Az őrjáratozó lőszer (oroszul: Барражирующий боеприпас olyan pilóta nélküli fegyverrendszer, amely előre kijelölt terület fölött őrjáratozó repülési profilt alkalmaz, és a cél felbukkanásakor önállóan csapódik be. A rendszer a drónok és a precíziós lőszerek közötti kategóriát képviseli, és lehetővé teszi a hosszabb idejű légi jelenlétet, valamint az azonnali reagálást a felbukkanó célokra.
Fogalmi háttér Az őrjáratozó lőszer működése az orosz katonai doktrína барражирование repülési üzemmódján alapul. Ez olyan repülési profil, amelyben a légieszköz:
optimális sebességgel és magasságban repül, a lehető leghosszabb ideig marad a levegőben, folyamatosan figyeli a kijelölt területet, és azonnal reagál a cél megjelenésére.
Ez a repülési mód a magyar katonai szaknyelvben leginkább az őrjáratozó repülés fogalmával írható le.
Megnevezések és terminológia Az őrjáratozó lőszerre több elnevezés használatos:
Őrjáratozó lőszer – magyar szaknyelvi megfelelő Loitering munition – NATO‑szaknyelv БПЛА‑камикадзе – orosz katonai zsargon („kamikaze drón”) Барражирующий боеприпас – orosz doktrinális megnevezés Kamikaze drón – köznyelvi, médiában elterjedt kifejezés Cirkáló lőszer – a magyar állami kommunikációban előforduló, de szakmailag pontatlan megnevezés
A magyar katonai doktrinában nincs hivatalos, rögzített terminus erre a fegyvertípusra. Az „őrjáratozó lőszer” kifejezés a барражирование repülési üzemmód magyar megfelelője, és pontosabban írja le a fegyver működését, mint a „cirkáló lőszer”.
Működési elv Az őrjáratozó lőszer egy pilóta nélküli repülőeszköz, amely:
előre meghatározott terület fölött őrjáratozik, fedélzeti érzékelőkkel felderít, a cél azonosítása után rávezeti magát, és becsapódással semmisíti meg a célpontot.
A rendszer gyakran elektromos meghajtású, alacsony zajszintű, és képes precíziós csapást mérni minimális járulékos kárral.
Felhasználási területek Az őrjáratozó lőszerek a modern hadviselésben több szerepkörben jelennek meg:
mozgó célok elleni csapás rejtett vagy felbukkanó célok megsemmisítése tüzérségi eszközök, radarállomások, járművek elleni támadás elektronikai hadviselés elleni műveletek felderítés és azonnali csapás egy eszközben városi harcban precíziós célpontok megsemmisítése
Történeti áttekintés Az őrjáratozó lőszerek koncepciója az 1980-as években jelent meg, elsősorban izraeli fejlesztésekben. A technológia az ezredforduló után vált széles körben elterjedtté, amikor a dróntechnológia és a miniatürizált érzékelők lehetővé tették a hosszabb repülési időt és a pontos célazonosítást.
A 2010-es évektől kezdve az őrjáratozó lőszerek a modern hadviselés egyik meghatározó eszközévé váltak, különösen:
a Közel-Keleten, a Hegyi-Karabah konfliktusban, és az orosz–ukrán háborúban.
Példák
ZALA Aero „Lancet” – orosz fejlesztésű őrjáratozó lőszer IAI Harop – izraeli rendszer IAI Harpy – korai izraeli fejlesztés Switchblade 300 / 600 – amerikai hordozható rendszer Warmate – lengyel fejlesztés
Műszaki jellemzők (általános) Az őrjáratozó lőszerek jellemző paraméterei:
Tömeg: 2–50 kg Hatótávolság: 10–40 km Repülési idő: 15–60 perc Sebesség: 70–200 km/h (őrjáratozó üzemmódban) Harci rész: repeszhatású, kumulatív vagy kettős célú Irányítás: EO/IR kamera, autonóm célkövetés Indítás: hordozható indító, jármű, konténer, UAV
Kapcsolódó fogalmak
Pilóta nélküli repülőeszköz Precíziós lőszer Kamikaze drón Cirkálórakéta Barrazsirovanyije repülési üzemmód
Jegyzetek
Források A szócikk az orosz katonai doktrinális anyagok (барражирующий боеприпас, барражирование), a NATO‑szaknyelv (loitering munition), valamint a magyar katonai szaknyelv általános terminológiája alapján készült.
Kategória:Fegyverek