Philotheosz Kokkinosz (), Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt két időszakban: 1353 augusztusától 1354 decemberéig, majd 1364. október 8-tól 1376 augusztusáig. A 14. századi bizánci szerzetesi és vallási megújulás egyik vezető alakja volt. Számos teológiai, liturgikus és kánonjogi műve széles körben elterjedt, nemcsak Bizáncban, hanem az egész szláv ortodox világban is. Ellenezte V. János azon szándékát, hogy politikai célból tárgyalásokat folytasson az egyházak újraegyesítéséről V. Orbán és XI. Gergely pápával. Ehelyett 1367-ben támogatta egy valódi, ökumenikus uniós zsinat összehívását, amely megfelelő módon rendezte volna a nyugati egyházzal fennálló teológiai és egyházjogi különbségeket. Az „Ortodoxia védelmezőjeként” tartják számon többek között I. Photiosz, Efezusi Márk és Palamasz Gergely mellett.

Élete Fiatalsága Philotheosz korai életéről kevés információ maradt fenn. Thesszalonikiben született, feltehetően 1300 körül. Édesanyja zsidó származású volt, aki áttért az ortodox kereszténységre. Tanítója Thomas Magister († 1347) volt, korának egyik legműveltebb embere. Philotheos nagy tehetséget mutatott mind a teológiai, mind a világi tudományok terén. Philotheosz fiatalon lépett szerzetesi életre. Először a Sínai-hegyen, később pedig az Athosz-hegyen lett szerzetes. Az Athoszon először a Vatopedi kolostorban élt. Itt kapcsolatba került Kalümnoszi Szent Szávvasszal, az „Krisztusért balgával” († 1350), akinek később életrajzírója lett. Ezután a Nagy Lavra kolostorba került, ahol kapcsolatot alakított ki Palamasz Szent Gergellyel, akinek szintén ő írta meg az életrajzát. Philotheosz Palamasz Szent Gergely támogatója volt, és követőjévé, illetve szószólójává vált a hészükhazmusnak, vagyis a szemlélődő imádság sajátos ortodox hagyományának, valamint a teremtetlen kegyelem ortodox teológiájának.

1340-ben Thesszalonikiben a Philokalou kolostor apátjává nevezték ki, de 1344-ben visszahívták az Athosz-hegyre, hogy a Nagy Lavra kolostort vezesse higumenként (szerzetesi elöljáróként). A hészükhaszta vitában játszott szerepe elismeréseként I. Iszidorosz konstantinápolyi pátriárka 1347-ben Thrákiai Hérakleia metropolitájává nevezte ki. Mivel azonban VI. Ióannész Kantakuzénosz társcsászár pártfogoltja lett, Philotheosz püspök idejének nagy részét Konstantinápolyban töltötte. Távollétében Hérakleia városa a genovaiak és a velenceiek közötti rivalizálás áldozatává vált. 1351-ben a Paganino Doria admirális vezette genovaiak kifosztották hérakleiai püspöki székhelyét. Philotheosz püspök közbenjárásának köszönhetően azonban a genovaiak által fogságba ejtett lakosok nagy részét szabadon engedték. Ezt követően élete végéig határozott személyes ellenszenvet táplált a genovaiak iránt. 1351-ben részt vett a konstantinápolyi „hészükhaszta zsinaton”, és ő írta meg annak jegyzőkönyvét is.

Első pátriárkátusa 1353 augusztusában Philotheoszt – műveltsége és ortodox hite miatt nagyra becsült egyházi vezetőként – VI. Ióannész Kantakuzénosz Konstantinápoly pátriárkájává nevezte ki. 1354 decemberében a másik társcsászár, V. Ióannész Palaiologosz elérte VI. Ióannész Kantakuzénosz lemondását, és kolostorba kényszerítette, ahol a József Krisztodulosz nevet vette fel. Ezzel egyidejűleg Philotheoszt is eltávolíttatta a pátriárkai tisztségből. Philotheosz ezt követően visszatért Hérakleia székéhez.

Második pátriárkátusa

1364. február 8-án, I. Kallisztosz halála után Philotheoszt visszahívták a konstantinápolyi pátriárkai trónra. Ebben az időben (1354-től) az Oszmán Birodalom megvetette a lábát Európában, Gallipolinál, és ezáltal új irányból kezdte fenyegetni Konstantinápolyt. 1362-re Drinápoly (Adrianopolisz, a mai Edirne) is az oszmánok kezére került, és az európai oszmán terjeszkedés előretolt bázisává vált. Az újabb fenyegetés miatt V. Ióannész nyugati segítséget kért Konstantinápoly törökök elleni védelméhez. Cserébe azt javasolta, hogy vessenek véget a Konstantinápoly és Róma közötti kelet–nyugati egyházszakadásnak. 1369 októberében V. Ióannész Nápolyon keresztül Rómába utazott, ahol a Szent Péter-bazilikában hivatalosan áttért a katolikus hitre, és elismerte a pápát az Egyház legfőbb fejének. Philotheosz ellenezte az újraegyesítést politikai feltételek alapján, ezért szembeszállt V. Ióannész azon törekvéseivel, hogy V. Orbán (1362–1370) és XI. Gergely (1370–1378) pápákkal tárgyaljon.

Másfelől Philotheosz második pátriárkai időszakát jelentős erőfeszítések jellemezték, amelyek célja őszinte párbeszéd megnyitása volt a római egyházzal a kelet–nyugati egyházszakadás megszüntetéséről. Nem olyan diplomáciai célból, mint V. Ióannész császár esetében, aki éppen megtagadta az ortodox hitet a latin hit javára, hanem egy valódi és hiteles egyházi unió őszinte szándékával. Ennek érdekében 1367-ben támogatta egy ökumenikus uniós zsinat összehívását, amely rendezte volna a nyugati egyházzal fennálló különbségeket. A tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak, mivel V. Orbán pápa 1369-ben elutasította az elképzelést. Ez a szerencsétlen végkifejlet azt jelezte Philotheosz számára, hogy a Nyugat felé irányuló további közeledési kísérleteket fel kell függeszteni. Az 1351-es „heszükhaszta zsinat” határozatainak tekintélyét az 1368-as zsinaton megerősítették. Emellett Philotheosz vezette azt a zsinati döntést is, amely Palamasz Gergelyt szentté nyilvánította. Elrendelte, hogy a nagyböjt második vasárnapja az ő ünnepe legyen, és ő maga állította össze a Szent Palamasz Gergely tiszteletére szolgáló egyházi szertartásokat és énekeket. A Palamasz-féle tanítás ortodoxiájának kikényszerítésére irányuló kampány nevezetes példája volt Prochorosz Küdónész elítélése ezen a zsinaton. Prochorosz az arisztotelészi logikát alkalmazta a heszükhazmus neoplatonikus jellegére, és azzal vádolta Palamaszt, hogy tanítása panteizmushoz vagy politeizmushoz vezet. Végül Prochoroszt kiközösítették, és örökre megfosztották papi hivatalától. (Az 1368-as zsinatot 2016-ban a krétai zsinat a Konstantinápolyi Ötödik Zsinat részeként ismerte el, ezáltal „egyetemes tekintélyt” és ökumenikus státuszt tulajdonítva neki.)

Második pátriárkai időszakában Philotheosz erősen elkötelezte magát az egész ortodox világ egysége mellett. Egyházpolitikájával arra törekedett, hogy megszervezze a szerb, orosz és bolgár ortodox egyházak kapcsolatait; ezekben az egyházakban ekkoriban egyre szélesebb körben terjedt a hészükhaszta teológia és lelkiség.

1354 körül Radonyezsi Szergijt, a Szentháromság-kolostor alapítóját Philotheosz pátriárka követei keresték fel. Arra kérték, hogy vezessen be közösségi szerzetesi szabályzatot kolostorában, mivel a bizánciak ebben az időszakban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a cenobita, vagyis közösségi szerzetességnek. Némi habozás után Szent Szergij eleget tett a kérésnek. A Szentháromság-kolostor a sztudita szerzetesi szabályzat átvételével a késő középkori oroszországi szerzetesi közösségek mintájává vált. A kolostor Konstantinápollyal fenntartott szoros kapcsolatai emellett elősegítették a hészükhazmus elterjedését Közép- és Észak-Oroszországban is.

Az egységes ortodox fellépés egyik akadálya az az 1350 óta fennálló egyházszakadás volt, amely a konstantinápolyi patriarchátust és a peći szerb patriarchátust választotta el egymástól. Philotheosz 1375-ben elismerte a szerb patriarchátust, és helyreállította az egységet. A kiközösítési határozatot visszavonták, a szerb egyházat pedig patriarchátusként ismerték el azzal a feltétellel, hogy a vitatott déli területeken található valamennyi eparchiát visszaadja a konstantinápolyi patriarchátus fennhatósága alá.

1375-ben Philotheosz pátriárka Kipriánt „Kijev, Litvánia és Oroszország metropolitájává” szentelte, még Alexiosz életében, aki e három szék közül kettőnek törvényes birtokosa volt. Az oroszok ezt mély megaláztatásként élték meg saját, nagy népszerűségnek örvendő metropolitájukkal szemben. A konfliktus csak 1390-ben ért véget, amikor a moszkvaiak elfogadták Kipriánt Oroszország metropolitájaként.

Száműzetése és halála 1376-ban Philotheosz pátriárkát az édesapját, V. Ióannészt letaszító IV. Andronikosz császár eltávolította hivatalából, amikor trónra lépett. A volt pátriárka 3 évvel később, 1379-ben száműzetésben halt meg. Sírja az Akatalüptosz Mária Diakonissza (Theotokosz Küriotissza) kolostorában számos csoda helyszínévé vált. Philotheoszt az ortodox kereszténységben szentként tisztelik, ünnepét október 11-én tartják.

Művei Jelentős íróként számos művet írt Isten teremtetlen energiáinak teológiájáról, és cáfolta azt a skolasztikus filozófiát, amely akkoriban a nyugati egyházban uralkodó irányzat volt. Leghíresebb műve, amely 1339-ben született, az Athoszi tekercs (Hagiorita Tomosz) volt. Ez az athoszi szerzetesek hitvallásszerű műve arról, hogy a szentek miként részesednek abban az isteni és teremtetlen fényben, amelyet az apostolok Krisztus színeváltozásakor láttak.

Emellett vitába szállt azokkal a humanista teológusokkal, akik a nyugati skolasztikusok – különösen Aquinói Szent Tamás – műveiben olyan természetfilozófiát találtak, amely lehetővé tette számukra, hogy teljes mértékben kifejezzék a klasszikus ókor iránti lelkesedésüket. Emellett kiváló szentéletrajzokat is írt. Himnusz- és istentiszteleti szövegek szerzőjeként ismert többek között arról, hogy összeállította a khalkédóni zsinat atyáinak emlékére szolgáló istentiszteletet, valamint Szent Palamasz Gergely ünnepi szertartásait is. I. Kallisztosszal együtt Philotheosz a konstantinápolyi hészükhaszta pátriárkák közé tartozott, akik a szentek életén keresztül magasztalták fel a hészüchia, vagyis a belső csend és nyugalom eszményét.

Fordítás

Források Venerable Philotheus I, Patriarch of Constantinople, OCA - Lives of the Saints. Philotheus Kokkinos, Patriarch of Constantinople, Encyclopædia Britannica. St. Philotheus (Kokkinos) of Mount Athos, patriarch of Constantinople (1379), Holy Trinity Russian Orthodox Church (A parish of the Patriarchate of Moscow). Κουρούσης, Σταύρος Ι. "Φιλόθεοϛ. Ό Κόκκινοϛ. Οἰκουμενικόϛ πατριάρχηϛ (1353–1354, 1364–1376)", ΘΗΕ, τόμ. 11, εκδ. Μαρτίνος Αθ., Αθήνα 1967, στ. 1119–1126.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1379-ben elhunyt személyek