Az Istenanya elszenderedése Sion-székesegyház () egy grúz ortodox székesegyház, amely Tbilisziben, Grúzia fővárosában található. A templomok Szentföld egy-egy konkrét helyszínéről történő elnevezésének középkori grúz hagyományát követve a Sion-székesegyház a jeruzsálemi Sion-hegy nevét viseli. Általában „tbiliszi Sion” néven emlegetik, hogy megkülönböztessék a többi azonos nevű grúziai templomtól.
A tbiliszi Sion-székesegyház a történelmi Sions Kucsa (Sion utca) területén fekszik Tbiliszi belvárosában, keleti homlokzatával a Kura folyó jobb partjára nézve.
A székesegyház eredetileg a 6. és 7. században épült. Azóta külföldi hódítók többször is lerombolták, és a helyiek többször újjáépítették. A jelenlegi építmény egy 13. századi változaton alapul, amelyet a 17. és a 19. század között némileg módosítottak. A Sion-székesegyház szolgált a fő grúz ortodox székesegyházként és az egész Grúzia katolikosz-pátriárkájának székhelyeként a közeli Szentháromság-székesegyház 2004-es felszenteléséig.
Története A középkori grúz évkönyvek szerint az ezen a helyen álló eredeti templom építését Vahtang Gorgaszali király kezdeményezte az 5. században. Száz évvel később Guaram, Ibéria (Kartli) fejedelme 575 körül egy új építmény építésébe kezdett, amelyet utódja, Adarnasze fejezett be 639 körül. A legenda szerint mindkét fejedelmet ebben a templomban temették el, de sírjuknak nem találták nyomát. Ezt a korai templomot az arabok lerombolták, majd ezt követően teljesen újjáépítették.
A székesegyházat IV. (Építő) Dávid grúz király 1112-ben teljesen újjáépíttette. A meglévő építmény alapvető elemei ebből az időszakból származnak. 1226-ban súlyosan megrongálódott, amikor kupoláját Dzselál ad-Dín Mengübirti parancsára lerombolták. Ezt követően helyreállították, de 1386-ban Timur Lenk ismét megrongálta, I. Sándor király pedig újra megjavíttatta. Az 1522-es perzsa inváziók során, majd a 17. században ismét károkat szenvedett.
1657-ben Tbiliszi metropolitája, Elisze Szaginasvili (meghalt 1670-ben) jelentősen felújította a kupolát és a boltozatokat, hozzáépítette a déli kápolnát, valamint festményekkel és díszítésekkel látta el az épületet (amint az a déli melléképületen is olvasható), de az építmény 1668-ban ismét elpusztult, ezúttal egy földrengés következtében. Kartli régense, Vahtang batonishvili (herceg) 1710-ben helyreállította a kupolát és a székesegyház falainak kőlapjait, ahogy az északi falba vésve is szerepel. Így a templom jelenlegi tufaburkolata abból az időszakból származik. 1795-ben azonban a perzsák betörése során a templom ismét megrongálódott.
A székesegyház belseje 1850 és 1860 között más külsőt öltött, amikor knyaz (herceg) Grigorij Gagarin (1810–1893) orosz művész és tábornok egy érdekes falfestménysorozatot készített, bár a folyamat során számos középkori freskó elveszett. A nyugati falon lévő falfestmények egy részét Levan Cuckiridze grúz művész készítette az 1980-as években.
A kőből készült ikonosztáz az 1850-es évekből származik, és szintén Gagarin tervei alapján készült. Ez váltotta fel az 1795-ös perzsa invázió során elégett fa ikonosztázt. Az oltártól balra található a nagy tiszteletnek örvendő Szőlővessző-kereszt, amelyet a hagyomány szerint Szent Nino, egy kappadókiai nő készített, aki a 4. század elején a Kaukázusban hirdette a kereszténységet. Magát az ereklyetartót III. Vahtang király adományozta a 14. század elején.
A Sion-székesegyházban hirdették ki először a Grúzia annektálásáról szóló orosz birodalmi kiáltványt. 1802. április 12-én az oroszok grúziai főparancsnoka, Karl von Knorring tábornok a székesegyházba gyűjtötte a grúz nemeseket, amelyet ekkor orosz csapatok vettek körül. A nemeseket arra kényszerítették, hogy tegyenek esküt az orosz cári koronára; azokat, akik nem értettek egyet, őrizetbe vették.
A Sion-székesegyház a szovjet időkben is működött, 1980 és 1983 között pedig részlegesen felújították.
Építészeti jellemzői A Sion-székesegyház a középkori grúz templomépítészet tipikus példája, négyzetbe írt görög kereszt elrendezéssel, a keleti homlokzatból kiugró sokszögletű apszisokkal. A főbejárat a nyugati oldalon található. A kupoladobbal ellátott kupolát az oltárfal és két szabadon álló pillér tartja (ez egy fejlettebb, a 11. század után megjelent kialakítás). A pillérekről a kupoladobba való átmenetet csegelyek biztosítják. Emellett a pilléreket sisak alakú ívek kötik össze az északi és a déli fallal (valószínűleg 16. századi). A sárga tufa, amelyből a székesegyház épült, a Tbiliszitől délnyugatra fekvő Bolniszi városából származik. A homlokzatok egyszerűek, kevés díszítéssel, bár a nyugati oldalon egy kereszt és egy megláncolt oroszlán, az északi oldalon pedig egy angyal és szentek domborműves faragásai találhatók. Mind a tizenhat ablak faragott díszkerettel rendelkezik. A sekély faragások későbbi díszítésre utalnak.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Tbiliszi Kategória:6. századi építmények Kategória:Grúzia ortodox templomai, kolostorai