Kutasi Radisics György jogász, közigazgatási szakember, a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum igazgatója 1911 és 1918 között. 250px|bélyegkép|A Radisics család címere, 1751 Élete A boszniai eredetű, Temesvár környékén élő, Radicsics (Radisics) Márktól, aki 1751-ben, Mária Teréziától kutasi előnévvel nemesi címet nyert, eredeztette a család magát.Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 9. kötet. Pest, 1862. 556. o.MNL OL. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii 42. kötet – 85. bejegyzés, 116.: 1751. március 1. Édesapja kutasi Radisics Jenő megyefőnök és helytartósági tanácsos volt, édesanyja Georgievics Mária. Testvérei közül bátyja Radisics Jenő művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, öccse Radisics István közigazgatási tisztviselő, később helyettes államtitkár volt.
Tanulmányait a Nagykőrösi Református Gimnáziumban, majd a Budapesti Református Főgimnáziumban végezte, ahol 1876-ban érettségizett. Ezt követően katonai szolgálatot teljesített, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Jogászként a minisztériumi közigazgatásban helyezkedett el, pályáját 1880-tól az Igazságügyminisztériumban, majd a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban kezdte. Az önálló Földművelésügyi Minisztérium létrejötte után annak különböző osztályain dolgozott, elsősorban vízügyi, mezőgazdasági, statisztikai és birtokügyi területeken. Az 1890-es évektől egyre jelentősebb szerepet töltött be a minisztériumi irányításban: miniszteri titkár, majd osztálytanácsos lett, később a mezőgazdasági statisztikai ügyosztály, illetve a kapcsolódó főosztály vezetője és vezetőhelyettese volt. 1910-ben valóságos miniszteri tanácsosi rangot kapott. Munkájáért több nemzetközi és hazai elismerésben részesült, így az 1900. évi párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert.
1894. szeptember 20-án vette feleségül báró sárvári Eötvös Irént, báró Eötvös József második házasságából származó leányát. Két leányuk született: Radisics Marietta és Radisics Alice (Aliz).Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Budapest, 1990-1999. online Magyar Családtörténeti Adattár.
Számos hazai és nemzetközi szakmai eseményen képviselte a magyar kormányt, többek között mezőgazdasági kongresszusokon, kiállításokon és méhészeti tanácskozásokon. 1911. január 1-jén, Saárossy-Kapeller Ferenc nyugdíjba vonulását követően nevezték ki a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum igazgatójává, és hivatalból tagja lett a Mezőgazdasági Múzeumi Tanácsnak is. Igazgatói működése alatt dolgozta ki a múzeum 1913-ban hatályba lépett szervezeti és szolgálati szabályzatát, valamint jelentős szerepet játszott az intézmény belső tereinek végleges kialakításában és díszítésében. Nevéhez fűződik a múzeumi könyvtár egységes feldolgozásának elindítása; a könyvtár 1915-ben mintegy 23 000 kötettel, nyilvános gyűjteményként nyílt meg. Kezdeményezte a később nyolc kötetben megjelent Mezőgazdasági Bibliográfia alapelveinek kidolgozását is. Igazgatása idején bővültek a múzeum kiállításai és gyűjteményei, valamint számos műtárgy és berendezési elem került az intézménybe.
1918-ban elnyerte a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkeresztet, majd ugyanazon év végén nyugdíjba vonult. 1919-től a Mezőgazdasági Múzeumi Tanács elnökeként működött tovább. Tagja volt többek között a Magyar Földrajzi Társaságnak, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, valamint az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vezető testületének. Közéleti és szakmai munkásságát elsősorban közigazgatási és intézményvezetői tevékenysége jellemezte; önálló tudományos műveket nem publikált, de hivatalos közleményei rendszeresen megjelentek a korabeli szaklapokban.
Jegyzetek
Források
Gyászjelentése. OSZK - Pannon Digitális Egyesített Archívum Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest 2024. Magánkiadás. 23. kötet, 1015 p.
Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1931-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek