A francia nemesség a Francia Királyság királyság történetében sajátos jogállású és örökölhető társadalmi rend volt, amelyhez a születés alapján továbbadódó jogok, kötelességek és kiváltságok kapcsolódtak. Kialakulása a korai Frank Birodalomig vezethető vissza, később pedig a középkori és kora újkori Franciaország egyik meghatározó intézményévé vált. A nemesség nem volt változatlan csoport, a századok során részben örökléssel, részben királyi adományozással, hivatalviseléssel és más felemelkedési utakon újult meg. Kiváltságait 1789. augusztus 4-én megszüntették, az örökletes nemességet pedig 1790 júniusában eltörölték. A restauráció idején, 1814-től a nemességet ismét elismerték, de már főként tiszteletbeli rangként, jogi kiváltságok nélkül. A modern Franciaországban a nemességnek nincs önálló közjogi léte, bár egyes címek továbbörökíthetők és névviselési járulékként elismerhetők.
A francia nemesség nem azonos a francia főnemességgel. A főnemesek közé azok a nemesek vagy főpapok tartoztak, akik pair címet viseltek.
A francia nemesség eredete A francia nemesség eredete a késő római, a gall–római és a frank társadalmi rend összefonódásából alakult ki. A kora frank királyság nem a semmiből teremtett új nemességet, hanem továbbvitte a római eredetű közhatalmi és előkelőségi mintákat. Ebben a folyamatban a gall–római szenátori eredetű előkelők és a frank, illetve más barbár népek vezető rétegei egyaránt szerepet kaptak. I. Klodvig frank király uralma alatt az előkelő státus nem egyszerűen származási kérdés volt, hanem a király szolgálatához, a közhatalom gyakorlásához és a római mintájú hűségeskü rendszeréhez kapcsolódott. A király így egy olyan vezető réteget szervezett maga köré, amely a gall–római és a frank elemek egyesüléséből jött létre.
A Meroving-korban a nemesi jellegű előkelőség még alapvetően nem volt örökletes. A frank királyok megőrizték a római eredetű rendszert, a közhatalom (publica potestas) gyakorlását tisztségekhez és királyi megbízatáshoz kötötték. Azok, akik ilyen tisztség (honores) viselésével a király szolgálatába léptek, az uralkodói hatalom részesévé váltak, de ez a helyzet kezdetben nem járt automatikus, öröklődő nemesi státusszal. Klodvig e rendszerben a frank arisztokráciát a királyi szolgálatba vonta, és a római nobilitas mintájára formálta át, miközben a római jogot a római lakosság és az egyház számára továbbra is fenntartotta.
Az örökletes nemesség fokozatosan a Karoling-korban, leginkább a kezdett kialakulni. A közhatalom gyakorlása ekkor már egyre inkább összekapcsolódott a hűbéri függéssel és az örökléssel. Jámbor Lajos reformjai nyomán a birodalmi és egyházi felelősség megosztása tágabb mozgásteret adott a főpapoknak és a világi nagyoknak, miközben a közfeladatot viselő előkelők helyzete örökletessé vált. E folyamatot erősítette az is, hogy 877-ben Quierzy II. Károly nyugati frank király kimondta, a királyt hűségesen szolgáló vazallus fia megtarthatja apja tisztséghez kapcsolódó birtokát. A fordulójára így a királyi szolgálathoz kötött, funkcionális előkelőségből öröklődő, területi hatalmat is birtokló arisztokrácia nőtt ki, amely a középkori francia nemesség alapját adta.
A a hűbéri függés, az öröklődés és a területi hatalom összekapcsolódása új dinasztikus réteget hozott létre. A területi fejedelmek és helyi nagyurak egyre inkább saját örökletes jogukon birtokolták és gyakorolták a korábban királyi vagy birodalmi eredetű közhatalmat. Ebből fejlődött ki a középkori francia nemesség teljesebb, már világosan örökletes alakja.
A nemesség helye a rendi társadalomban 255px|bélyegkép|Flandria grófjának hódolata II. Fülöp Ágost francia király előtt, Guillaume aux Blanches Mains reimsi érsek és három másik főpap jelenlétében. Latin nyelvű, pergamenre írt oklevél, négy sárga viaszpecséttel; a mandorla alakú érseki pecsétek kettős pergamenszalagon függnek. Kelt Compiègne-ben, 1196-ban Az ancien régime Franciaországában a társadalmat hagyományosan három rendre osztották: a klérusra, a nemességre és a harmadik rendre. A nemesség a második rendet alkotta. A rendi felosztás szerint a klérushoz tartoztak a vallási, művelődési és részben közszolgálati feladatok, a nemességhez a béke és az igazság fenntartása, a közhatalom gyakorlása és a hadviselés, míg a harmadik rendhez a mezőgazdasági, kézműves, kereskedelmi és más termelő tevékenységek kapcsolódtak.
A nemesség helyzete ezért nem pusztán előkelő származást jelentett, hanem sajátos közfeladatokhoz kötött társadalmi állapotot is. A nemesi rend feladatai közé tartozott a király vagy a hűbérúr szolgálata, a fegyveres fellépés, a helyi rend fenntartása, valamint a közhatalomhoz kapcsolódó igazgatási és bíráskodási szerepek ellátása. A nemesek számára elvileg nem volt elfogadható a haszonszerző foglalkozások űzése, különösen a kereskedelem, a kézműipar, a bankügyletek vagy egyes fizetéssel járó hivatalok viselése. A nemesi életformát ezzel szemben a szolgálat, a földbirtokhoz kapcsolódó jogok és jövedelmek, valamint a becsület és a társadalmi rang hangsúlya jellemezte.
A középkori francia nemesség kialakulása A a francia nemesség a feudális társadalom meghatározó rétegeként szilárdult meg. Helyzetét a földbirtoklás, a hűbéri kapcsolatok, a katonai szolgálat és az öröklődés együtt határozta meg. A középkor folyamán a nemességhez tartozás egyik legfontosabb ismérve a fegyveres szolgálat lett. A nemesek a királyi hadjáratokban és a hűbéri viszonyok rendszerében teljesítettek katonai kötelezettséget, miközben társadalmi önképükben is központi helyet foglalt el a harcosi szerep. Sok nemes részt vett a Keresztes háborúkban is, ami tovább erősítette ezt az önazonosságot. A a francia nemesség helyzete részben átalakult. A százéves háború nagy vereségei, valamint a hadviselés fokozódó professzionalizálódása csökkentette a hagyományos lovagi harcmodor jelentőségét. A háború mindinkább hivatásos katonák és zsoldosok ügye lett, de a nemesség társadalmi súlya ettől nem szűnt meg. A király továbbra is számított a nemesek hadi szolgálatára, amit a hadba hívás, a le ban et l’arrière-ban (személyes és saját vazallusokkal együttes hadbavonulás) intézménye is mutatott.
A nemesség megújulása és bővülése 130px|bélyegkép|Charles-René d’Hozier által az 1696-os rendelet alapján összeállított Armorial général de France Dauphin történelmi tarományra vonatkozó kötete, a tartomány nemesi családjainak címereivel 130px|bélyegkép|Nicolas de Largillière egy párizsi parlamenti bíróról festett portréja A francia nemességen belül alapvetően két nagy csoportot különböztettek meg: az ősi nemességet és a nemesített családokat. Az előbbibe azok a családok tartoztak, amelyeket úgy tartottak számon, hogy „mindig nemesen éltek”, míg az utóbbiak királyi nemesítés, nemesítő levél vagy nemesítő hivatal viselése révén nyerték el nemesi állapotukat.
A az itáliai háborúk, a francia reneszánsz és a vallásháborúk idején a nemesség továbbra is fontos katonai és politikai szerepet játszott, miközben soraiba új családok is bekerültek a vagyonos polgárságból. A nemesség így nem zárt rendként működött, hanem folyamatosan megújult. A a királyi állam erősödésével párhuzamosan a nemesség egyre szorosabban kapcsolódott az állami szolgálathoz. Egyre több nemes vállalt udvari, katonai, igazgatási vagy más királyi szolgálatot, miközben a királyok új embereket is emeltek a nemesség soraiba. A nemességbe vezető utak közé tartozott az öröklés mellett a katonai érdem, a polgári szolgálat, a királyi kegy, a nemesítő levelek adományozása, a nemesség elismerése vagy megerősítése, valamint egyes városi, udvari és hivatali tisztségek betöltése.
A a francia nemesség összetétele egyre változatosabbá vált. A régi, fegyveres eredetű nemesség mellett megerősödtek azok a családok is, amelyek hivatalviseléssel, udvari szolgálattal vagy a királyi államhoz kötődő pályákon emelkedtek fel. A nemesség bővülése ugyanakkor feszültségeket is teremtett, mert a régebbi eredetű családok gyakran igyekeztek elhatárolni magukat az újonnan felemelkedettektől.
A királyi hatalom a egyre szorosabban ellenőrizte, ki tarthat igényt a nemesi állapotra. IV. Henrik elkezdte érvényesíteni a nemesség eltulajdonítása elleni törvényt. XIV. Lajos uralkodása alatt nagyszabású nemességvizsgálat indult a király által megbízott Pierre d’Hozier genealógus és cím-bíró (juge d’armes) vezetésével. A szülők és nagyszülők nemesnek születését és akként való életét igazoló szóbeli tanúvallomásokat már nem fogadták el, 1560 óta írásos bizonyítékokat (házassági szerződéseket, földhivatali dokumentumokat) kellett benyújtani a nemesi státusz alátámasztására. Sok családot megfosztottak a nemesi státusztól, bírságot kellett fizetniük a nemesség eltulajdonítása miatt. Számos dokumentumot, például közjegyzői okiratokat és szerződéseket hamisítottak, megkarcoltak vagy felülírtak, ami a korona-tisztviselők elutasításához és további bírságokhoz vezetett. Ugyanebben az időszakban , akinek nagy szüksége volt a háborúkhoz szükséges pénzre, üres nemesi kiváltságleveleket adott ki, és sürgette a korona-tisztviselőket, hogy adják el azokat a tartományok földesurai számára.
A nemesség kiváltságai és kötelességei A nemesek legfontosabb kiváltságai közé tartozott egyes adók, mindenekelőtt a tailleA taille az ancien régime Franciaországának legfontosabb közvetlen királyi adója volt, amely elsősorban a nem kiváltságos alattvalókat és a nem kiváltságos földeket terhelte. Eredetileg a katonai szolgálat pénzbeli megfelelőjeként alakult ki, ezért a nemesség és általában a klérus többnyire mentesült alóla. Forrás: alóli mentesség, valamint a földbirtokhoz és a hűbéri jogokhoz kapcsolódó jövedelmek élvezete. Előnyöket élveztek a bíráskodás terén is, bűnügyekben a parlament ítélkezett felettük, halálos ítélet esetén pedig akasztás helyett lefejezéssel végezték ki őket. A nemességet emellett sajátos jelképek és használatok is megillették, így a címerek, a nemesi megszólítások, a fegyverviselés és bizonyos tiszteletbeli megkülönböztetések.
A kiváltságokkal együtt kötelezettségek is jártak. A nemeseknek fegyverforgatásra alkalmasnak kellett lenniük, részt kellett venniük a hadjáratokban, és viselniük kellett a nemesi szolgálattal járó terheket. A földbirtokos nemességhez kapcsolódott a helyi rend fenntartása, a birtok védelme, valamint bizonyos egyházi és közösségi kötelezettségek ellátása is, például a plébániatemplom fenntartásában való részvétel. A nemesi állapothoz hozzátartozott az is, hogy a nemesnek rangjához méltó módon kellett élnie.
Udvar, rangsor és társadalmi presztízs A nemesi társadalom belső hierarchiája összetett volt. A család neve, ősi volta, címere és társadalmi tekintélye a nemesi önazonosság lényeges részét alkotta. Ezt az udvari tisztség, a királyi szolgálat és a személyes tekintély egyaránt befolyásolta. XIV. Lajos francia király uralkodása alatt a nemesség jelentős része az udvarhoz, mindenekelőtt Versailles-hoz kapcsolódott. Az udvari jelenlét a királyi kegy, a hivatalok és az előmenetel egyik feltételévé vált, miközben az uralkodó a versailles-i udvari élethez kötve politikailag is ellenőrzése alatt tartotta a főnemességet. A vidéki nemesek közül sokan, akik távol maradtak az udvartól, kiszorultak a fontos katonai és állami tisztségekből. Versailles így nemcsak reprezentációs központ volt, hanem a királyi hatalom centralizációjának egyik eszköze is. Versailles „aranyozott kalitkaként” kötötte magához a nemességet, és hogy a király ezzel semlegesítette a hatalmára veszélyes nagyurakat.