Ioan Stoica (Fófeld, 1897. november 28. – Jelení studánka közelében, 1926. szeptember 12.) román pilóta és repülőgép-szerelő volt. Az első világháborútól kezdve a román katonai repülésben szolgált, később pilótaképesítést szerzett, és az 1. repülőcsoport egyik századának főszerelője lett. 1924-ben I. Ferdinánd román király a Hűséges Szolgálat Érdemérem első osztályával tüntette ki.
1925-ben egy, a megrendelt repülőeszközök átvételéért felelős román bizottság tagjaként Franciaországba küldték. A következő évben Gheorghe Bănciulescu pilóta-szerelőjeként vett részt egy Párizsból Bukarestbe tervezett leszállás nélküli repülésen, egy Potez 25 fedélzetén. A repülőgép 1926. szeptember 12-én a csehszlovákiai Jeszenik-hegységben lezuhant. Stoica súlyosan megsérült, és a helyszínről történő elszállítása közben meghalt; Bănciulescu túlélte a balesetet.
Fiatalkora és katonai szolgálata Ioan Stoica 1897. november 28-án született Fófelden, az akkori Szeben vármegyében. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, később pedig a bukaresti ipariskolában tanult.
1916-ban, az első világháború idején önként jelentkezett a román hadseregbe. Először egy Nieuport repülőgépekkel felszerelt század szerelőjeként szolgált, majd a századon belül magasabb műszaki beosztásba került. Egy későbbi beszámoló Galațiban említi, egy, a frontra indulásra készülő Nieuport-századnál.
A Gazeta Hârtibaciului 2016-os cikke, amely Stoica unokája által ismertetett életrajzi adatokra támaszkodott, azt közölte, hogy az első világháborúban részt vett a mărășești-i harcokban.
A háború alatt és az azt követő időszakban elsősorban műszaki feladatokat látott el, később azonban maga is pilótaképzésbe kezdett.
Repülőpályafutása Stoica elvégezte a repülőiskolát, és 1924. október 29-én megkapta a 412. számú román pilótaengedélyt. A repülőszolgálatnál maestru fokozatba léptették elő, és az 1. repülőcsoport egyik századának főszerelője lett.
A Revista Aeronautică egyik korabeli cikke tapasztalt szerelőként jellemezte, aki alaposan ismerte a repülőgépmotorokat.
1924. november 13-án I. Ferdinánd király a Hűséges Szolgálat Érdemérem első osztályával tüntette ki Stoicát. A királyi rendelet az 1. felderítő repülőcsoport submaestru clasa a II-a fokozatú tagjaként nevezte meg.
Franciaországi tevékenysége 1925-ben Stoicát annak a román bizottságnak a tagjaként küldték Franciaországba, amely az ott megrendelt repülőeszközök átvételéért felelt. Más beszámolók szerint a repülőgépmotorokat gyártó Lorraine-Dietrich üzemben töltött szakmai gyakorlatot.
Párizsi tartózkodása alatt ismerkedett meg Gheorghe Bănciulescu román pilótával, aki Potez repülőgépek átvételi repüléseit végezte.
1926-ra Stoica pilótaképesítése és műszaki tapasztalata alkalmassá tette arra, hogy Bănciulescut kísérje a tervezett Párizs–Bukarest-repülésen. Egy korabeli román beszámoló külön kiemelte a repülőgép motorjának alapos ismeretét.
A Párizs–Bukarest-repülés és halála
1926 augusztusában Bănciulescu és Romeo Popescu Bukarestből Párizsba repült a Bibescu herceg nevét viselő kupához kapcsolódóan. A szeptember 12-i visszaúton Popescu helyett Stoica kísérte Bănciulescut.
A repülőgép egy F-AHDC lajstromjelű, 931-es gyártási számú Potez 25 volt. A Párizs–Le Bourget és Bukarest közötti tervezett, leszállás nélküli útvonal Strasbourgon, Linzen, Bécsen és Budapesten vezetett át. Mivel a két férfi külön pilótafülkében ült, és repülés közben nem tudott közvetlenül beszélni egymással, egy köztük kiépített csigarendszeren írott üzeneteket továbbítottak.
A motort szeptember 12-én 5:15-kor indították be, a gép pedig körülbelül 5:50-kor szállt fel. Strasbourg elhagyása után Linz felé folytatták útjukat, de egyre rosszabb időjárásba kerültek. A köd elzárta a Bécs felé vezető tervezett útvonalat, ezért Bănciulescu az időjárási zóna megkerülésére északkelet felé fordult.
Egy későbbi életrajz a személyzet egyik utolsó, körülbelül 10:35-kor továbbított írott üzenetét így idézi: „Belépünk a ködbe. Emelkedünk.” A repülőgép ezután elérte a Jeszenik-hegységet, és déli irányból a főgerincnek ütközött Jelení studánka közelében. A becsapódás pontos helyét nem sikerült meghatározni; a fennmaradt beszámolók a Vysoká hole térségének eltérő pontjait jelölik meg.
Egy korabeli román beszámoló szerint a becsapódás hátranyomta a motort, és súlyosan összezúzta Bănciulescu lábait. Stoica a motor fölé zuhant, és súlyos mellkasi sérüléseket szenvedett.
Karel Hříbal és felesége, Josefina az elsők között találta meg a roncsot. Stoicát súlyos sérülésekkel a gépben vagy közvetlenül mellette, Bănciulescut pedig mintegy 15–20 méterrel távolabb találták meg. Később mentőcsapat érkezett Alfrédova chatától. Stoica a baleset helyszínéről való lehozatal közben meghalt; holttestét ideiglenesen a menedékház egyik fészerében helyezték el.
Bănciulescu túlélte a balesetet, a rýmařovi kórházban azonban később mindkét lábát amputálták.
Temetése és emlékezete Stoicát először a rýmařovi temetőben helyezték nyugalomra. Temetését Dimitriu ezredes, a prágai román katonai attasé szervezte meg. A Dimineața beszámolója szerint a szertartáson a csehszlovák hadsereg küldöttsége, a helyi hatóságok képviselői és a környék lakói is részt vettek. Sírját egy „Aviatiker Stoica Joan, 12 September 1926” feliratú kereszt jelölte.
Bănciulescu későbbi franciaországi tartózkodása idején Stoica földi maradványait még nem szállították haza. Az 1968-as életrajz feljegyezte Bănciulescu szándékát, hogy Stoicát Szeben közelében fekvő szülőfalujában temettesse újra.
1927. január 16-án ortodox gyászistentiszteletet tartottak Stoica emlékére Fófelden. Holtteste ekkor még a csehszlovákiai Rýmařovban nyugodott. A román Általános Repülési Felügyelőség és repülőalakulatok küldöttségei a helyi lakosokkal együtt vettek részt a szertartáson, a falusi templomban pedig koszorúkat helyeztek el.
A sérüléseiből még felépülő Bănciulescu is jelen volt. Emlékbeszédében felidézte utolsó közös repülésüket, és áttekintette Stoica életútját.
1938. június 5-én Stoica földi maradványait újratemették Fófeld görögkatolikus temetőjében. Az újratemetés nyomtatott hirdetménye, amelyet a szelistyei Veștemeanu nyomda készített, és amelyet a Vila Cordiana fénykép- és dokumentumgyűjteménye őriz, férjként és apaként emlékezett meg róla.
2016-ban a szebeni Tribuna életrajzi összeállítással emlékezett meg Stoica utolsó repülésének 90. évfordulójáról.
Kitüntetései A Hűséges Szolgálat Érdemérem első osztálya – 1924. november 13.
Jegyzetek
Kategória:Pilóták Kategória:Román katonák Kategória:Románia katonái az első világháborúban Kategória:Légi balesetben elhunyt pilóták Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1926-ban elhunyt személyek