Az anarcho-mutualizmus (vagy egyszerűen mutualizmus) egy libertariánus, államellenes és szabadpiaci szocialista politikai-gazdasági filozófia. Az irányzat alapjait a 19. században Pierre-Joseph Proudhon francia filozófus fektette le, aki az első olyan gondolkodó volt, aki önmagát anarchistának nevezte.A mutualizmus egy olyan társadalmat hirdet, amely a szabadpiacon, az önkéntes társulásokon, a cserekereskedelmen és a használat alapú tulajdonjogon (birtokláson) alapul. Célja a kapitalizmus és az államszocializmus egyidejű meghaladása: elveti a bérmunkát és a tőkés kizsákmányolást, de megőrzi a piaci versenyt és az egyéni szabadságot.
bélyegkép|Anarchomutualista zászló
Története A mutualizmus mint gazdasági elmélet a 19. századi munkásmozgalomból nőtt ki. Proudhon 1840-ben megjelent Mi a tulajdon? (Qu'est-ce que la propriété?) című könyvében fektette le az elmélet alapköveit. A mutualisták kulcsszerepet játszottak az Első Internacionálé (Nemzetközi Munkásszövetség) megalapításában és korai vitáiban, ahol Karl Marx államszocialista és Mihail Bakunyin kollektivista anarchista nézeteivel szemben képviselték a piacpárti, reformista baloldali alternatívát.A 19. század végén az elmélet az Egyesült Államokban is gyökeret vert az úgynevezett amerikai individualista anarchizmus formájában. Benjamin Tucker és Josiah Warren Proudhon elméleteit ötvözték az amerikai szabadpiaci radikalizmussal. A 21. században Kevin Carson és a Center for a Stateless Society (Állam Nélküli Társadalomért Központ) munkássága révén a mutualizmus újjáéledt mint modern szabadpiaci antikapitalizmus.
Főbb elvei és elmélete Munkaérték-elmélet és a profit elvetése
A mutualizmus szerint a termékek és szolgáltatások valós értékét a beléjük fektetett munka mennyisége határozza meg. Proudhon szerint a szabadpiacon a cserének egyenlő értékű munkán kell alapulnia ("áruért árut"). A tőkés profitot, a hitelkamatot és a földbérletet (járadékot) a rendszer igazságtalan, államilag fenntartott monopóliumnak tekinti, amelyek lehetővé teszik a nem-dolgozó osztályok számára a munkások által megtermelt többletérték kisajátítását.
Magántulajdon kontra birtoklás
A mutualista jogfelfogás éles különbséget tesz a kapitalista magántulajdon és az anarchista birtoklás (használati jog) között:
Magántulajdon (elvetett): Olyan javak (pl. gyárak, bérlakások) tulajdonlása, amelyeket a tulajdonos nem maga használ, hanem mások dolgoztatása vagy bérleti díj szedése révén termel vele profitot. Birtoklás (támogatott): A javak birtoklása kizárólag a használat és megművelés elvén alapul. A föld azé, aki megműveli; a lakás azé, aki benne lakik; a szerszám azé, aki dolgozik vele. Ha a használat megszűnik, a tulajdonjog is megszűnik.
Kölcsönös hitelbankok
A gazdasági függetlenség eléréséhez a mutualizmus egy alternatív pénz- és hitelrendszert javasol. A William B. Greene által kidolgozott kölcsönös bankok (népbankok) kamatmentes (vagy minimális, csupán az adminisztrációs költségeket fedező) hiteleket nyújtanának a munkásoknak és kooperatíváknak. Ez megtörné a pénzügyi elit monopóliumát, és lehetővé tenné a dolgozók számára, hogy saját termelőeszközöket vásároljanak anélkül, hogy adósságcsapdába esnének.
Politikai elhelyezkedése
mutualizmus egyértelműen a libertariánus baloldalhoz (baloldali anarchizmushoz) tartozik, mivel elutasítja a hierarchiát, az államot és a kapitalista tulajdonviszonyokat. Ugyanakkor sajátos hidat képez a gazdasági rendszerek között.
Kritikák
Kommunista és kollektivista anarchisták: Karl Marx és a későbbi anarcho-kommunisták (mint Peter Kropotkin) azzal vádolták a mutualizmust, hogy a piac és a pénzrendszer megtartásával óhatatlanul visszaállítaná a vagyoni egyenlőtlenségeket, a versenyt és végül magát a kapitalizmust. Anarcho-kapitalisták: A jobboldali libertariánusok és anarcho-kapitalisták (pl. Murray Rothbard) kritizálják a munkaérték-elméletet, valamint a használat alapú tulajdonjogot, mivel szerintük a bérleti rendszer és a profit a szabad megegyezések legitim eredménye.
Lásd még
• Anarchizmus
• Libertárius szocializmus
• Pierre-Joseph Proudhon