapotát, helyreállítani a konfliktusokban megrongálódott templomokat, és visszahozni az egyházba azokat, akik korábban a melkitákhoz kerültek. Ezután ismét elhagyta Alexandriát, hogy találkozzon Amr ibn al-Ásszal. A találkozó hagyomány szerint igen jelentős volt. Amr állítólag azt mondta, hogy még soha nem látott Benjáminhoz hasonlóan lenyűgöző Isten-embert. A találkozó pontos részletei nem ismertek, de a beszámoló szerint méltóságteljes légkörben zajlott. A találkozó végén Amr visszaadta Benjáminnak mindazokat a jogokat, amelyektől a bizánci uralom alatt megfosztották, és elismerte őt az egyiptomi nép egyedüli képviselőjeként. Benjámin pedig nyilvánosan imádkozott Amrért, és tisztelettel beszélt róla.

Benjámin folytatta elődje, Damianus pápa bizonyos egyházpolitikai intézkedéseit, és baráti kapcsolatokat alakított ki Amr ibn al-Ásszal, valamint Egyiptom új arab uralkodóival. Az egyiptomi kereszténység azonban továbbra is megosztott maradt koptokra, melkitákra és más csoportokra. Benjáminnak ennek ellenére sikerült valamelyest helyreállítania az egységet. Több kopt, aki korábban a Pentapolisz líbiai területeire menekült, visszatért. Olyanok is visszatértek a kopt egyházba, akik a bizánci megszállás alatt kényszerből csatlakoztak a melkita egyházhoz. Köztük volt Nikiui Kürillosz püspöke és Phiom Viktora.

Benjámin az új politikai helyzetben egyfajta jogi és bírói szerepet is betöltött, és még a bizánci jogrendszer bizonyos elemeit is alkalmazta – az új muszlim hatóságok megelégedésére. A pátriárka végiglátogatta az egyház egyházmegyéit és kolostorait, és ahol szükséges volt, visszaszerezte az egyházi tulajdonokat. Egyik jelentős eredménye Szent Márk fejereklyéjének visszaszerzése volt. A melkiták ugyanis megpróbálták azt visszacsempészni Bizáncba. A fejereklyét valószínűleg 645-ben vagy 647-ben hagyták a Nagy Szent Makariosz-kolostor szentélyében. Ebben az időszakban Benjámin szabályokat és kánonokat is kiadott a Szent Makariosz-kolostor szerzetesei számára. Benjámin fontos szerepet játszott abban, hogy a kopt közösséget lelki szempontból vezesse és vigasztalja az iszlám uralom kezdetén. Amr utódja, Abdalláh ibn Szaad ibn Abi asz-Szarh nagy összegeket követelt az őslakos egyiptomi lakosságtól, amelynek erőforrásai addigra már erősen kimerültek. Benjámin közbenjárása és erőfeszítései enyhülést és támogatást jelentettek az elnyomott koptok számára.

Benjámin élete utolsó két évében súlyos betegségben szenvedett. Hosszú időn át tartó nagy szenvedés után 662. január 3-án meghalt. 39 évig vezette a kopt egyházat, amely szentként tiszteli őt. A kopt Synaxarion szerint ünnepét Tóba hónap 8. napján tartják. Benjámint különösen azért tisztelik, mert a kopt egyházat a történelem egyik legviharosabb időszakán vezette keresztül: a perzsa hódításon, a bizánci visszahódításon, majd az arab-iszlám hódításon. Kortársainak és követőinek szemében olyan nagy tekintélye volt, hogy halála után egy legenda is elterjedt róla, amely szerint lelkét angyalok vitték a mennybe, és útján elkísérte őt Alexandriai Atanáz, Antiochiai Szeverosz és I. Alexandriai Teodóz is.

Fordítás

Források Atiya, Aziz S. The Coptic Encyclopedia. New York:Macmillan Publishing Company, 1991. . "Pope Benjamin I and the Islamic Conquest", Coptic Orthodox Church "Departure of Abba Benjamin, the 38th Pope of Alexandria", Mission St. Clare Butler, Albert J. (1903). The Arab Conquest of Egypt and the Last Thirty Years under Roman Dominion (PDF). Oxford University Press. p. 184. . Andrew Palmer "The Seventh Century in the West Syrian Chronicles" Liverpool University Press 1993, p. 158 "The Coptic Orthodox Church under Islam", The British Orthodox Church Within the Coptic Orthodox Patriarch

Kapcsolódó szócikkek Kopt pápák listája

Kategória:Kopt ortodox egyház Kategória:Kopt pápák Kategória:662-ben elhunyt személyek