Gábor Béla, születési nevén Goldsticker Béla (Budapest, 1911. szeptember 7. – Budapest, 1993. december 2.) magyar grafikusművész, dekoratőr, rajztanár.

Életpályája Gábor Emil (1881–1969) és Hercz Berta (1884–1954) fiaként született nyomdász családban. Családnevük Goldsticker volt, amit 1933-ban Gáborra magyarosítottak. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben szerezte meg oklevelét Réti István tanítványaként. Ez idő alatt bekapcsolódott a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének (MIEFHOE) munkájába. A zsidótörvények miatt nem taníthatott Budapesten, ezért a Kolozsvári Izraelita Koedukációs Gimnáziumban folytatta tanári munkáját. A második világháború során behívták munkaszolgálatra, majd szovjet hadifogságba került. 1946-ban tért vissza Magyarországra és kezdett új életet; első feleségét és kétéves kisfiát Kolozsvárról Auschwitzba deportálták, ahol megölték őket.

1946-ban visszatért Budapestre, ahol mint Szemere Samu volt tanítványa, az Országos Izraelita Tanítóképzőhöz került tanárnak, majd később megbízott igazgatója lett az államosított VIII. kerületi Állami Tanítóképző Intézetnek. Ezt követően kinevezték a II. kerületi Állami Pedagógiai Gimnázium igazgatójává. 1949. október 27-én a budapesti Állami Pedagógiai Főiskolára helyezték, ahol a főiskola megszűnéséig (1954. július) öt éven át mint tanszékvezető tanár működött. Gáborjáni Szabó Kálmán betegsége alatt, féléven át helyettesítette a Képzőművészeti Főiskolán, ahol rajzpedagógiát tanított.

A tanítás mellett, 1948-ban a Képzőművészeti Főiskolán magasabb szintű tanári diplomát szerzett. Második házasságából 1947-ben megszületett a lánya, Judit. 1954-ben megbízást kapott az alapítandó Kirakatrendező és Dekoratőr Képző Iskola létrehozására. A következő évben vette kezdetét az első iskolarendszerű kirakatrendező és dekoratőrképzés Magyarországon.

1957-ben jelent meg első tankönyve A kirakat címmel. A Damjanich utcában működő iskolának 1957-ig tanára és igazgatóhelyettese volt. 1957 májusa és 1962 között több országban – mint Izrael és Belgium – élt családjával. A leghosszabb és grafikailag legtermékenyebb időszaka Brüsszelhez kapcsolódik. Tagja volt a Belga Grafikusművészek Szövetségének. Részt vett tervező grafikusként az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás Magyar Pavilonjának munkálataiban.

Miután visszatért Magyarországra, 1962-től 1972-ig a budapesti Könyves Kálmán Gimnázium tanáraként és fővárosi szakfelügyelőként dolgozott. 1972 és 1977 között a Kossuth Zsuzsanna Intézetnél tanított. 1977-től az 1993-ban bekövetkezett haláláig a Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola tanára volt.

Tanári munkája során számtalan plakátot, kirakati és reklámgrafikát készített.

Családja 1940. december 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Korányi Margitot (1919–1944), Korányi Adolf és Rottenstein Hermin lányát. Fiuk Gábor Tamás (1942–1944).

Díjai, elismerései Székely Bertalan-emlékérem (1972)

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar rajztanárok Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Hadifoglyok a második világháborúban