Alan Stewart Paton dél-afrikai író és apartheid-ellenes aktivista volt. Művei közé tartoznak a Cry, the Beloved Country (1948), a Too Late the Phalarope (1953; Már késő…) és a The Waste Land.
Fiatalkora Pietermaritzburgban született, Natal kolóniájában (a mai Dél-Afrika KwaZulu-Natal tartománya), egy köztisztviselő fiaként (aki krisztadelfiánus hitű volt). Egyik szülője sem volt magasan képzett, de apja nagyon szigorú és vallásos volt, aki fizikailag büntette fiait. Apja ismertette meg Patont az irodalommal. Édesanyja, az angol származású Eunice Warder Paton szintén közismert volt feddhetetlenségéről és istenhitéről. Emiatt erős hatással volt Paton gyermekkori értékrendjére, különösen a mások iránti együttérzés és a társadalmi igazságosság előmozdítása iránti vágy fejlesztésén keresztül.
Miután a Maritzburg College-ban járt középiskolába, Paton a szülővárosában található Natal Egyetemen szerzett természettudományi alapdiplomát. Emellett pedagógiai diplomát is szerzett. A diploma megszerzése után tanárként dolgozott, először az Ixopo Középiskolában, majd a Maritzburg Főiskolán.
Korai pályája Paton 1935 és 1949 között a Diepkloof javítóintézet igazgatója volt fiatal (afrikai őslakos) bűnelkövetők számára. Vitatott „progresszív” reformokat vezetett be, beleértve a nyitott kollégiumokra, a munkavállalási engedélyekre és az otthoni látogatásra vonatkozó szabályozásokat. A fiatal férfiakat kezdetben zárt kollégiumokban szállásolták el; miután megbízhatónak bizonyultak, áthelyezték őket a komplexumon belüli nyitott kollégiumokba. Azok a férfiak, akik nagy megbízhatóságot mutattak, a komplexumon kívül is dolgozhattak. Bizonyos esetekben a férfiak egy gondozócsalád felügyelete alatt a komplexumon kívül is lakhattak. A Diepkloofban töltött évei alatt otthoni szabadságot kapott férfi kevesebb mint 5%-a szegte meg a bizalmukat azzal, hogy nem tért vissza.
Későbbi karrier Paton önként jelentkezett katonai szolgálatra a Brit Nemzetközösség erőinél a második világháború alatt, de a dél-afrikai hatóságok megtagadták tőle a jelentkezést. A háború után saját költségén utazott, hogy büntetés-végrehajtási intézményeket látogasson szerte a világon. Bejárta Skandináviát, Nagy-Britanniát, kontinentális Európát, Kanadát és az Egyesült Államokat. Norvégiai tartózkodása alatt elkezdte írni alapvető regényét, a Cry, the Beloved Country címűt, amelyet utazása során befejezett, karácsony estéjén San Franciscóban, 1946-ban. Ott találkozott Aubrey és Marigold Burns-szel, akik elolvasták a kéziratát, és találtak egy kiadót: a szerkesztő, Maxwell Perkins, aki Ernest Hemingway és Thomas Wolfe regényeinek szerkesztéséről volt ismert, vezette Paton első regényét a Scribner's kiadónál történő kiadásig.
Paton számos könyvet adott ki az 1950-es években, és ezek eladásából gazdagodott meg.
2018. január 11-én egy Google Doodle tisztelte meg a szerzőt 115. születésnapja alkalmából.Avakian, Talia (10 January 2018)."Google Doodle Celebrates South African Author and Anti-Apartheid Activist Alan Paton ", Time. Retrieved 11 January 2018.
Az apartheiddel szembeni ellenállás 1948-ban, négy hónappal a Cry, the Beloved Country című könyv megjelenése után, a jobboldali Nemzeti Párt került hatalomra Dél-Afrikában. A fekete dél-afrikaiak csak 1994-ben kaptak szavazati jogot, így nem tudták közvetlenül ellenezni ezt. A törvényhozás hamarosan törvényeket fogadott el az apartheid, a faji szegregáció rendszerének hivatalos bevezetéséről.
Paton Margaret Ballingerrel, Edgar Brookes-szal és Leo Marquarddal együtt 1953 elején megalapította a Liberális Szövetséget. 1953. május 9-én Dél-afrikai Liberális Párttá (LPSA) alakult, Paton alapító társelnökként, amely a Nemzeti Párt kormánya által bevezetett apartheid törvények ellen küzdött. Alan és felesége, Dorrie időnként Colin Webb menedékházában kerestek menedéket a rendőrség elől.
Paton az LPSA elnökeként szolgált egészen az 1960-as évek végéig, amikor a kormányzat kikényszerítette a feloszlatását – hivatalosan azért, mert tagsága fekete és fehér lakosságot egyaránt magában foglalt. Paton Bernard Friedman, a Progresszív Párt alapítójának barátja volt. Paton írótársa, Laurens van der Post, aki az 1930-as években Angliába költözött, sokféleképpen segítette a pártot. A dél-afrikai titkosrendőrség tudta, hogy van der Post pénzt juttat Patonnak és az LPSA-nak, de jogi eljárásokkal nem tudták megakadályozni ezt.
Paton az apartheiddel szembeni békés ellenállást szorgalmazta, ahogy a párt sok más tagja is. Néhány LPSA-tag mégis erőszakosabb álláspontot képviselt. Ennek következtében a párthoz némi megbélyegzés fűződött, nemcsak Dél-Afrikán belül, hanem az országon kívül is. A dél-afrikai kormány elkobozta Paton útlevelét, amikor 1960-ban visszatért New Yorkból, ahol átvette az éves Szabadság-díjat. Útlevelét tíz évig nem adták vissza neki, így lehetetlenné vált számára, hogy más országokba utazzon és beszélgessen.
Paton visszavonult Botha's Hillre, ahol haláláig élt. A Liberális Internacionálé Szabadság Csarnokában tisztelegnek előtte.Alan Stewart Paton, South Africa (1903–1988) , Liberal International website
Egyéb tevékenységek Paton folytatta a faji témák és az apartheid kutatását második és harmadik regényében, a Too Late the Phalarope (1953) és az Ah, but Your Land Is Beautiful (1981) címűekben, valamint Tales From a Troubled Land (1961) című összegyűjtött novelláiban.
Az Ah, but Your Land Is Beautiful párhuzamos élettörténetekre, levelekre, beszédekre, hírekre és jogi eljárásokban szereplő feljegyzésekre épült. Fiktív szereplői kapcsolatba léptek néhány történelmi személyiséggel, mint például Donald Molteno, Albert Luthuli és Hendrik Verwoerd. A regény történelmi fikcióként van besorolva. Pontos beszámolót ad a dél-afrikai ellenállási mozgalomról az 1960-as években.
„Paton megpróbálja karaktereit olyan emberséggel átitatni, amilyet nem várnak el tőlük. Ebben a regényben például találkozunk az állítólagosan makacs búrokkal,A búrok egy dél-afrikai etnikai csoport, amely túlnyomórészt holland telepesekből származik, akik először érkeztek a Jóreménység-fokhoz 1652-ben. akik megszegik a hírhedt erkölcstelenségi törvényt. Vannak más búrok is, akiket a lelkiismeretük vezet, és nem az arctalan, monolitikus parlament által kihirdetett szabályok és előírások.”Post-Colonial African Writers, ed. by Pushipa Naidu Parekh and Siga Fatima Jagne, 1998
Életrajzot írt barátairól, Jan Hendrik Hofmeyrről (Hofmeyr) és Geoffrey Claytonról (Apartheid and the Archbishop). Egy másik irodalmi műfaj, amely egész életében érdekelte, a költészet volt.
Magánélete Ixopóban Paton találkozott Dorrie Francis Lusteddel. 1928-ban összeházasodtak, és együtt maradtak 1967-ben, tüdőtágulat következtében bekövetkezett haláláig. Közös életüket Paton memoárja, a Kontakion for You Departed (1969) dokumentálja. Két fiuk született, Jonathan és David.
1969-ben Paton újranősült, Anne Hopkins-t vette el. Ez a házasság Paton 1988-ban bekövetkezett haláláig tartott.
Paton keresztény volt. Hite volt az egyik oka annak, hogy annyira ellenezte az apartheidet.
Adaptációk A Cry, the Beloved Country című regényt kétszer adaptálták filmre, 1951-ben és 1995-ben.Ha eljön a hajnal (film)Kiáltsd, ez kedves vidék! (film) Ez volt az alapja a Lost in the Stars című Broadway-musicalnek, amelyet Maxwell Anderson amerikai drámaíró adaptált, Kurt Weill zenéjével.
Művei Cry, The Beloved Country, 1948 – 1951-ben film készült belőle Korda Zoltán rendezésében, Paton maga írta a forgatókönyvet; 1995-ben Darrell Roodt rendezésében; emellett musical és opera is készült belőle. Lost in the Stars 1950 – a fenti mű alapján készült musical (könyv és dalszövegek: Maxwell Anderson, zene: Kurt Weill) Too Late the Phalarope, 1953 The Land and People of South Africa, 1955 South Africa in Transition, 1956 Debbie Go Home, 1960 Tales from a Troubled Land, 1961 Hofmeyr, 1964 South African Tragedy, 1965 Sponono, 1965 (with Krishna Shah) The Long View, 1967 Instrument of Thy Peace, 1968 Kontakion For You Departed, 1969 (még: For You Departed) D. C. S. Oosthuizen Memorial Lecture, 1970 Case History of a Pinky, 1972 Apartheid and the Archbishop: the Life and Times of Geoffrey Clayton, Archbishop of Cape Town, 1973 Knocking on the Door, 1975 Towards the Mountain: An Autobiography, 1980 Ah, but Your Land Is Beautiful, 1981 Journey Continued: An Autobiography, 1988 Save the Beloved Country, 1989 The Hero of Currie Road: the complete short pieces, 2008
Magyarul megjelent Már késő… (Too Late the Phalarope) – Magyar Helikon, Budapest, 1959 · Fordította: Papp Elemér · Illusztrálta: Raszler Károly
Díjak és kitüntetések 2006. április 20-án Paton posztumusz megkapta az Ikhamanga Aranyrend kitüntetést "Kivételes irodalomhoz való hozzájárulásáért, az apartheid elnyomás leleplezéséért munkásságán keresztül, és egy igazságos és demokratikus társadalomért folytatott küzdelméért".
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Dél-afrikai költők, írók