Haugh Béla (Bajna, 1871. július 9. – Nagykálló, 1920. február 11.) tanár, főgimnáziumi igazgató.
Életpályája 1882–1890 között Esztergomban a bencés gimnázium diákja volt.
1896-ban a budapesti tudományegyetemen magyar-latin szakos tanári diplomát kapott. Ezután a debreceni piarista, majd a zsolnai királyi katolikus gimnáziumban gyakorló tanár volt. 1897-től a Szekszárdi Állami Főgimnázium tanáraként dolgozott, ahol a magyar és latin nyelv mellett történelmet is tanított; egyúttal az ifjúsági könyvtár őre is volt. A gimnáziumban 1897-ben ideiglenesen elhelyezett Tolna vármegyei Múzeum őreként jelentős néprajzi, régészeti kutatásokat folytatott, amelynek eredményeit szaklapokban és egyéb folyóiratokban tette közzé. 1899–1912 között a Tolna vármegyi Múzeum őre is volt.
1905-től a Közérdek című hetilap főmunkatársaként számos szépirodalmi és ismeretterjesztő cikket közölt. Önálló régészeti kutatásba Wosinsky Mór halála után (1907) kezdett.
Jászapátiba költözött; 1912–1916 között a királyi katolikus gimnázium alapító igazgatója volt. A Jászapátiban töltött öt év alatt közel 4000 tárggyal gyarapította az általa életre hívott múzeumot, amely azonban az első világháború alatt (1914–1918) teljesen megsemmisült. 1917–1920 között Nagykállón az állami gimnázium főigazgatója volt.
Munkássága Wosinsky Mór (1854–1907) ajánlására elvégezte a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumőri szaktanfolyamát. Fontos részt vállalt a szekszárdi múzeum gyűjteményének rendszerezésében, gyarapításában, feldolgozásában, ismertetésében. A gyűjteményt oktatási munkájában szemléltetésként is felhasználta. A főgimnázium értesítőjében ismertette a múzeumi gyűjteményeket, megjelentette a múzeumi kiállítások kalauzát és a könyvtár katalógusát. Az alsónyéki feltárás eredményeit az Archaeologiai Értesítőben tette közzé. Fontosnak tartotta a diákokkal megismertetni környezetük múltját és hagyományait. Részt vett a település szellemi életében, népszerűsítő, tudományos előadásokat tartott, szerepet vállalt a Római Katolikus Nőegylet megalakításában és a polgári leányiskola létrehozásában. Tanári, muzeológusi tevékenysége mellett szépirodalmi műveket írt, regényei jelentek meg.
Művei Napraforgók (költemények; Budapest, 1898) A Tolnavármegyei Múzeum (in: Wigand János: A Szegzárdi Állami Főgimnázium Értesítője az 1900/901. tanévről. 1901. 3-16.) A Tolnavármegyei Múzeum kalauza (Szekszárd, 1902) A tolnavármegyei muzeum és muzeum egylet évkönyve 1902-ről (Székely Ferenccel; 1. kötet; Szekszárd, 1902) A Tolnavármegyei Múzeum Könyvtárának katalógusa (Szekszárd, 1904) Alsónyéki ásatás (Tolna megye) (Archaeologiai Értesítő, XXVIII. 1908. 425-429.) András úr (regény, Budapest, 1908) Wosinski Mór életrajza (Szekszárd, 1908) Fiamnak (Szekszárd, 1909) Vitéz Háry János hőstettei (Budapest, 1914) Végre mégis! Egy asszony emlékiratai (regény, Budapest, 1916)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Magyar katolikus lexikon
További információk Farkas Ferenc: Haugh Béla (Jubileumi évkönyv. 75 éves a jászapáti gimnázium. Jászapáti, 1987. 116-119.) Szabó Géza: Egy elfelejtett jászsági muzeológus: Haugh Béla (Ünnepi kötet Szabó László tiszteletére. Szerkesztette: Újvári Zoltán. Debrecen, 1999. 465- 474.)
Kategória:1871-ben született személyek Kategória:1920-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar magyartanárok Kategória:Magyar latintanárok Kategória:Magyar történelemtanárok