Gajevi () kis falucska Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gradačac községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Az egykori Gajevi településnek a Föderáció területénél maradt kicsi része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 47, közúton 68 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északkeletre, a Szávameti-síkságon, 95 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Síkvidéki terep jellemzi, ahol a termékeny alluviális talajok a mezőgazdaságot támogatják, beleértve a gabonaféléket, a zöldségeket és az állattenyésztést.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár általában meleg, az átlaghőmérséklet 25-30 °C körül alakul, de néha meghaladhatja a 30 °C-ot. A telek hidegek, az átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-900 mm, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb5790Bosnyák2325Horvát40Jugoszláv190Egyéb10Összesen62625
Története Gajevi területe már az újkőkorban is lakott volt, ezt igazolja a Šamac községben fekvő pravoszláv temetőben található őskori halomsír.Nikša Nezirović: Šamac község monográfiája, Šamac, 2011. 16. old.
Gajevi Kamenja nevű része egy nagy jelentőségű arany és ezüst éremlelet helyszíne. A lelet III. Rómanosz bizánci császár által veretett 8 darab, 11. századi bizánci aranyból és 1270 darab ezüstpénzből áll. Az ezüstök friesachi dénárok, melyek a salzburgi püspökség, András szlavón herceg, az aquileai patriarchátus, a trieszti püspökség pénzverdéiből és egyéb pénzverdékből, a 12. század második feléből és a 13. század első feléből származnak. Tulajdonosa talán a tatárjárás idején rejtette el őket.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz tartozó községnek, 58 háztartása és 272 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 89. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település döntő része Šamac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került, míg egy nagyon kicsi, muszlimok lakta rész a Föderáció és Gradačac község területénél maradt.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései